Visszahódítaná szurkolóit a 'Lautern

Az 1. FC Kaiserslauternél utoljára a 2001-2002-es idényben fordult elő, hogy egy szakvezető a felkészülési időszak kezdetétől az utolsó fordulóig irányíthatta a csapatot, vagyis az elmúlt három pontvadászatban mindig a szezon közben történt edzőcsere a Vörös Ördögöknél. A 'Lautern most egy viszonylag tapasztalatlan szakembertől várja, hogy visszavezesse a gárdát a középmezőny elejére, és az eddig leginkább pályaedzőként ismert Michael Henkének nem lesz könnyű dolga.

Az egyesület utoljára 2002-ben végzett az első tízben a Bundesligában (akkor hetedik lett), hogy a következő két idényben alig kerülje el a kiesést, és ehhez képest a legutóbbi pontvadászat is csak minimális változást hozott. Pedig közben volt olyan időszak, amikor úgy tűnt, hogy Kurt Jara vezérletével a 'Lautern ismét beverekedheti magát a tabella első felébe, nyolc fordulóval a zárás előtt a kilencedik pozíciót foglalta el a csapat, azonban elég volt egyetlen hazai vereség a Hannover '96 ellen, hogy a szurkolók az egyébként sem valami népszerű tréner ellen forduljanak, és az osztrák mester bedobta a törülközőt. Szerinte ugyanis túlzottak voltak azok az elvárások, amelyek rögtön a nemzetközi porondra várták a gárdát.

Mint kiderült, Jarának igaza volt, mert a helyére került Hans-Werner Moser irányításával a Kaiserslautern az utolsó hét bajnokijából ötöt elveszített, és így végül csak 12. lett a bajnokságban, ami ugyan előrelépés volt az előző két idényhez képest, de a szurkolók és legfőképpen az elnökség számára így is csalódást jelentő eedmény volt. Amint arra számítani lehetett, Moserrel nem kötöttek újabb szerződést, hanem a kispadra egy új szakember került, azonban nem a csapat korábbi futballistája, Bruno Labbadia, akit leginkább esélyesként emlegettek, hanem az a Michael Henke, aki vezetőedzőként utoljára 17 esztendeje dolgozott, akkor is csak az alacsonyabb osztályban szereplő FC Güterslohnál.

Utána azonban egy bizonyos Ottmar Hitzfeld pályaedzője volt hosszú-hosszú éveken keresztül, előbb a Borussia Dortmundnál, majd a Bayern Münchennél, és ilyen minőségében nyert hat bajnoki címet, két DFB-kupát, két Bajnokok Ligáját és két Világkupát is.

Ezzel együtt Henke kinevezése mindenképpen rizikós lépésnek számított, elvégre akárhogyan is nézzük, egy vezetőedzőként tapasztalatlan szakemberről van szó, azonban a Fritz Walter stadionban bíznak abban, hogy a vezérletével a gárda vissza tudja szerezni a drukkerek bizalmát. Mert a korábban híresen fanatikus helyi szurkolóknak bizony egy kicsit kezd elegük lenni a csapatból, amely az utolsó négy hazai mérkőzését elveszítette. Jól mutatja mindezt, hogy a tavalyi évhez képest négyezerrel kevesebb bérletet adtak el a nyáron, mindössze 18 ezer szezonjegy kelt el.

Henke dolga mindenesetre nem lesz egyszerű, hiszen a klub anyagi helyzete továbbra sem rózsás, így aztán az erősítésekre nem volt pénz, és a távozók létszáma meghaladta az érkezőkét. Igaz, a klub elsősorban azoktól a focistáktól vált meg, akik csak "ballasztnak" számítottak a keretben: Mika Nurmela, Dimitriosz Grammozisz, Bill Tchato vagy Selim Teber nem sok vizet zavart, a kapus Tim Wiese is csak kispados volt Thomas Ernst mögött.

Egyedül Joannisz Amanatidiszt szerették volna megtartani, de a görög csatár mindenképpen távozni akart, így eladták őt az Eintracht Frankfurtnak - ő volt az egyetlen focista, akiért pénzt is kapott a klub.

Az új szerzemények közül is csak egy labdarúgóért kellett fizetni, éppen azért a játékosért, aki Amanatidisz helyére érkezett. Az elefántcsontparti Boubacar Sanogo félmillió euróba került, a szaúdi Al-Ainból érkezett, és a személye kicsit zsákbamacskát jelent, hiszen még sohasem futballozott Európában, azonban a Közel-Keleten dolgozó német szakemberek rendkívül jó véleménnyel voltak róla - Henke ugyanis személyesen egyszer sem nézte meg őt. Sanogón kívül erősítést jelenthet még az Arminia Bielefeldtől ingyen szerződtetett albán játékmester, Ervin Skela, illetve a Borussia Mönchengladbachtól még márciusban elküldött, és így szintén ingyen megszerzett brazil középhátvéd, Marcelo Pletsch.

A többiek a saját amatőrcsapatból érkeztek, így például a két védő, Daniel Damm és Matthias Henn, vagy a még fiatalabb Fabian Schönheim, aki rögtön az ifik közül került fel a felnőttek közé.

A fiatalok csapatba építése mindenesetre jó pont lehet a drukkerek szemében, igaz, a jelek szerint Henke Skela és Sanogo kivételével elsősorban az előző szezon csapatára épít, és az ifjoncoknak egyelőre várni kell a lehetőségre. Különösen nagy teher hárulhat Ciriaco Sforzára, aki sokak szerint alaposan benne volt az előző szezonban Jara távozásában, ám Henke egyelőre bízik benne, ráadásul jól is ismeri, hiszen 2000 és 2002 között a Bayern Münchennél már dolgoztak együtt.