Ugyan a bajnokság kezdete előtt természetesen a Chelsea FC számított a Premier League első számú favoritjának, elvégre a londoniak még tovább erősítették amúgy is rendkívül erős játékoskeretüket, arra azért valószínűleg kevesen számítottak, hogy José Mourinho együttese ilyen lehengerlően kezdi majd a szezont. Tíz mérkőzésből kilencet nyert a csapat, a legtöbb gólt szerezte, a legkevesebbet kapta, és már két rangadót is győzelemmel zárt.
A Chelsea az előző idényt elképesztően nagy fölénnyel nyerte meg Angliában: a londoniak 15 pontot vertek a második helyezett Arsenal FC-re, és mindössze egyetlen vereséget szenvedtek a bajnokság során. José Mourinho előzetes kijelentései tehát nem ütöttek vissza (a szakvezető az első sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy ő bizony különleges edző), és az is várható volt, hogy a klub nem gyengül majd a nyáron, elvégre a Chelsea-től nehéz lenne elcsábítani egy labdarúgót
Ennek megfelelően csak olyan játékosok távoztak a Stamford Bridge-ről, akikre a portugál szakvezető nem tartott igényt: Scott Parkert a Newcastle Unitednek adták el, Mateja Kezmant azt Atlético Madridnak passzolták le, Mikael Forsselt pedig a Birmingham City vette meg. Az értük befolyt bevétel, közel 22 millió euró más egyesületnél valószínűleg elegendő lett volna az erősítésekre, de a Chelsea-nél nem ez volt a helyzet, elvégre a többi egyesület igyekszik kihasználni Roman Abramovics anyagi helyzetét.
Így aztán a Mourinho által megjelölt posztokra meglehetősen drágán sikerült megfelelő embert találni: a spanyol balhátvédért, Asier del Hornóért az Athletic Bilbao 12 millió eurót kért, míg a Manchester City szélsője, Shaun Wright-Phillips 30,4 millió euróba került. Igaz, az új középcsatárért egyetlen eurót sem kellett fizetni, elvégre Hernán Crespo már a londoniak játékosának számított, csak éppen az előző szezont kölcsönben az AC Milanban töltötte.
A szakvezető még egy labdarúgót szeretett volna mindenképpen a keretében látni, és a Chelsea esetében ez általában egyet jelent az illető megszerzésével - de az Olympique Lyon alaposan felsrófolta a ghánai középpályás, Michael Essien vételárát. A licit kevesebb mint húszmillióról indult, a lyoniak élelmes elnöke, Jean-Michel Aulas viszont egészen 38 millióig nem engedett, erre az összegre viszont már ő sem mondott nemet, így aztán Essien óriási summáért lett a Chelsea futballistája, amivel ő a klub történetének legdrágább szerzeménye, másrészt minden idők legértékesebb afrikai labdarúgója.
Essien a második fordulóban, az Arsenal elleni rangadón mutatkozott be a Chelsea színeiben - akkor még csereként lépett pályára -, azóta mindegyik mérkőzésen ott volt a kezdőtizenegyben, és végig is játszotta azokat - akárcsak Frank Lampard, de Claude Makelele is csak egy összecsapásról hiányzott. A jelek szerint Mourinho ezt a középpályástriót látja a sikerek első számú kulcsának, és kétségtelen, hogy az általa favorizált 4-5-1-es rendszerben ez a belső hármas valóban szinte áthatolhatatlan falat alkot.
A Chelsea fantasztikus védekezésének ez az egyik titka, ha pedig egy támadó valahogyan mégis áthámozza magát ezen a "pajzson", azért a hátsó alakzatban sem akármilyen labdarúgók szerepelnek. Ebben a csapatrészben John Terry és William Gallas számít kiszoríthatatlannak, utóbbi futballista pedig már a védelem minden pontján megfordult, játszott középhátvédet, bal oldali védőt, sőt, a Bolton Wanderers ellen jobbhátvédként vetette be Mourinho.
Ez a találkozó egyébként ékes példája volt annak, hogy miért számít a portugál szakvezető korunk egyik legjobb trénerének (már természetesen az eredmények mellett). Történt ugyanis, hogy a Bolton az első félidőben kiválóan futballozott, és a Chelsea nem tudott mit kezdeni a rendkívül fegyelmezetten védekező vendégekkel, akik tökéletesen lezárták a széleket, és magasan előreívelt labdákkal keresték az előretolt éküket, Kevin Daviest.
Mourinho már percekkel az első félidő lefújása előtt bement az öltözőbe, hogy felrajzolja taktikai elképzeléseit - a második játékrészre ugyanis alaposan átalakította együttesét. A balhátvéd Del Horno helyére egy csatárt küldött be Eidur Gudjohnsen személyében, és a Chelsea a megszokott 4-5-1-ről átállt a 3-5-2-es felállásra, aminek köszönhetően a második félidőben valósággal lemosta a Boltont a pályáról. A végeredmény 5-1 lett, a Stamford Bridge közönsége pedig egyrészt Mourinhót, másrészt pedig a klub kritikusainak üzenve az "unalmas" Chelsea-t éltette.
A Kékek jókedvét még az sem rontotta el, hogy a sereghajtó Everton elleni döntetlennel nem jött össze a tízből tíz, Mourinho így sem adta alább a célkitűzéseit, sőt, most már arról beszélt, hogy szeretné, ha karácsonyra eldőlne a bajnokság...