Jörg Berger a Hansa Rostocknál is csodát tenne

A Hansa Rostock őszi szereplését leginkább a katasztrofális szóval lehetett jellemezni; a csapat eredményeiről mindent elárult, hogy beállította a minden idők legrosszabb Bundesliga-csapatának tartott Tasmania Berlin egyik rekordját. Eleinte az edzőcsere sem hozott változást, a német labdarúgásban "megmentőként" elkönyvelt Jörg Berger munkájának gyümölcse mostanában azonban kezd beérni, de könnyen lehet, hogy a bennmaradáshoz ez is kevés lesz.

A rostocki együttes immár kilenc éve tartja magát a legjobbak között, az elmúlt két esztendőben egyedüli keletnémet klubként, és bár többször is ott volt a kiesőjelöltek között, valahogyan mindig sikerült megőriznie élvonalbeli tagságát - párszor pedig nagy meglepetést okozva a mezőny első felében végzett.

Így volt ez a legutóbbi idényben is, amikor a Hansa kilencedik lett, így aztán a szurkolók optimistán várhatták a jelenlegi szezont is, annak ellenére is, hogy a gárda legjobbjának tartott, a 2003-2004-es idényben húsz találatot szerzett Martin Max bejelentette visszavonulását.

A házi gólkirály helyére a nyáron senkit sem igazoltak rostockiak, és csupán két új szerzemény érkezett a klubhoz, vagyis tulajdonképpen az előző idényben látott csapattal kezdték a szezont, az eredmények azonban sokkal rosszabbak voltak.

Ezt látva a harmadik fordulót követően mégiscsak megpróbálták pótolni Maxot a svéd Marcus Allbäckkel, de a helyzet így sem javult sokat. A vezetőség a korábbi érdemeire való tekintettel egészen a 13. fordulóig bizalmat szavazott a szakvezetőnek, Juri Schlünznek, aki azonban a Hamburger SV elleni hazai, megalázó 6-0-s vereség után maga mondott le posztjáról.

Helyére azt a Jörg Bergert szerződtette a Hansa, aki a német labdarúgásban azzal vált híressé, hogy előszeretettel dolgozik menthetetlennek tartott csapatoknál - és nagy százalékban meg is menti őket a kieséstől. Így tett 1994-ben az FC Schalke 04-gyel, 1989-ben és 1999-ben az Eintracht Frankfurttal is - utóbbi eset után nyilatkozta a frankfurtiak norvég csatára, Jan-Aage Fjörtoft a következőt: "Jörg Berger még a Titanicot is megmentette volna."

Nos, Berger mostani feladata felért a Titanic megmentésével, hiszen amikor átvette a Hansa irányítását, a csapat az utolsó helyen állt, hat ponttal lemaradva a bennmaradást érő pozícióktól, és sorozatban öt vereséget szenvedett. Ezt a szériát a mesternek sikerült megszakítania, a hazai vereségszériát viszont nem: a következő mérkőzésen az Ostsee-stadionban a Bayer Leverkusen 2-0-ra nyert, és ez a rostockiak nyolcadik otthoni fiaskója volt egymás után, amivel beállították a Tasmania Berlin megdönthetetlennek tartott 1965-ös rekordját.

Szerencsére a csúcsdöntés elmaradt, hiszen az utolsó őszi fordulóban a Borussia Dortmund ellen legalább egy 1-1-es döntetlent sikerült elérnie a Hansának hazai pályán, ezzel együtt a rostockiak helyzete reménytelennek tűnt: a csapat az utolsó helyen várta a folytatást, hat ponttal lemaradva a 15. helyen álló Borussia Mönchengladbach mögött. Berger persze nem adta fel, és első lépésként szerette volna visszacsábítani a csapathoz Maxot, aki azonban kötötte az ebet a karóhoz, és nem másította meg korábbi döntését.

A csatársorba nem is érkezett új játékos a télen, de két új focistát azért igazolt a klub, akik közül az egyik megszerzése nagy dobásnak számított: a rostockiak ugyanis leigazolták a veterán finn játékmestert, Jari Litmanent, aki legutóbb az FC Lahtiban szerepelt, és másfél éves kontraktust írt alá a klubnál.

Rajta kívül még a Hertha BSC jobbhátvédje, Michael Hartmann érkezett, aki Berlinben csak kevés játéklehetőséget kapott. Az ő leigazolása azt is jelezte, hogy Berger az ősszel alkalmazott 3-5-2-es hadrendről szeretne áttérni a 4-4-2-re, és így is történt. Ez egyben azt jelentette, hogy a korábban elsősorban középhátvédként szerepelt svéd Joakim Persson visszatért a középpályára, Litmanen pedig Thomas Meggle helyét foglalta el a kezdő tizenegyben.

Szerkezeti átalakítás ide vagy oda, eleinte ez sem hozott pozitív változást, és a tavaszi idény elején sem tudott győzni a gárda. Ráadásul a játékosok viselkedésével is akadtak problémák: előbb Razundara Tjikuzut kellett kitenni az első csapat keretéből, mert sokadszor is késve érkezett az edzésre (a namíbiaival szerződést is bontott a klub), majd a korábban vezéregyéniségnek tartott René Rydlewiczet is a tartalékok közé száműzték.

Mindez azonban a jelek szerint jót tett a gárdának, hiszen a legutóbbi három mérkőzésből kettőt is megnyert a csapat, és a Bayern München elleni idegenbeli találkozón is helyállt. E három találkozón a kezdő tizenegy csupán egyszer változott (a csatársorban Allbäck helyét Antonio di Salvo foglalta el), vagyis a jelek szerint Berger megtalálta az ideális összeállítást - azonban a hátralévő nyolc fordulóban az immár nyolcpontos lemaradást nagyon nehéz lesz behozni. De Berger már hozzászokott a lehetetlen feladatokhoz...