Nehezen heveri ki a vérátömlesztést a Reggina

A Reggina Calciót minden bajnokság kezdetén a kiesőjelöltek közé sorolják a szakértők, ám a bordó mezesek rendre felborítják a papírformát, és gond nélkül bennmaradnak az élvonalban. Így történt ez a legutóbbi idényben is, amikor Walter Mazzarri csapata a 13. helyen végzett. Az idén nehezebb dolguk lesz a calabriaiaknak, hiszen négy vereséggel kezdték a bajnokságot, így nagy szükség volt az ötödik játéknapon az Udinese elleni győzelemre, hogy megnyugodjanak a kedélyek.

A Reggina sohasem tartozott a nagycsapatok közé Olaszországban, a kevesebb mint húsz esztendeje, 1986-ban alapított klub történetének legjobb bajnoki helyezése a 12., még 2000-ből. Sokáig úgy tűnt, a legutóbbi bajnokságban meg tudja dönteni ezt a csúcsot a gárda, hiszen Walter Mazzarri együttese januárban még a tabella első felében szerepelt, többek között olyan bravúroknak köszönhetően, mint amilyen a Juventus FC novemberi legyőzése volt.

A tavaszi idény aztán már nem sikerült olyan jól a gárda számára, némileg visszaesett az együttes teljesítménye. Sőt, mivel a bajnoki hajrá sem sikerült valami fényesen (utolsó hét mérkőzéséből egyet nem tudott megnyerni a Reggina), a kiesés veszélye is fenyegette csapatot, ám ezt végül sikerült megúszni, sőt a 13. helyezés tulajdonképpen teljesen megfelelt a vezetőség elvárásainak.

A Mazzarri-gárda teljesítményének értékét növeli, hogy a tréner rendkívül szűk keretből tudott válogatni, az egész idényben mindössze 24 labdarúgó szerepelt bordó-fekete mezben. Ráadásul közülük is sokat megkörnyékeztek a rivális klubok a nyáron, így a vezetőség legfontosabb nyári feladata a keret felduzzasztása volt.

Pénz viszont csak erősen korlátozott mennyiségben állt Pasquale Foti elnök és Mazzarri rendelkezésére, így a Reggina kénytelen volt az Olaszországban megszokott "társtulajdonosi programhoz" folyamodni, azaz a déliek a futballisták játékjogának csak a felét szerezték meg, és megegyeztek a másik vásárlóval, hogy a játékos a következő szezont az Oreste Granillo stadionban tölthesse.

Így került a csapathoz az AS Roma kétszeres válogatott kapusa, Ivan Pelizzoli, a Juventus FC-től az üzbég csatár, Iljasz Zejtulajev (ő már az előző szezonban is a Regginát erősítette, igaz, csak módjával, hiszen mindössze két mérkőzésen lépett pályára a bajnokságban), és ugyanezzel a módszerrel adta tovább az egyesület Marco Zambonit és Emiliano Bonazzolit a Sampdoriának.

A szegény klubok másik hagyományos játékosszerzési módszere a kölcsönzés, amelyet a Reggina előszeretettel vett igénybe a holtidényben. Egy évre került a gárdához két középpályás, a Livornótól megkapott Luca Vigiani és a brazil Atlético Paranaense futballistája, Bruno Lanca, valamint a Cagliari csatára, Rolando Bianchi.

Már ez sem kevés új játékos, de velük még közel sem ért véget a nyári szerzemények felsorolása: Davide Biondini és Luca Rigoni a Vicenzától, Francesco Modesto és Maurizio Lauro az Ascolitól, Simone Cavalli pedig a Cesenától érkezett. Fenti játékosok közös tulajdonsága, hogy korábban még egyikük sem szerepelt az élvonalban.

Van viszont Serie A-s múltja a Genoától érkezett Francesco Cozzának (sőt, ő a Regginában is játszott, 1998-tól hat éven át), Salvatore Vicarinak (neki is volt második otthon a Granillo stadion, mégpedig 1999-től 2001-ig) Maurizio Lanzarónak (három csapatban összesen 13 találkozón szerepelt az első osztályban) és Alessandro Lucarellinek (az előző bajnokságban 27 mérkőzésen négy gólt szerzett a Livornóban). Ennyi új szerzeményt egy rutinos, sok nyári alapozást megért edzőnek sem lenne könnyű csapattá gyúrnia, és mivel Mazzarrinak a 2004-2005-ös volt az első Serie A-s szezonja, a szakértők ezúttal szinte egyhangúlag szavazták meg kiesőjelöltnek a Regginát, s bizony a szurkolók igencsak pesszimista hangulatban várták a bajnoki rajtot.

Az első négy forduló igazolta is a borúlátó várakozásokat, hiszen a csapat az AS Roma, a Sampdoria, a Chievo Verona és a Palermo ellen sem tudott pontot szerezni. Különösen a védelem "gólképessége" volt aggasztó ezeken a találkozókon: Pelizzoli hiába nyújtott jó teljesítményt, a négy összecsapáson tíz gólt kapott, a hátsó alakzat enyhén szólva bizonytalanul ügyködött előtte.

Ez azért meglepő, mert a védőhármas két tagja, Gaetano de Rosa és Ivan Franceschini már tavaly is egymás mellett játszott, ebbe a csapatrészbe csak Lucarellit kellett (volna) beépítenie Mazzarrinak. Persze előrébb sincs minden rendben, hiszen a csapat három gólját kivétel nélkül középpályások szerezték, a csatárok (elsősorban Cavalli) csak a helyzetkihagyásban jeleskedtek.

Ilyen előzmények után nem sok jóra számíthatott az együttes a BL-résztvevő Udinese ellen, ám a mérkőzésen feltámadt a Reggina, és óriási meglepetésre 2-0-ra győzött, mégpedig úgy, hogy a már három találatnál járó csapatkapitány, Francesco Cozza mellett a sokat bírált Cavalli is eredményes volt.