Nem szereti a döntetlent a Wolfsburg

Az őszi szezon közepén minden jel arra mutatott, hogy a VfL Wolfsburgnál végre megvalósul a klub fő támogatójának, a Volkswagen konszernnek a vágya, és a Farkasok belépnek az élcsapatok közé. A csapat ugyanis minden előzetes várakozást felülmúlva szerepelt, sokáig vezette a tabellát, ráadásul rendkívül látványosan játszott. Most azonban mindez meghiúsulni látszik, hiszen első négy tavaszi összecsapását elveszítette a gárda, és így visszaesett a középmezőnybe.

A VfL Wolfsburgnál évről évre nagy elvárásokkal vágtak neki az idénynek, az utóbbi időszakban rengeteg pénzt fordítottak a helyi szinten egyértelműen sztárnak számító labdarúgók leigazolására, ám hiába voltak részsikerek, a csapat végül egyszer sem tudott túllépni a saját árnyékán, és megrekedt a középmezőnyben.

A jelenlegi idény előtt annyiban változott a helyzet, hogy a vezetőség a korábbi szokásoktól eltérően most igyekezett posztra igazolni, és elsősorban a védelmet próbálta megerősíteni, ennek érdekében szerződtették az argentin Facundo Quirogát, valamint a holland Kevin Hoflandot.

De azért a támadórészlegről sem feledkeztek meg, hiszen érkezett a német válogatott Thomas Brdaric és a bolgár Marijan Hrisztov - utóbbi a tréner, Eric Gerets kifejezett kérésére.

Hrisztov személye végül ugyan a csapat kiesését jelentette a német kupából, ráadásul ez a menedzser, Peter Pander távozását is jelentette (ő vállalta ugyanis a felelősséget azért, mert a vezetőség elfeledkezett Hrisztov eltiltásáról, és szerepeltette a bolgárt a kupában), ám a gárda fantasztikusan rajtolt, hét forduló alatt hat mérkőzést nyert, és a tabella első helyén találta magát.

A Farkasok egészen november elejéig tartották magukat az előkelő pozícióban, és csak a 13. fordulót követően csúsztak vissza a tabellán, de még így is messze felülmúlták az előzetes várakozásokat.

Az évet végül a negyedik helyen zárta az együttes, amely elsősorban a hazai szereplésének köszönhetően állt ilyen jó helyen, elvégre a vadonatúj Volkswagen Arenában kilencből hét összecsapást megnyert a csapat, míg idegenben nyolcból csak háromszor gyűjtötte be a három pontot. A többi mérkőzésen vereséget szenvedett a gárda, amely az ősszel egyetlen döntetlent sem játszott, ami már magában is kisebbfajta szenzációt jelentett.

A jó eredmények mindenesetre alaposan meghozták a vezetőség étvágyát, hiszen a Pander helyére kinevezett új menedzser, az egykori kiváló labdarúgó, Thomas Strunz (aki a télen került az egyesülethez) januárban arról beszélt, hogy a csapat akár a bajnoki címet is megszerezheti, a nemzetközi kupaszereplés kiharcolását (amihez mindenképpen az első ötben kell végezni) viszont a Volkswagennél szinte kötelező feladatnak tartották a gárda számára.

A téli felkészülési időszak nagy részét a wolfsburgiak Spanyolországban, a La Manga-i edzőtáborban töltötték, és az innen érkező hírek nem voltak valami biztatóak, hiszen a csapatból több kulcsember is sérüléssel bajlódott. Elsősorban a két argentin, Diego Klimowicz és Andrés d'Alessandro volt kénytelen kihagyni az alapozás egy részét, ennek ellenére mindketten ott voltak a kezdő tizenegyben az idei első bajnokin a Borussia Dortmund ellen - ahol aztán a VfL nagy meglepetésre hazai pályán 2-1-es vereséget szenvedett.

Ez még mindig nem jelentett olyan nagy tragédiát, a következő két találkozón elszenvedett fiaskó viszont már kifejezetten rosszul jött - főleg, hogy a Werder Bremen ellen úgy kapott ki a csapat, hogy már 2-0-ra is vezetett. Az FC Schalke 04 elleni vereség ezek után szinte prognosztizálható volt, és a Wolfsburg hirtelen a tizedik helyen találta magát, márpedig a klub éppen a középszerűségből szeretett volna kitörni.

A visszaesés egyik magyarázata a sérüléshullám, hiszen a csapat az idén a Borussia Dortmund elleni összecsapás kivételével egyszer sem tudott az ideális kezdő tizeneggyel kiállni. D'Alessandrón és Klimowiczon kívül a dán jobbhátvéd, Thomas Rytter is maródi, Hrisztov már hetek óta nem lépett pályára, és ehhez jöttek még az eltiltások, amelyek miatt Hofland és az ősszel bomba formában futballozott Martin Petrov is hiányzott egy-egy meccsről.

A jelek szerint a wolfsburgiak kerete túlságosan is szűk, és ennek következében tavasszal két ifjonc is bemutatkozhatott az első osztályban: az SC Freiburg ellen a kezdő tizenegybe került, kongói származású Cedric Makiadi, illetve az egy héttel később szerepeltetett Karsten Fischer.

Érdekesség egyébként, hogy három és fél év óta Makiadi volt az első saját nevelésű focista a kezdők között - ezt utoljára 2001 augusztusában Michael Habryka mondhatta el magáról. A krízis egyik jeleként egyébként a korábbi csapatkapitány, Stefan Schnoor visszaadta a karszalagot, mondván, mostanában már nem számít alapembernek, és egyre több pletykát lehet hallani arról, hogy ha a gárdának nem sikerül legalább az UEFA-Intertotó-kupába bejutnia, Geretsnek nem lesz maradása.

A VfL Wolfsburg azonban mindenképpen beírhatja magát a német labdarúgás aranykönyvébe: a Bundesliga történetében eddig egyetlen olyan gárda sem volt, amely döntetlen nélkül fejezte volna be az idényt. A Farkasok 22 forduló alatt egyszer sem ikszeltek, így már csak 12 mérkőzésen keresztül kellene folytatniuk ezt a sorozatot, hogy rekordot állítsanak fel.