A Birmingham Citynek az elmúlt két szezonban látszólag sikerült stabilizálnia a helyét az élvonalban, és a jelenlegi pontvadászat előtt a klub vezetősége, a trénerrel, Steve Bruce-szal egyetértésben, azt szerette volna, hogy a gárda még egy lépcsőfokot előrelépve a nemzetközi kupaszereplésért küzdjön. Az erősítések nem is tűntek rossznak, ám egészen decemberig a csapat inkább a kiesőjelöltek közé tartozott - a városi rivális Aston Villa elleni győzelem azonban új lendületet adott a birminghamieknek.
A Birmingham City már az előző idényben is megmutatta oroszlánkörmeit, hiszen nyolc fordulóval a zárás előtt még a hatodik helyen állt, ám végül "csak" tizedik lett, ami elsősorban annak tudható be, hogy a klub kerete túlságosan is szűk volt, és a bajnoki hajrára a kulcsemberek elfáradtak.
A feladat tehát adott volt: a nyáron úgy kellett megerősíteni a gárdát (elsősorban a támadórészleget), hogy a 2004-2005-ös pontvadászatban a csapat versenyre kelhessen az európai kupaszereplést érő helyezésekért, de legalábbis a tabella első felében végezzen. Ennek érdekében a vezetés nem sajnálta a pénzt, és bizony alaposan bevásárolt: a legdrágább új szerzemény a Liverpool FC csatára, Emile Heskey volt, akiért több mint kilencmillió eurót adtak ki, de nem volt olcsó a Chelsea FC dán szélsője, Jesper Grönkjaer sem.
A fenti két focistán kívül érkezett még Muzzy Izzet, Mario Melchiot, Julian Gray és Darren Anderton is, a folyamat betetőzéseképpen pedig a szakvezető, Steve Bruce is meghosszabbította szerződését.
Minden adott lett volna tehát ahhoz, hogy a klub a várakozásoknak megfelelően szerepeljen, azonban ez egyelőre még várat magára. A bajnoki rajt ugyanis pocsékul sikerült: az első tizenegy forduló alatt a gárda csupán egy győzelmet ünnepelhetett, és a 16. pozícióban szerénykedett, ami bizony vastagon a kiesőzónát jelentette.
A gyenge szezonkezdet egyik fő oka a gárdát sújtó sérüléshullám volt, hiszen David Dunn és Jamie Clapham az első fordulókban egyáltalán nem léphetett pályára, Stan Lazaridisnek is több összecsapást ki kellett hagynia, de a legérzékenyebb veszteség Mikael Forssell kidőlése volt.
A Chelsea FC-től még egy szezonra kölcsönkapott finn támadó az előző pontvadászatban szinte egymaga vitte a vállán a gárdát, és 17 találatot ért el, ám most az ötödik fordulót követően súlyos sérülést szenvedett, aminek köszönhetően Bruce hosszú ideig nem számíthatott rá. Éppen ezért az átigazolási időszak utolsó napjaiban a Birmingham City kénytelen volt még egy csatárt szerződtetni: a klub a Blackburn Roversnél átadólistára került Dwight Yorke-ot szerezte meg.
Yorke ugyan rögtön a második bajnokiján eredményes volt, de a későbbiekben már csak egyetlen gólt szerzett, és az eredményességre a többiek sem nagyon lehetnek büszkék: 11 forduló alatt a Birmingham csak hét találatig jutott.
A helyzet a későbbiekben is csak minimálisan javult, és a 17. fordulóban sorra került, Aston Villa elleni derbit a 15. helyről várta a csapat, miközben a városi rivális a hatodik pozícióban állt. Mindez nem sok jót ígért a rangadóra, de a City focistái tudták: azon a meccsen szinte minden korábbi hibájukat jóvátehetik, és ennek megfelelően futballoztak - sikerült is nyerniük a Villa Parkban, amivel egyrészt határtalan örömet okoztak drukkereiknek, másrészt pedig olyan lendületet szereztek, amelynek segítségével elhagyták a kiesőzónát.
Az Aston Villa elleni diadalt ugyanis három újabb győzelem követte, és bár ezután kétszer megint kikapott a csapat, a City felkapaszkodott a 13. helyig, és sokkal közelebb került a középmezőnyhöz.
Persze Steve Bruce még nem dőlhet hátra elégedetten, és ez a klubvezetés transzferidőszakban mutatott aktivitásán is meglátszik. Noha Heskey az utóbbi időben egyre gólerősebben futballozik, és már hat gólnál tart, a birminghamiek továbbra is elsősorban a támadósorukat akarták megerősíteni - annál is inkább, mivel Forssellt (aki még mindig nem épült fel sérüléséből) visszaküldték a Chelsea FC-hez.
Helyére egyrészt honfitársa, a finn utánpótlás-válogatott Njazi Kuqi érkezett az FC Lahtitól (akinek bátyja, Shefki az angol második vonalban, az Ipswich Townban futballozik, ahol nagy közönségkedvencnek számít), de a szurkolók nem annyira tőle, mint egy másik új igazolástól várnak sokat.
A Birmingham ugyanis 1,8 millió euróért megvette a másodosztályú Burnley FC támadóját, Robbie Blake-et, aki korábban már megfordult a Premier League-ben: 1999 és 2001 között a Bradford City színeiben 46 mérkőzésen hatszor volt eredményes. Ez nem valami nagy szám, de a második vonalban futószalagon szállította a gólokat mostanában, így aztán Bruce abban bízik, hogy a legjobbak között is megállja a helyét.
A klub ráadásul a viszonylag magas vételár ellenére is egyelőre pozitív mérleggel áll az átigazolási időszakban, hiszen a nyáron szerződtetett Grönkjaert eladta a spanyol Atlético Madridnak kétmillió euróért - a dánnak nem sikerült beilleszkednie a birminghamieknél, pedig szinte állandó játéklehetőséget kapott.
A Birmingham City szezonjából jelenleg még bármi lehet: kudarc és siker is lehetséges, és hogy melyik fog bekövetkezni, az minden bizonnyal a következő hetekben dől majd el. Ha a gárda a következő két, nyerhetőnek tűnő hazai mérkőzését (a Fulham és a Southampton ellen) hozni tudja, akkor végképp elhagyhatja a kiesőzónát - ellenkező esetben azonban valószínűleg az idény végéig izgulniuk kell a drukkereknek. Igaz, az Aston Villa idegenbeli legyőzésével az elsődleges feladatot a szemükben már teljesítette a csapat.