A Lille jól gazdálkodott értékeivel

A Lille OSC ezüstérme egyértelműen az előző szezon egyik legnagyobb meglepetése volt a Ligue 1-ben, ám a közvélemény nagy része úgy gondolta, hogy a klub úgysem tudja megtartani legjobbjait, és képtelen lesz megismételni ezt a teljesítményt. Utóbbi még megtörténhet, annyi azonban biztos, hogy az alapemberek közül mindössze ketten mentek el, és a bajnokságot győzelemmel kezdte a gárda, amelynek a legnagyobb problémája még mindig a megfelelő stadion hiánya.

A 2004-ben megszerzett tizedik hely után a Lille OSC szurkolói nem vártak különösebb javulást a kedvenceiktől, főleg, hogy a csapat alaposan kicserélődött tavaly nyáron, azonban Claude Puelnek némileg váratlanul egy rendkívül masszív együttest sikerült összeraknia.

A 4-5-1-es hadrendnek köszönhetően a gárda elsősorban a kontratámadásokra épített, és a stabil védekezésből villámgyorsan váltott át attakra, aminek köszönhetően rendkívül nehéz volt neki gólt lőni (csak a bajnok Olympique Lyon kapott kevesebb találatot a Lille-nél), ugyanakkor a gólszerzéssel egyáltalán nem álltak hadilábon a csapat tagjai (ebben az összehasonlításban is csak a Lyon végzett előttük).

Mindezek azt eredményezték, hogy a csapat az olyan nagy múltú egyesületeket megelőzve, mint az Olympique Marseille vagy az AS Monaco, második lett a bajnokságban, márpedig ennél jobban utoljára 1954-ben szerepelt a gárda, amikor bajnok lett. Az ezüstérem egyben azt jelentette, hogy a Lille kvalifikálta magát a Bajnokok Ligájába, ahol rögtön a főtáblára került az együttes.

Ezzel együtt a szurkolók nagyon tartottak attól, hogy a sikeres szereplés hatására szétszedik a gárdát a gazdagabb klubok, ám mint kiderült, félelmük egy kicsit túlzott volt. Az első kedvező jel a szakvezető szerződéshosszabbítása volt, Puel mestert ugyanis több egyesület is csábította, a hírek szerint a Lyon elnöke is szívesen látta volna őt csapata kispadján Paul le Guen utódjaként, de a szakember úgy döntött, hogy egyelőre marad Lille-ben, és új, 2006-ig szóló kontraktust írt alá.

Ezt az örömteli aktust aztán a játékosokkal való tárgyalások követték, és ennek eredményeképpen a lejáró szerződésű futballisták zöme szintén meghosszabbította kontraktusát, a meghatározó focistáktól kezdve egészen a kiegészítő emberekig. Előbbi kategóriába tartozott például a saját nevelésű középpályás, Stéphane Dumont, aki az előző idényben 32 bajnokin három gólt ért el, ő 2010-ig írt alá; a házi gólkirály Matt Moussilou, aki 12 alkalommal volt eredményes az elmúlt idényben, szintén 2010-ig kötelezte el magát, illetve a szenegáli portás, Tony Sylva, akinek szerződése így 2009-ben jár majd le.

De a vezetőség gondolt azokra a labdarúgókra is, akik valamivel kevesebb lehetőséget kaptak az elmúlt idényben, de ugyanolyan fontos tagjai voltak a keretnek. Így a 13 bajnokin pályára küldött védő, Nicolas Plestan, illetve a fiatal, és az RC Lens elleni derbin góllal bemutatkozott korosztályos válogatott csatár, Nicolas Fauvergue is új kontraktust szignálhatott. Így aztán a keretből csak két alapember távozott, mindketten a középpályáról: a csapatkapitány Philippe Brunel az FC Sochaux-ba, míg Christophe Landrin a Paris Saint-Germainbe igazolt.

A helyükre azért mindenképpen kellett új embereket keresni, hiszen mindketten meghatározó alakjai voltak az együttesnek, Brunel például mindössze egy találkozót hagyott ki, és középpályás létére kilencszer volt eredményes. Sokáig azonban úgy tűnt, hogy a Lille képtelen megfelelően erősíteni, mert még egy héttel a bajnoki rajt előtt is csak két új futballista állt Puel rendelkezésére. Mindketten Svájcból költöztek Lille-be: a Grasshopper-Club utánpótlás-válogatott jobbhátvédje, Stefan Lichsteiner inkább kiegészítő embernek érkezett, az FC Zürich válogatott középpályását, Daniel Gygaxot azonban a szakértők a kezdő tizenegybe várták, mégpedig Landrin helyére.

Végül Brunel pótlása is megoldódott, a középpálya bal oldalára a marokkói Raja Casablanca focistája, Hiszam Abuseruan érkezett, aki tavaly már majdnem az angol Southampton FC játékosa lett, de nem kapta meg a munkavállalási engedélyt. Franciaországban azonban ilyenre nincs szükség, így a focista, akit 2002-ben az Afrikai Bajnokok Ligája legjobb játékosának választottak meg, hamarosan az európai BL-ben is kipróbálhatja magát.

Az első fordulókban Puel ebből a keretből gazdálkodhatott, de a hírek szerint hamarosan újabb focista érkezik a klubhoz az elefántcsontparti csatár, Abdulkader Keita személyében, akit a katari Al-Szaadtól vettek meg. Akárcsak Abuseruan, ő is focizott már a BL-ben, igaz, nem Európában, hanem Ázsiában. A Bajnokok Ligája rajtjára tehát összeáll a csapat, a kérdés csak az, hogy hol játssza majd a hazai mérkőzéseit az együttes.

A vezetőség azt szerette volna, ha a klub eredeti otthonát, a Grimonprez Jooris-stadiont bővítik ki 20 ezres befogadóképességről 33 ezresre, azonban a helyi bíróság erre végül nem adott engedélyt, mivel az aréna egy XVII. században létrehozott parkban található, és a felújítás során megsérülne a historikus jelentőségű létesítmény. A csapat jelenlegi pályája, a Villeneuve d'Ascqban található Lille Métropole-stadion viszont nem felel meg a BL követelményeinek, így a legrangosabb európai kupában a Lille Lensban vagy a saint-denis-i Stade de France-ban szerepel majd.