Vágólapra másolva!
Lapunk "hasábjain" hétről hétre összeállítottuk az elmúlt hét nap álomtizenegyét, ez adta az ötletet ahhoz, hogy ezen csapatok felhasználásával megalkossuk az esztendő világválogatottját. Az elv nagyon egyszerű volt: megvizsgáltuk, hogy az adott posztokon ki szerepelt legtöbbször a hét világválogatottjában. Mint kiderült, a feladat nem is olyan egyszerű, amilyennek tűnik, hiszen nagyon sok pozícióban alakult ki holtverseny - ez esetben igyekeztünk olyan focistát választani, aki nem pár héten belül, hanem nagyobb időmegoszlással verekedte be magát álomcsapatunkba.
Gianluigi Buffon (olasz, Juventus): A kapusposzton rögtön többszörös holtverseny alakult ki, hiszen Shaka Hislop, Rogerio Ceni és Buffon is kétszer-kétszer került be az álomcsapatba - ebből is látszik, hogy 2004-ben nem volt egyetlen kiemelkedő kapusteljesítmény. Közülük a mi választásunk az olasz hálóőrre esett, aki az év első és második felében is szerepelt kiválasztottjaink között.
Maicón (brazil, Cruzeiro, AS Monaco): A jobbhátvéd pozíciójában nem volt nehéz dolgunk, hiszen itt a brazil Maicón háromszor is is kiválasztásra került - két jelöléssel rendelkezett Cafú, Paulo Ferreira, Belletti és Pamarot. Maicón rögtön januárban, még a Cruzeiro focistájaként szerepelt heti álomcsapatunkban, majd miután nyáron a Monacóba igazolt, a francia klubból is bekerült kétszer.John Terry (angol, Chelsea FC): A középhátvédeknél a londoniak focistája vitte el a prímet, hiszen nem kevesebb, mint négy alkalommal tettük be az adott hét álomcsapatába - egyszer tavasszal, háromszor pedig ősszel. Az év világválogatottjában való szereplése nem lehet vita tárgya, az egész esztendőben remekelt, arról nem is beszélve, hogy meglepően gólerősen futballozott.Álvaro (brazil, Real Zaragoza): A másik középső védő személye viszont már meglepetésnek számít, hiszen nem valamelyik hátvédsztár került be, hanem a Zaragoza focistája, a brazil Álvaro, aki három jelöléssel rendelkezett. Rajta kívül ezt még a francia Metz focistája, Mehdi Meniri, illetve az Auxerre-ben futballozó Jean Pascal Mignot mondhatta el magáról - utóbbi azonban egyszer balhátvédként szerepelt, Meniri pedig csak a tavasszal került be, míg Álvaro az év mindkét felében be tudta verekedni magát az álomcsapatba.Giovanni van Bronckhorst (holland, FC Barcelona): A balhátvéd pozíciójában ketten versengtek az él álomcsapatába kerülésért: Gabriel Heinze és Van Bronckhorst is három-három jelöléssel bírt. Ráadásul mindketten az ősszel és a tavasszal is szerepeltek a hét tizenegyében - Van Bronckhorst mellett végül az döntött, hogy ő gólerősebb futballista. Érdekesség, hogy a legelismertebb balhátvédek közül Ashley Cole és Roberto Carlos is csak egy-egy alkalommal szerepelt heti álomcsapatunkban.
Fredrik Ljungberg (svéd, Arsenal FC): A jobb oldali középpályások közül a svéd mellett a Deportivo spanyol labdarúgója, Víctor volt esélyes az év álomcsapatába kerülésre, mivel mindhárman három-három szavazattal rendelkeztek. Választásunk végül Ljungbergre esett, mivel ő az év első és második felében is kapott jelölést, arról nem is beszélve, hogy az Európa-bajnokságon is jól futballozott.Ronaldinho (brazil, FC Barcelona): A katalánok sztárja az összesített listán a második helyet szerezte meg, az év során ötször tettük be heti álomcsapatunkba, aminél csak honfitársa, Adriano kapott több szavazatot. Ronaldinho szereplése nem meglepetés, hiszen a FIFA szavazásán ő lett az év futballistája, és Aranylabda-szavazáson is előkelő helyen végzett.Frank Lampard (angol, Chelsea FC): Az elsősorban védekező középpályásnak tartott labdarúgók között is többen álltak azonos jelöléssel: három-három alkalommal szerepelt az álomcsapatokban Rubén Baraja, Steven Gerrard, Thomas Gravesen és Lampard is. Végül Lampardot tettük be az év csapatába, hiszen hármójuk közül ő szerezte a legtöbb gólt, és egyes jelölése között nála telt el a legtöbb idő.Clarence Seedorf (holland, AC Milan): A bal oldalon bevethető középpályásoknál a bőség zavara állt elő, hiszen Pavel Nedved, Vicente és Seedorf is három-három szavazattal rendelkezett. A holland mellett végül az döntött, hogy az ő jelölése között több idő telt el: az év elején, majd novemberben is bekerült az aktuális heti álomcsapatba.
Adriano (brazil, Internazionale): A csatársorban találhatjuk az abszolút győztes Adriano személyében, aki az év során hatszor került be álomcsapatunkba - ennél több jelöléssel senki sem büszkélkedhet. Igaz, tavasszal egyszer sem került be a hét tizenegyébe, a nyári Copa Américától kezdve azonban alaposan belehúzott, és végül hat olyan hét akadt, amikor betettük az ideális együttesbe.Samuel Etoo (kameruni, FC Barcelona): Nagy dilemmát jelentett, hogy ki legyen Adriano partnere a csatársorban, ugyanis Thierry Henry és Etoo is egyaránt négy-négy szavazattal rendelkezett. A kameruni mellett végül az döntött, hogy a francia az év második felében kevesebb jelölést kapott, míg Etoo álomcsapatbeli szereplései egyenletesen oszlottak meg.