Az FC Nantes váratlanul jó szezonrajtot vett

Az FC Nantes az elmúlt fél évben rendre meglepetést okoz a francia labdarúgás rajongóinak: januárban az jelentett szenzációt, hogy a játékoskeret többsége valósággal fellázadt az edző, Loic Amisse ellen, aminek eredménye a szakember menesztése lett; ezt követően kis híján kiesett a gárda a Ligue 1-ből, és csak az utolsó fordulóban menekült meg; hogy az új idényben három forduló után hat ponttal a tabella negyedik helyén álljon.

Az FC Nantes éveken keresztül amolyan "mintaegyesületnek" számított Franciaországban, köszönhetően a klub messze földön híres utánpótlás-képzésének és racionális transzferpolitikájának: az egylet anyagi biztonsága évről évre adott volt, a csapat pedig rendre a középmezőnyben szerepelt, egy-egy alkalommal pedig még valamilyen siker is becsúszott, mint például a 2001-es bajnoki cím, vagy az 1999-es és 2000-es kupagyőzelem.

Két évvel ezelőtt aztán a megszokottnál is radikálisabb fiatalításba kezdett az egyesület vezetése, ami először nem is tűnt rossz irányvonalnak, de a legutóbbi idényben bizony elmaradtak az eredmények. Ennek ellenére hatalmas szenzációt jelentett, amikor a csapatkapitány, Mickael Landreau a nyilvánosság előtt kritizálta a szakvezetőt, Loic Amisse-t és a klub elnökét, Jean-Luc Gripond-t, az pedig még nagyobb meglepetést okozott, hogy nem a kapus, hanem az edző húzta a rövidebbet, hiszen Amisse-t januárban menesztették. Utódja, a korábban az utánpótlásnál dolgozott Serge le Dizet azonban nem tudott javítani a csapat szereplésén, és az FC Nantes kis híján kiesett az élvonalból, az egyesület csak az utolsó fordulóban biztosította be bennmaradását.

Érezni lehetett, hogy a nyáron jelentős változások várhatóak a vezetőségben, ami akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a nemrégiben még a Paris Saint-Germainnél dolgozott bosnyák tréner, Vahid Halilhodzic egy nyilatkozatában elárulta, hogy a Nantes felkérte őt a sportigazgatói pozícióra, ő azonban nemet mondott. Ezt a posztot esztendők óta az a Robert Budzinski töltötte be, aki a hatvanas években futballistaként két bajnoki címet is nyert a klubbal, majd visszavonulását követően a szakmai stábban kapott szerepet.

Nos, Budzinski valóban távozott az egyesülettől a nyáron, azonban a helyére senki sem került, hiszen a sportigazgatói pozíciót megszüntették, de csak névleg, hiszen az új szerzeményekért immár a klub egy másik egykori legendás focistája, a csádi Japhet N'Doram felel. De nem csak ezen a poszton történt változás a vezetőségben, hiszen Gripond elnök is lemondott, a helyére pedig Rudi Roussillon került, aki az egyesület tulajdonosának, a Socpress nevű sajtókonszernnek az embere. Roussillon ott ül például a Figaro nevű napilapnak, illetve a L'Express és a L'Expansion nevű magazinoknak az elnöki tanácsában is.

A szakvezető, Serge le Dizet viszont maradt a helyén, feladata azonban nem lett egyszerűbb, hiszen a klubnak nem volt valami sok pénze az erősítésekre. Sőt, eleinte úgy tűnt, hogy a csapat inkább gyengül, hiszen sokáig az egyetlen érkező futballista az FC Metz védője, Franck Signorino volt. Később jött még a másodosztályú Stade Brest kapusa, Tony Heurtebis, akit azonban nyilvánvalóan csak azért vettek meg, hogy Landreau-nak legyen egy tapasztaltabb helyettese is. Ugyanakkor a klub megvált jó néhány olyan focistától, akik az előző idényben nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket: a tavaly nyáron érkezett Mamadou Bagayokót az OGC Nice-nek, a szintén egy évvel ezelőtt igazolt Julio César Cácerest az Atlético Mineirónak, Florin Bratut pedig a Dinamo Bucurestinek adták kölcsön, a saját nevelésű labdarúgók közül pedig elengedték Fodil Hadjadjot, Loic Paillerest és Goran Rubilt. Ugyanakkor az Olympique Lyon által is "üldözött" középpályást, Jérémie Toulalant sikerült megtartani.

Kevéssel a bajnokság rajtja előtt a nantes-iaknak azért sikerült még megszerezniük két olyan labdarúgót, akik erősítésnek számítanak: az Etoile du Saheltől a tunéziai válogatott középpályás, Imed Madebi érkezett, az Olympique Marseille-től pedig kölcsönvették a csatár Habib Bamogót. Az első fordulóban az RC Lens elleni hazai mérkőzésen mindenesetre az új szerzemények közül csak Madebi szerepelt a kezdők között, a csapatban viszont nyolc saját nevelésű labdarúgó is akadt, ami még a Nantes szintjén is soknak számít. A legnagyobb meglepetésnek azt tartották, hogy a csatársorban Luigi Glombard is helyet kapott, hiszen ő csupán 13 élvonalbeli mérkőzéssel rendelkezett, és eddig jobbára kiegészítő szerepre volt kárhoztatva. Le Dizet azonban most bizalmat szavazott neki, és ezt a támadó góllal hálálta meg.

A Sang et Or elleni hazai diadal még nem volt olyan nagyon meglepő, annál inkább, hogy a második körben a Stade Rennes ellen idegenben nyert 3-0-ra az együttes, elvégre a bretonok az előző idényben a legjobb hazai mérleggel rendelkeztek. Így aztán a Kanárik két forduló után hat ponttal és 5-0-s gólkülönbséggel álltak az élen - az előző szezonban hét játéknap alatt szereztek ugyanennyi gólt, és ezzel mindössze öt pontot gyűjtöttek. A harmadik körben aztán hazai pályán váratlanuk kikaptak az Ajacciótól, de még így is felülmúlták a várakozásokat.