Focirégész nevű sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt szeptember 4-én!
1999-ben ezen a napon Eb-selejtező mérkőzést játszott Magyarország válogatottja Liechtensteinben. Abban az esztendőben nem ment a játék a Bicskei Bertalan irányította válogatottnak, hiszen az évben szeptemberig csupán egyetlen találkozót tudott megnyerni. Az azonban éppen a Liechtenstein elleni volt, márciusban az Üllői úton, amikor simán, 5-0-ra győzte le a magyar csapat a meglehetősen szerény képességű, amatőrökből álló ellenfelet.
Utána azonban nemhogy nyerni nem sikerült, de még gólt szerezni is csak a lehető legritkábban: az angolok elleni Hrutka-szabadrúgáson és a moldávok elleni Sebők Vilmos-gurításon kívül egyetlenegyszer sem terhelték meg játékosaink az ellenfél hálóját. A gólszerzők nevei is mutatják, hogy leginkább a csatárjátékkal volt probléma. A liechtensteiniek ellen Bicskei Bertalan ezért úgy döntött, hogy a korábbiaknál jóval bátrabb, támadóbb hadrendben küldi pályára csapatát.
Mással ugyanis nem lehetett magyarázni, hogy az utolsó pillanatban megváltozatta az összeállítást, és Fehér Miklóst is a kezdők közé jelölte. Ezzel - legalábbis papíron - négy támadó - Egressy Gábor, Fehér, Horváth Ferenc és Dombi Tibor - kapott helyet a kezdőcsapatban. Az eredeti tervekkel ellentétben pedig Halmai Gábor mégis a középpályán kapott helyet. Az átlagos magyar szurkoló tehát joggal reménykedhetett abban, hogy most majd gólzáport rendez nemzeti tizenegyünk. Nem így történt...
A találkozó elején hamar kiderült, hogy Bicskei elképzeléseiből semmi nem valósulhat meg. A szövetségi kapitány azt gondolhatta, hogy a mérkőzés nagy részében nálunk lesz a labda, így a gyors Egressy és Dombi révén a hazaiak védelme mögé lehet kerülni a széleken, a beadásokból pedig - a pozíciós játékban erősnek tartott - Horváth és Fehér eredményes lehet. A taktikának csak az alapfeltétele nem valósult meg, a labdabirtoklásban egyáltalán nem voltunk fölényben.
A két csapat nagyjából azonos arányban tartotta meg a játékszert, és míg a magyar középpályások annak birtokában teljesen tanácstalanok voltak, addig a lelkes liechtensteiniek sok futással rendre zavarba hozták a magyar védelmet. Különösen legjobbjuk, a Svájcban szereplő Martin Frick volt elemében, aki Korsós György mellett remekül megélt. Az első igazi helyzet is a hazaiak előtt adódott, amikor is Martin Stocklasa iramodott meg, Mátyus János a tizenhatoson belül nem merte vállalni az ütközést, nehogy tizenegyes legyen belőle. A hazaiak középpályása egészen az ötös sarkáig jutott, ahonnan laposan lőtt, és Király Gábornak bravúrra volt szüksége, hogy lábbal hárítson.
A magyar csapat szinte egyetlen tudatos támadást sem tudott vezetni, így a pontrúgások kecsegtettek a legnagyobb gólszerzési lehetőségekkel. Így volt ez a huszonharmadik percben is, amikor Egressy szögletét Horváth a felső lécre fejelte, majd a kipattanót Illés Béla kapásból bombázta a kapu mellé. A játék továbbra is kiegyenlített volt, a hazai csapat rendkívül lelkesen futballozott, míg a mieink kicsit magukhoz térve, megpróbálták letámadással megzavarni ellenfelüket.
Ennek volt is eredménye, hiszen a 33. percben Horváth elcsípett egy pontatlan hazaadást, egyedül törhetett a kapu felé, ám lövése hihetetlenül gyengére sikeredett, nemhogy nem ment a kapura, hanem bedobás lett belőle... A másik oldalon Thomas Beck huszonöt méteres szabadrúgása csavarodott veszélyesen, végül senki nem ért hozzá, és Királynak ismét bravúrra volt szüksége, hogy kipiszkálja a jobb alsó sarok elől.
A szünetben Bicskei Bertalan cserére szánta el magát, és visszatért az eredetileg kijelölt hadrendhez: lehozta Fehért, helyére Lendvai Miklós váltott. Lendvai majdnem tökéletes cserének bizonyult, hiszen ötven másodperccel beállása után, első labdaérintése után hatalmas bombát eresztett meg. A labda a felső lécről vágódott le, majd a kipattanót Horváth keresztbe ellőtte a kapu előtt. A hazaiakon látszott, hogy csak a munkájuk mellett, illetve szabadidejük, szabadságuk terhére szoktak edzeni, mert erőnlétileg egyre kevésbé bírták az iramot.
Ezt azonban határtalan lelkesedéssel pótolták, így hiába szorultak be teljesen a saját tizenhatosukra, igazi helyzet nem alakult ki a kapujuk előtt. Illésék rendre magasan beívelt labdákkal próbálkoztak, amiket az Üllői úton rendkívül bizonytalan Peter Jehle most magabiztosan húzott le. Bicskei újabb cserével próbálkozott, a roppant gyengén futballozó Dombi helyére Sowunmit küldte be, aki kicsivel aktívabb játékot nyújtott elődjénél. A 63. percben például Halmai labdájával iramodott meg, a belépő védő előtt fejjel meg is tolta a játékszert, ám Harald Zech nemes egyszerűséggel letaglózta. A játékvezető sípja azonban néma maradt...
Az utolsó percekben az erejükkel teljesen elkészült hazaiak már csak arra törekedtek, hogy valahogy elkerüljék a gólt, és ezzel futballtörténelmük egyik legnagyobb sikerét érjék el, míg a magyar válogatott kétségbeesetten, de minden elképzelés nélkül támadgatott. A magasan beívelt labdáknál mintha élő falba ütköztek volna a mieink, előfordult, hogy a liechtensteiniek mind a tizenegyen a saját tizenhatosukon belül védekeztek. Több mint egy tucatnyi szögletet rúghattunk, ám valamennyit komolyabb helyzet nélkül.
A találkozó végén mindkét szövetségi kapitány idegesen állt a kispad mellett, ám míg Bicskei Bertalan azért imádkozott, hogy valahogy sikerüljön elkerülni a hatalmas blamázst, addig kollégája, Ralf Loose abban reménykedett, hogy sikerül megszerezniük az egy pontot. Végül ő örülhetett, a találkozó gól nélküli döntetlennel ért véget. Ez pedig az az eredmény volt, amit előzetesen még elképzelni sem nagyon tudtunk...
Liechtenstein - Magyarország 0-0
Vaduz, Rheinpark-stadion, 1650 néző
v.: Kaldma (észt)
Liechtenstein: Jehle - Ospelt, D. Hasler, Zech, Hefti, Gigon, Ma. Stocklasa, Telser (Ritter, 66.), Mi. Stocklasa, T. Beck (Bicker, 83.), M. Frick (M. Beck, 91.)
szövetségi kapitány: Loose
Magyarország: Király - Korsós Gy., Sebők V., Mátyus, Dárdai, Illés, Halmai, Dombi (Sowunmi, 60.), Fehér M. (Lendvai, 46.), Horváth F. (Herczeg M., 76.), Egressy
szövetségi kapitány: Bicskei.