25 éves az afrikai aranylabdás

Focirégész nevű sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt március 10-én!

1980-ban ezen a napon született Samuel Eto'o, az FC Barcelona sztárja, a 2004-es esztendő legjobb afrikai labdarúgója. Első klubja az Avenir (magyarul jövő) nevű egyesület volt, majd megfordult az UCB-ben is, végül pedig a Kadhji Sport Academy nevű futballiskolába került.

Ott találtak rá a Real Madrid megfigyelői, akik szerződést is ajánlottak a 16 éves srácnak. Eto'o az 1996-97-es idényt már a királyi gárda B csapatában töltötte, igaz, egyetlen találkozón sem lépett pályára.

A következő szezonra kölcsön is adták a Leganésnak, amelynek színeiben, a Segunda Divisiónban 28 mérkőzésen szerepelt és három gólt szerzett. Némi meglepetésre bekerült az 1998-as világbajnokságon szerepelt kameruni válogatottba, és pályára is lépett a mondiálon, amelyet követően már a Real Madrid első csapatához került.

A Primera Divisiónban 1998 decemberében, az RCD Espanyol ellen mutatkozott be, és a barcelonaiaknak annyira megtetszett a játéka, hogy a bajnokság második felére kölcsön is vették, de Eto'o egyetlen mérkőzésen sem szerepelt a klubnál. A következő pontvadászatot megint a Realban kezdte, és akkor két találkozón kapott lehetőséget, majd ismét kölcsönadták, ezúttal az RCD Mallorcának.

Mallorcán végre rendszeresen játszhatott, amit öt góllal hálált meg, és 2000 elején Afrika-kupát nyert a kameruni válogatottal, majd ugyanazon év szeptemberében az olimpián is aranyérmet szerzett (mindkét döntőben gólt lőtt). A Mallorca továbbra is igényt tartott rá, ami nem csoda, hiszen első teljes szezonjában 11 gólt ért el, és 2001 nyarán a Baleár-szigeteki klub meg is vette a Realtól.

Az év elején nem nagyon ment a kameruni támadónak, hiszen bár rendszeresen pályára lépett klubcsapatában, sehogyan sem tudott betalálni. A jég csak áprilisban tört meg, amikor is a 29. játéknapon a Racing Santander ellen Eto'o kétszer is eredményes tudott lenni, és ez felszabadította benne a gátakat: a hátralévő nyolc fordulóban további hét gólt ért el, vagyis a tavaszi szezonban összesen kilencszer talált be.

Kivette részét a Real Madrid idegenbeli 5-1-es legyőzéséből is, ő szerezte a mallorcaiak harmadik találatát. A bajnokság végeztével nem sok pihenőt kapott, mert kezdődött a Konföderációs-kupa, ahol a brazilok ellen győztes gólt ért el, majd visszatért Mallorcára, hogy pályára lépjen a spanyol kupa döntőjében, amit tulajdonképpen egymaga döntött el: kiharcolt egy tizenegyest, majd rúgott két gólt.

Mindenki biztos volt benne, hogy elhagyja a piros-fekete klubot, és egyes hírügynökségek kész tényként kezelték, hogy Valenciába szerződik, ám a transzfer végül meghiúsult. Ez nem biztos, hogy jó döntés volt, ugyanis a piros-feketék időközben jelentősen meggyengültek, és csak a középmezőnyben szerepeltek.

Sőt, a szigetiek szinte csak Eto'ónak köszönhették, hogy nem estek ki, hiszen a kameruni 17 gólja nélkül alighanem a másodosztályban találták volna magukat. Nem volt kérdés, hogy a játékos nyáron búcsút int Mallorcának, az viszont csak hosszas huzavona után dőlt el, hogy a csatár az FC Barcelonához igazol. A katalánoknak megérte küzdeni Samuelért, hiszen a kameruni vezeti a spanyol bajnokság góllövőlistáját.