Vezérkarcsere közkívánatra a PSG-nél

Szokás szerint megint viharosan telt el a szezon a Paris Saint-Germain háza táján: a várt jó eredmények elmaradása miatt a szezon közben edzőcsere történt, sőt az elnöki posztra is új ember került. És bár a menet közben a csapat irányítását átvett Laurent Fournier-val az együttes nem tudott javítani, az új vezetőség megbízott a mesterben, és további két idényre meghosszabbította szerződését - megkezdődhetett tehát az újbóli csapatépítés.

A 2003-2004-es idény meglepően jól sikerült a Paris-SG számára, legalábbis az előzményekhez képest, hiszen 2003-ban csak 11. lett a gárda, és ezt követően távozott a legnagyobb sztár, a brazil Ronaldinho. A bosnyák tréner, Vahid Halilhodzsics vezérletével azonban a második helyet szerezte meg a csapat, így aztán az előző pontvadászatra egyértelműen az aranyérem megszerzése volt a párizsiak célja.

Ebből azonban semmi sem valósult meg, a fővárosiak egyetlen pillanatig sem álltak közel még csak a dobogóhoz sem, sőt már a tabella első felének elérése is csak ritkán adatott meg nekik. A bajnokság elején a vezetőség még bízott Halilhodzsicsban, de ahogyan haladt az idő, úgy fogyott a türelem is, és ez főleg a szurkolókra volt igaz. A drukkerek azonban nem csak a trénert, de az elnököt, Francois Graille-t is kritizálták, aki edzőcserével próbált meg időt nyerni saját maga számára, és februárban kirúgta Halilhodzsicsot, helyére pedig az amatőrcsapat mesterét, a közönség körében kedvencnek számító Laurent Fournier-t nevezte ki.

Az eredmények javultak is egy kicsit, négy fordulóval a zárás előtt a PSG egészen a hetedik pozícióig nyomult előre, de az elnököt ez sem mentette meg. A fanatikusok továbbra is tüntettek ellene, és Graille végül bedobta a törülközőt: lemondott posztjáról, utódja pedig az a Pierre Blayau lett, aki nem ismeretlen a francia labdarúgásban. 1998 és 2000 között ugyanis ő volt a Stade Rennes elnöke, a legutóbbi időben pedig a liga pénztárosaként dolgozott, miközben a Géodis nevű, szállítmányozással és raktározással foglalkozó céget vezette. A hírek szerint Blayau a klub fő tulajdonosának, a Canal+ tévétársaságnak az "embere" - ő egyébként már az ötödik elnök azóta, hogy a médiavállalat rátette a kezét az egyesületre.

A bajnoki hajrában aztán megint visszaesett a gárda teljesítménye, így végül csak a kilencedik helyen fejezte be a bajnokságot, vagyis egyik nemzetközi kupába sem kvalifikálta magát, ennek ellenére az új elnök kitartott Fournier mellett, és alig ért véget az idény, máris meghosszabbította a tréner szerződését újabb két évvel. Mindez egyben azt is jelentette, hogy a mester megkezdhette a csapatépítést a következő szezonra, és az első új szerzeményre nem is kellett sokáig várni: a bronzérmes Lille OSC-től sikerült elcsábítani a középpályás Christophe Landrint, aki két góllal és hat gólpasszal járult hozzá a lille-iek sikeréhez. Mivel szerződése lejárt előző klubjánál, így érte egyetlen eurót sem kellett kiadni - fizetése viszont jóval magasabb lett, mint az észak-francia egyesületnél volt.

A többi új igazolás viszont már nem volt ilyen olcsó, sőt az AJ Auxerre-től megvett Bonaventure Kalou kifejezetten drága vételnek számít. Az elefántcsontparti támadó transzferdíja 8,5 millió eurót tett ki, pedig nem mondhatni, hogy ontotta volna a gólokat az előző szezonban, hiszen "mindössze" kilenc alkalommal volt eredményes, igaz, az ő találata döntötte el a francia kupa döntőjét az AJA javára, és az afrikai játékos az UEFA-kupában is beköszönt hétszer. A védelem megerősítése érdekében az FC Bruges cseh védője, David Rozehnal érkezett, mégpedig hárommillió euróért - az ő leigazolása már csak azért is nagy fogásnak számít, mert a hátvédet többek között az 1. FC Köln, a Birmingham City, a Fulham FC és a Sahtar Donyeck is vitte volna. Rozehnal egyébként négyéves szerződést kötött a párizsiakkal.

A legnagyobb dobás azonban még hátravolt, hiszen a párizsiak szerettek volna még egy igazi nagyágyút is megszerezni, ami össze is jött, hiszen hazacsábították az AC Milantól a válogatott középpályást, Vikash Dhorasoót. A volt lyoni futballista tavaly nyáron a francia liga legjobb futballistájaként távozott az olaszokhoz, ahol azonban csak kiegészítő ember volt, és alig kapott játéklehetőséget, nem csoda, hogy távozni akart a milánóiaktól. Arról nem szól a fáma, hogy érte mennyit fizettek a párizsiak, de mivel szerződése a milánóiaknál 2007-ig szólt, így valószínűleg nem ingyen engedték el.