Vágólapra másolva!

52 éves a legtechnikásabbnak tartott argentin

Focirégész nevű sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt január 4-én!

1939-ben ezen a napon született Igor Csiszlenko, a hatvanas évek szovjet válogatottjának egyik erőssége. A moszkvai fiatalember a Dinamóban lett élvonalbeli labdarúgó, s már meglehetősen fiatalon, 1959-ben magára ölthette a szbornaja mezét. A következő évi Európa-bajnokságon szerepelt válogatottban ugyan még nem számoltak vele, de az 1962-es világbajnokságon már ott volt a szovjet csapatban. A rendkívül gyors, alacsony termetű jobbszélső Chilében a kolumbiaiak és a házigazdák elleni mérkőzésen is eredményes volt, ám Lev Jasinék nem bírtak a negyeddöntőben a hazai pálya minden előnyét élvező dél-amerikaiakkal.

Az 1960-ban "elszalasztott" kontinensbajnoki címet nem pótolhatta az 1964-es Eb-ezüstérem, ám Csiszlenko továbbra is a válogatott tagja maradt, sőt az 1966-os vébére esélyesként érkezett szovjet válogatott egyik erősségének számított. Angliában az olaszok ellen győztes gólt szerzett, betalált a mieink kapujába is, ám az elődöntőben nehéz helyzetbe hozta társait. Az NSZK elleni mérkőzés 44. percében ugyanis hátulról belerúgott Siegfried Heldbe, amiért kiállították, s a szovjet válogatott emberhátrányban nem bírt a nyugatnémetekkel - maradt a kisdöntő, és végül a negyedik hely.

A két világbajnokságon négy gólt lőtt szélsőt 1967-ben az év játékosának választották hazájában, a France Football Aranylabdájáért vívott versenyben pedig - ugyanabban az esztendőben - az előkelő kilencedik helyen végzett. A válogatottban 1968-ig szerepelt (utolsó mérkőzését a magyar válogatott ellen játszotta az Eb-selejtezők során), kilenc esztendő alatt 54 mérkőzésen 21 gólt szerzett. A találatok számát tekintve jelenleg is hatodik az orosz örökrangsorban. Csiszlenko 1994. szeptember 22-én hunyt el.