Vágólapra másolva!
A tavalyi szezonban leginkább egy hullámvasúthoz volt hasonlatos a Real Zaragoza szereplése: a kék-fehérek ősszel viszonylag jól teljesítettek, a télen "lefagytak", tavasszal pedig valósággal remekeltek, és ugyan a középmezőny első felébe nem tudtak felkapaszkodni, a 12. helyet sikerült megszerezniük. A nyáron aztán újabb csapás érte az együttest: a gárda első számú csatára, David Villa a Valenciához igazolt, és ugyan a klub több játékost is szerződtetett a helyére, pótolni nem igazán sikerült klasszist.

A Real Zaragoza 2004-ben egy emlékezetes döntőben legyőzte a Real Madridot, és megnyerte a Király-kupát (Copa del Rey). Ez a siker még a gyengébb bajnoki szereplést is feledtette a szurkolókkal, hiszen kedvenceik hosszú évek után először kiléphettek a nemzetközi porondra. A kettős terhelést eleinte remekül bírták Víctor Munoz futballistái: az ősszel bejutottak az UEFA-kupa csoportkörébe, a bajnokságban pedig a tabella első felében tanyáztak. A télen azonban szinte teljesen "lefagyott" a gárda, amely februárra visszaesett a 13. helyre, és nem sokkal volt több pontja, mint a kieső helyen álló csapatoknak, ráadásul a bécsi FK Austria a nemzetközi szintéren is becsukta a kaput a kék-fehérek előtt.

Ahogy azonban kitavaszodott, a Real Zaragoza eredményei is javulni kezdtek: az utolsó 12 fordulóban öt győzelmet aratott a csapat, amely így a kiesési zónától biztonságos távolságban, a 12. helyen zárta a szezont. A jó hajrában nagy szerepe volt a házi gólkirály David Villának, valamint a brazil Sáviónak: ők ketten az utolsó tíz játéknapon összesen tízszer voltak eredményesek, az idényt pedig 25 találattal zárták, azaz a csapat találatainak csaknem felét szerezték. A nyáron tehát nem is lehetett más célja Víctor Munoznak, valamint az egyesület elnökének, Alfonso Solánsnak, mint a két gólvágó megtartása.

Ez azonban csak félig sikerült: Sávio maradt a klubnál, Villáért viszont bejelentkezett a Valencia CF, és a csatár a távozás mellett döntött. Az érte kapott hárommillió euró ráadásul nem is számít különösebben magas összegnek, így nem ígérkezett könnyűnek a csatár pótlása. Mégis sikerült találni ennyiért megfelelő támadót: éppen hárommillióért vette meg a Real Zaragoza a brazil Éwerthont a Borussia Dortmundtól. A dél-amerikai támadó a legutóbbi négy idényben mindig legalább tíz gólt ért el a Bundesligában, az azonban kérdéses volt, mennyire tud beilleszkedni a számára teljesen ismeretlen spanyol bajnokságba.

A másik új szerzemény pedig ingyen érkezett a csatársorba (igaz, egyelőre csak kölcsönbe): az olasz harmadosztályba visszaminősített Genoa argentin támadója, Diego Milito nem sokáig gondolkodott, hogy a Serie C-t, vagy a Primera Divisiónt válassza. Döntését nyilván az is megkönnyítette, hogy öccse, a védő Gabriel már két éve a csapat játékosa. A nyáron a Realhoz igazolt csatárok sora ráadásul Milito megszerzésével még nem ért véget, hiszen a Zaragoza kölcsönkapta az FC Barcelonától Sergio Garcíát, aki a legutóbb idényt a Levanténál töltötte.

Persze nem csak támadókat igazoltak a kék-fehérek: szintén nagy fogásnak számít a Real Madrid két korábbi játékosának megszerzése. César kapus ugyan az elmúlt két évben jobbára a cserepadot koptatta Iker Casillas mögött, ám nem illik elfeledkezni arról a tényről, hogy a rutinos portás már válogatott játékosként igazolt annak idején a királyi gárdához a Real Valladolidtól - most Zaragozában bizonyíthatja, hogy tudása nem kopott meg a Madridban töltött évek alatt. Szintén nem sok esélye volt a csapatba kerülésre a fővárosban Albert Celadesnek, akit a legutóbbi idényben ugyan sehová sem adott kölcsön Florentino Pérez, de többnyire szintén csak a cserepadig jutott a Realnál, ha pedig beállt, akkor is csak néhány percet tölthetett a pályán. Mivel a tavalyi alapemberek közül - Villán kívül - csak az argentin Luciano Galletti távozott (az Atlético Madridhoz), papíron inkább erősödött, mint gyengült az együttes a nyáron.

Az első fordulókban ezt igazolta is a csapat: ugyan nem halmoztak sikert sikerre a kék-fehérek, de hat forduló után még veretlenül álltak, pedig ez idő alatt játszottak az Atlético Madriddal, a Valenciával, a Real Betisszel, az RC Deportivóval és az FC Barcelonával is - mégpedig valamennyiükkel döntetlent. Mivel a CA Osasunát sikerült legyőzni, nem állt rosszul a csapat, egészen addig, amíg a hetedik játéknapon ki nem kapott hazai pályán a Real Sociedadtól. Ez a versség megtörte a gárda lendületét: azóta négy mérkőzésen mindössze két pontot szorgoskodott össze az együttes, amely így tizenegy mérkőzés után egy győzelemmel, hét (!) döntetlennel és három vereséggel állt a középmezőnyben. A gond nem elsősorban a csatárokkal van, hiszen 12 gólt lőtt a Zaragoza, ráadásul ebből Diego Milito négyet, Éwerthon kettőt, Sergio García pedig egyet szerzett.