2003: elmaradt a venezuelai meglepetés

Focirégész nevű sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt szeptember 9-én!

2003-ban ezen a napon már a második fordulót rendezték a dél-amerikai vb-selejtező során. Európában még javában tartottak a 2004-es kontinensviadal selejtezői, a tengerentúlon viszont már a 2006-os világbajnokság kvalifikációja kezdődött meg.

A szubkontinensen a selejtező kiírása nem változott, vagyis a tíz részt vevő ország otthon és idegenben is játszik egymással: az utolsó fordulóra az első után több mint két évvel kerül sor...

Százalékos arányban tekintve Dél-Amerika áll a legjobban a kontinensek közül, legalábbis ami a vb-szereplők számát illeti, hiszen a szubkontinensről négy válogatott egyenes ágon kijut a világbajnokságra, az ötödik pedig interkontinentális selejtezőt játszhat, vagyis akár a kvalifikációs sorozatban indulók fele ott lehet a 2006-os tornán.

Némileg ennek is köszönhető, hogy Dél-Amerikában mindössze egy olyan ország van, amely még sohasem szerepelt futballvébén: Venezuela azonban most (legalábbis játékosai állítása szerint) készen állt arra, hogy meglepetést okozzon. A gárda egyike azon kevés együttesnek, amely ugyanazzal a szövetségi kapitánnyal kezdte meg a 2006-os vébé selejtezőit, amellyel a 2002-es kvalifikációját befejezte, és a szövetségi kapitány, Ricardo Páez a játékosok szerint kulcsfontosságú ahhoz, hogy az együttes jól szerepeljen.

Vezérletével a korábban csak pofozógépnek elkönyvelt venezuelai együttes öt győzelmet begyűjtött a legutóbbi selejtező során, és elkerült a megszokott utolsó helyről, ami visszaadta a futballisták önbizalmát, és a most kezdődő selejtezők előtt már hatalmas várakozás volt az országban.

Ehhez képest a Vinotinto (ez a venezuelai válogatott beceneve) az első két találkozón egyetlen pontot sem szerzett: sem Ecuador ellen idegenben, sem pedig az argentinok ellen hazai pályán nem sikerült meglepetést okozni, és ezzel a csapat egyben elveszítette tíz összecsapás óta őrzött hazai veretlenségét is. A legutóbbi selejtezősorozat során az argentinok végeztek az élen, és ennek megfelelően a World Cupra is favoritként utaztak, hogy Ázsiában alaposan leszerepeljenek, hiszen már a csoportmérkőzéseket sem élték túl.

Némi meglepetésre a szövetségi kapitány, Marcelo Bielsa megőrizte posztját, és a szakvezető többé-kevésbé ugyanazoknak a futballistákban bízik, akik kiharcolták a legutóbbi vébén való szereplést. A taktika azonban kissé módosult, és még támadóbb lett, ám az első mérkőzésen a chileiek ellen a biztató kezdet ellenére is csak egy döntetlent értek el a gauchók, ami nem növelte Bielsa rajongóinak számát Buenos Airesben.

A venezuelai idegenbeli győzelem valamelyest javított a helyzeten, az argentin közvélemény azonban még mindig nincsen meggyőződve arról, hogy Bielsa a megfelelő ember a kispadra. Az argentinok Chilét fogadták első meccsükön, azt a csapatot, amely a legutóbbi vb-selejtezők során utolsó lett, és ez egyben egy generációváltást is eredményezett.

Az új szakvezető, Juvenal Olmos a korábbi, sikeres korosztályból egyedül Marcelo Salasra számít - elméletben, gyakorlatilag ugyanis a támadó sérülés miatt nem játszott az első találkozókon. A csapat ennek ellenére dicséretesen teljesített, az Argentína elleni pontszerzés mindenképpen bravúrnak számít, és mindez a Peru elleni hazai győzelemmel megfejelve jó rajtnak számít.

Venezuela - Argentína 0-3 (0-3)
Caracas, Olímpico-stadion, 25 000 néző
vezette: Vázquez (uruguayi).
Venezuela: Angelucci - H. González (Valenilla, 46.), Rey, Alvarado, J. Rojas, Vera, Jiménez, Arango (W. Moreno, 61.), Páez, Morán (Urdaneta, 46.), Noriega. Szövetségi kapitány: Páez.
Argentína: Cavallero - Vivas, Ayala, Placente, J. Zanetti, Verón, Kily González, Aimar (Heinze, 63.), D'Alessandro (L. González, 85.), C. Delgado (Almeyda, 81.), Crespo. Szövetségi kapitány: Bielsa.
gól: Aimar (7.), Crespo (25.), C. Delgado (32.)

Chile - Peru 2-1 (1-0)
Santiago de Chile, Nacional-stadion, 55 000 néző
Chile: N. Tapia - R. Rojas, Olarra, Contreras, R. Pérez, J. Acuna, Marcos González (B. González, 46.), Martel (D. Pizarro, 46.), Mirosevic, Pinilla, H. Tapia (Norambuena, 67.). Szövetségi kapitány: Olmos.
Peru: E. Delgado - Jorge Soto, Rebosio, Galliquio, Hidalgo, Zegarra, Jayo, Solano (José Soto, 81.), Palacios (Farfán, 75.), Mendoza, C. Pizarro. Szövetségi kapitány: Autuori.
gól: Pinilla (35.), Norambuena (70.), ill. Mendoza (57.)