Az orvosok állítják össze a Bolognát

A tavalyi 12. helyezés és a nyári nagy elvándorlás (több kulcsjátékos távozott a csapattól) után sok Bologna FC-szurkoló attól tartott, hogy Carlo Mazzone gárdája számára a kiesés elleni harc jegyében telik majd a 2004-2005-ös idény. Erről azért nincs szó, az együttes biztos tagja a középmezőnynek, ennél merészebb álmai azonban aligha lehetnek a piros-kékeknek. Ahhoz ugyanis, hogy a nemzetközi kupaszereplésről álmodhassanak a hívek, egy-két klasszis is kellene a csapatba, ilyen azonban jelenleg nincs a klubnál.

A nyári szünet vége felé Bologna FC háza táján a szurkolók meglehetősen sokat keseregtek, mégpedig annak apropóján, hogy a csapat jelentősen meggyengült az átigazolási időszakban. Olyan játékosok hagyták el a klubot, mint Nakata Hidetosi, Samuele Dalla Bona, Emiliano Moretti, Fausto Rossini, Cristian Zaccardo, Fabio Pecchia és Giuseppe Signori), így a veterán trénernek, Carlo Mazzonénak új csapatot kellett építenie, mégpedig jórészt fiatal és (legalábbis a távozókhoz képest) ismeretlen játékosokból.

A nyáron érkezett labdarúgók névsora ugyan nem volt rövid, de közel sem olyan veretes nevek szerepeltek rajta, mint a távozókén. Mivel szinte a teljes védelem eligazolt a klubtól, Mazzonénak elsősorban hátvédekre volt szüksége. Érkeztek is a posztra jó néhányan: a brazil Juárez a Sienától, a román Valentin Nastase a Palermótól, a rutinos Stefano Torrisi a Regginától, Fabio Petruzzi pedig a Bresciától jött, míg a fiatal Ciro Capuanót a Pisától, Daniele Dainót pedig az Anconától sikerült megszerezni. A középpályára jóval kevesebb, de ismertebb játékos érkezett: a 2004-es Európa-bajnokság legjobbjának választott Teodorakisz Zagorakisz az AEK Athént, a számos klubot megjárt Federico Giunti pedig a török Besiktas JK-t hagyta ott a Bologna kedvéért. Jött egy csatár is, mégpedig Giacomo Cipriani a Sampdoriától, de a keret kétségtelenül gyengébbnek tűnt, mint az egy évvel korábbi. A legpesszimistább várakozások egyenesen a kiesőjelöltek közé sorolták a hétszeres bajnok, kétszeres olasz kupa- és háromszoros KK-győztes csapatot.

A gárda eleinte ennek megfelelően is szerepelt: első két bajnokiján nemhogy pontot, de még gólt sem szerzett a Mazzone-csapat. A két vereséget azonban két győzelem, egy újabb fiaskó, majd egy siker követte, így hat forduló után három győzelemmel és három vereséggel állt a csapat a középmezőnyben, úgy tűnt, semmi komoly baj nem történhet, Mazzone és a játékosok jó úton járnak a csapatépítés során. 17 játéknap után, 2004 végén viszont már az osztályozót érő 17. pozícióban tartózkodott az együttes. Hogy mi történt közben?

A piros-kékek produkáltak egy kilencmérkőzéses nyeretlenségi sorozatot, úgy, hogy ez alatt a két hónap alatt mindössze négy pontot szereztek. A visszaesés nem kis részben a csapatot sújtó sérüléshullámnak volt betudható, hiszen ebben az időszakban az alapemberek közül Stefano Torrisi, Giunti, Mourad Meghni és Carlo Nervo is hosszabb-rövidebb időre kidőlt a sorból. Négyük közül hárman is középpályások, így nem csoda, hogy ez a csapatrész okozta a legtöbb gondot az ősz mesternek. Zagorakiszon kívül nem volt olyan játékos, aki végigjátszotta volna a szezont a pálya közepén, az állandó (zömmel kényszerű) változtatásokat pedig a csapat egyensúlya és eredményessége sínylette meg. Az utolsó 2004-es bajnokin, a Reggina ellen már Meghni, Giunti és Torrisi is pályára léphetett, és a csapat meg is nyerte a találkozót, mégpedig 2-0-ra (a második gólt éppen a francia Meghni szerezte).

A sérültek felgyógyulása ellenére Mazzone szeretett volna új játékosokat igazolni januárban, és ez sikerült is, igaz, a szerzemények egyike sem középpályás. A Juventus FC-nél feleslegessé vált, egy éve még válogatott védő, Nicola Legrottaglie és a veterán csatár, a Cataniától szerződtetett Marco Ferrante érkezett, hogy új lendületet adjon a gárdának. Nos, az új lendület megvan (igaz, közel sem biztos, hogy az új fiúk miatt): a Bologna FC 2005-ben mindössze egy vereséget szenvedett a bajnokságban (öt győzelem és öt döntetlen mellett), és egészen a nyolcadik helyig kapaszkodott fel a tabellán. Csupán két dolog maradt a régi a csapat háza táján: Mazzone mester és a sérüléshullám; a két téli szerzemény egyaránt kidőlt a sorból, akárcsak Christian Amoroso, Petruzzi, Cipriani, valamint az ismét lerobbant Meghni és Giunti.

Hiányukat ismét megsínylette a gárda: veretlenségi sorozat odalett, ráadásul éppen a sereghajtó Atalanta otthonában "sikerült" kikapni. Ha ez így megy tovább, könnyen előfordulhat, hogy a Bologna ismét visszaesik a táblázaton, és a szurkolók előtt újfent felrémlik a kiesés réme. A csapat vezetői és drukkerei sem tudnak mást tenni, mint reménykednek abban, hogy előbb-utóbb eljön az az időszak, amikor Carlo Mazzone, és nem az orvosi stáb állítja össze a kezdő csapatot.