Vágólapra másolva!
A jelek szerint az Olympique Marseille-nél nem bajnoki szezonban, hanem naptári évben gondolkoznak a vezetők, hiszen az előző idényhez hasonlóan megint az esztendő végén került sor edzőcserére az OM-nél. A José Anigót váltott Philippe Troussier-vel a csapat egészen a tabella második helyéig jött fel, ám ez csak részben köszönhető a gárda remeklésének, jelentősen hozzájárult a vetélytársak gyengélkedése is.

José Anigo az előző szezon közben került az Olympique Marseille élére, Alain Perrint váltva a gárda kispadján, és bár a bajnoki helyezésen nem nagyon tudott változtatni, az UEFA-kupában egészen a döntőig gardírozta az együttest. A nyári átigazolási időszakban aztán szokás szerint nagy volt a mozgás a Vélodrome stadionban: rengetegen távoztak, ám közülük elsősorban az elefántcsontparti csatár, Didier Drogba eladása számított a legfontosabb transzfernek, hiszen személyében a legnagyobb sztár és első számú közönségkedvenc távozott a kikötővárosból; viszont az érte kapott 24 millió euróból az egyesület alaposan bevásárolhatott.

Tavaly nyáron olyan focisták érkeztek az OM-hez, mint Benoit Pedretti, Frédéric Déhu, Bixente Lizarazu, Eduardo Costa vagy Pegguy Luyindula. A biztató szezonkezdet után azonban szép lassan elmaradtak az eredmények, a Marseille a középmezőnybe csúszott vissza, ráadásul a bajnokságban és a ligakupában is kikapott az ősi rivális Paris-SG-től, s a kudarcok következtében a drukkerek már a vezetőség és elsősorban az elnök, Christophe Bouchet ellen tüntettek.

A klubvezetés eleinte még dacolt a kritikákkal, amikor azonban a 15. fordulóban az AC Ajacciótól 2-0-s vereséget szenvedett az együttes, és ezzel visszaesett a hetedik pozícióba, előbb Anigo köszönt le a posztjáról, majd Bouchet is lemondott. A klub fő tulajdonosa, Robert Louis-Dreyfus mindkét lemondást elfogadta, de véglegesen csak a szakvezetői pozíciót sikerült betölteni. Egy mérkőzés erejéig ugyan az örök beugró, Albert Emon irányította a csapatot, de a 17. játéknapon már Philippe Troussier ült az OM kispadján.

A szakember elsősorban a különböző afrikai és ázsiai válogatottak élén elért eredményeiről nevezetes a világ labdarúgásában, de érdekes módon soha nem dolgozott a francia élvonalban pályafutása során, sőt, 1989 óta egyáltalán nem tevékenykedett Franciaországban, nem mondhatni tehát, hogy jól ismerte az ottani viszonyokat. Ennek ellenére másfél éves szerződést írtak alá vele, és Troussier munkája szinte azonnal meglátszott a csapaton.

Első lépése az volt, hogy a korábbi 4-4-2-es hadrendről átállt a 3-5-2-es felállásra, és több, addig "érinthetetlennek" tartott labdarúgót is kihagyott a csapatból: első találkozóján Pedretti, Luyindula és Lizarazu még a kispadon sem kapott helyet. Míg az első két focistának később sikerült visszaverekednie magát a csapatba, addig Lizarazu végleg "persona non grata" lett, amelyhez persze az is hozzájárult, hogy a hozzá hasonló klasszikus balhátvédre az új felállásban nem volt szüksége a csapatnak - a védő januárban vissza is tért korábbi klubjához, a Bayern Münchenhez.

A téli transzferperiódusban egyébként a Marseille szokatlanul inaktív volt: a korábbi években az OM ilyenkor mindig alaposan felforgatta keretét, és számtalan új labdarúgót szerződtetett, most azonban nem ez történt. Troussier már kinevezésekor nem győzte hangsúlyozni, hogy maximálisan elégedett a rendelkezésére álló kerettel, és nincs különösebb szüksége új focistákra, de a sajtót ez egyáltalán nem zavarta abban, hogy Dimitar Berbatovtól kezdve Jan Kolleren keresztül Benny McCarthyig középcsatárok egész sorával "hozza össze" a klubot.

Ezekből a teóriákból azonban semmi nem vált valóra, helyettük csupán két labdarúgó érkezett, és egyikük sem a sztárkategóriából: az OM megszerezte a nigériai U21-es válogatott csapatkapitányát, Taye Taiwót, illetve a japán Nakata Kodzsit, akit Troussier jól ismert a felkelő nap országában eltöltött időszakából.

Taiwo azonban az év elején a korosztályos Afrika-kupán vett részt, Nakatának pedig problémák voltak a játékengedélyével, így mindketten csak az elmúlt hetekben mutatkozhattak be Marseille-ben.

A csapat viszont nélkülük is megindult felfelé: a gárda januárban ugyan még kínos vereséget szenvedett a francia kupában a másodosztályú Angers-től, ám ezt követően fokozatosan nyomult egyre feljebb a tabellán. A 26. játéknapot követően az OM már a második pozíciót foglalta el, és három pont volt az előnye a harmadik helyezett Lille-lel szemben - igaz, a listavezető Olympique Lyontól nyolcegységnyire volt lemaradva.

Ez persze nagy részben annak köszönhető, hogy a többi élcsapat gyengélkedik (a Lille OSC immár hat, az AJ Auxerre és az AS Monaco négy mérkőzés óta nyeretlen), de erről persze nem a marseille-iek tehetnek. A szurkolók tehát elégedettek lehetnek, de Troussier számára az igazi értékmérő a 31. fordulóban sorra kerülő, Paris-SG elleni hazai bajnoki lesz: azt a 90 percet a csapatnak valósággal kötelező megnyernie, hiszen a szezon során már kétszer is kikapott a párizsiaktól, márpedig ez a drukkerek szemében megbocsáthatatlan bűn.