Vágólapra másolva!
A Norwich Citynél mindenki tisztában volt azzal a szezon kezdete előtt, hogy a gárda csak nagy bravúrral őrizheti meg élvonalbeli tagságát, a hátralévő három fordulóban azonban még összejöhet a bennmaradás a Kanáriknak. A csapat az egész idény során a tabella alján tanyázott, de annyit mindenképpen elmondhat magáról, hogy egyetlen pillanatig sem adta fel a küzdelmet, és ennek köszönhetően még mindig él a remény - a szurkolók pedig már ezzel is elégedettek.

A Norwich City a jelenlegi szezont megelőzően utoljára az 1994-95-ös pontvadászatban szerepelt a Premier League-ben, és a szurkolók lassan már kezdték azt hinni, hogy csapatuk sohasem kerül vissza a legjobbak közé, elvégre a gárda a másodosztályban is csak a középmezőnyben szenvedett.

A tavaly kiharcolt feljutás így nagy meglepetést jelentett Angliában, főleg, hogy a Kanárik nagy fölénnyel megnyerték a Division One küzdelmeit, de ezzel együtt is az egyik első számú kiesőjelöltnek tartották az együttest az élvonalban.

A klub mestere, Nigel Worthington is érezte, hogy alapos erősítésre van szüksége együttesének, és ennek megfelelően összesen hat új mezőnyjátékost szerződtetett a nyári holtszezonban, akik közül a dán Thomas Helveg vagy a svéd Mattias Jonson nemzetközileg is ismert focista volt, Gary Doherty, Simon Charlton további Premier League-es tapasztalatot hozott a csapatba, az Arsenal FC-től kölcsönvett David Bentley pedig a fiatalos lendületet jelentette.

A bajnoki rajt azonban így is pocsékul sikerült, elvégre nyolc forduló után a Norwich City nyeretlenül állt az utolsó helyen. Az első diadalra egészen a 14. fordulóig kellett várni, akkor a Southampton FC ellen diadalmaskodott a gárda hazai pályán, de az eredmények a sikert követően sem javultak túlságosan. Három héttel később, amikor a Bolton Wanderers ellen megszületett a második győzelem, a Kanárik elkerültek a kieső helyekről, de a következő fordulóban vissza is csúsztak oda, és egy ideig tartósan elfoglalták az utolsó pozíciót.

Az, hogy a gárda nem tudott feljavulni, részben annak is köszönhető, hogy a szezon közben komoly sérüléshullám sújtotta az együttest, és ennek köszönhetően Worthingtonnak több alapemberét is nélkülöznie kellett. A nyáron az egyik fő erősítésnek tartott Helveg még a második fordulót követően dőlt ki a sorból, majd alighogy felépült, ismét megsérült, és csak mostanában tért vissza a pályára. Ennél nagyobb problémát jelentett a két középső középpályás, Damien Francis és Gary Holt hiánya: ők az első 12 fordulóban egyetlen másodpercet sem hiányoztak, azonban pont egyszerre lettek maródiak.

Francisnak az arccsontja tört el (pedig addig ő volt a csapat házi gólkirálya négy találattal), míg Holt bordatörést szenvedett. Ehhez jött még a svéd támadó, Mathias Svensson sérülése (neki a térde húzódott meg a Chelsea elleni találkozón), illetve Bentley kiesése (a támadó középpályás is a térdére kapott egy rúgást). Nem csoda, hogy az egyesület a télen igyekezett erősíteni, és két új futballista is érkezett januárban a Carrow Roadra.

A középpályára sikerült megszerezni a Charlton Athletic veterán játékosát, Graham Stuartot, akit a londoniak kölcsönadtak a Kanáriknak az idény végéig, de az igazán nagy fogás Dean Ashton leigazolása volt. Az angol utánpótlás-válogatott támadóját a másodosztályú Crewe Alexandrától vették meg 4,3 millió fontért, amely új klubrekordot jelentett a Norwich City történetében - az előző csúcsot az 1994-ben 1,5 millió fontért szerződtetett Jon Newsome tartotta, aki mindössze egy szezont töltött a klubnál, majd az 1995-ös kiesést követően a Sheffield Wednesday-hez távozott.

Ashton most három és fél éves szerződést írt alá, és tőle elsősorban azt várták, hogy "felturbózza" a gárda támadósorát, amely enyhén szólva sem ontotta a gólokat: a csatárok közül Ashton érkezése előtt Darren Huckerby szerezte a legtöbb találatot, szám szerint ötöt...Az új szerzeményre alapvetően nem lehet panasz, hiszen ő most már hat gólnál jár, ráadásul érkezésével a támadórészleg valóban alaposan feljavult: Ashton a 23. fordulóban lépett pályára először, és az azóta lejátszott 13 találkozón a csapat 19-szer volt eredményes, míg azt megelőzően 22 mérkőzésen jutott el ugyanennyi gólig a gárda.

Ahston partnereként Leon McKenzie is sokkal jobban és gólerősebben focizik, ez a támadóduó már 12 találatnál jár. Ezzel együtt viszont a védelem teljesítménye alaposan visszaesett, és hiába szerez immár sokkal több gólt a Norwich, ha még többet kap. Jó bizonyíték erre a Middlesbrough és a Crystal Palace elleni két bajnoki, amelyeken négy, illetve három gól sem volt elég a győzelemhez.

A gárda ezzel együtt a legutóbbi fordulók eredményeinek köszönhetően el tudott lépni az utolsó helyről, és a jelek szerint akár még el is kerülheti a kiesést - ha pedig ez mégsem jönne össze, a norwichiak legalább azt elmondhatták magukról, hogy "állva haltak meg".