Ötvenkét éves a dán aranylabdás

Focirégész nevű sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt december 15-én!

1952-ben ezen a napon született Allan Simonsen, egykori aranylabdás labdarúgó, a luxemburgi válogatott szövetségi kapitánya. A dániai Vejlében világra jött fiúcska szülővárosa egyik klubjában kezdett el futballozni, de már húszévesen felcsapott légiósnak, a Borussia Mönchengladbach profija lett. Első két NSZK-beli idényében nem sokat játszott, de rengeteget tanult, hiszen csapattársai közül Klaus-Dieter Sieloff, Berti Vogts, Herbert Wimmer, Jupp Heynckes évekkel idősebb, jóval rutinosabb labdarúgók voltak.

Az 1974-75-ös szezonban azonban már nem lehetett panasza, végigjátszotta az egész idényt, melynek végén a 'Gladbach elhódította a "salátástálat". Az aprótermetű dán 18 gólt szerzett, csatártársa Heynckes 27-ig jutott, azaz ketten együtt 45 góllal vették ki részüket a bajnoki aranyéremből. Ez a trófea egy széria első darabja lett, hiszen a Borussia 1976-ban és 1977-ben is megnyerte a Bundesligát, 1975-ben és 1979-ben az UEFA-kupát, míg Allan 1977-ben megkapta a France Football aranylabdáját.

1979-ben búcsút vett az NSZK-tól, és az FC Barcelonában folytatta pályafutását. Katalóniában sem játszott rosszul, a gyakori edzőcserék ellenére egy spanyol kupát és egy KEK-győzelmet ünnepelhetett a gránátvörös-kék mezben. Az akkor szerződtetett Diego Maradona miatt kellett távoznia a Camp Nouból (az argentin és Bernd Schuster lett a két légiós), de a 30 éves dán gyorsan talált magának klubot, még ha meglepetést jelentőt is - az angol Charlton Athletichez írt alá.

A másodosztályú londoni klubban keveset játszott, így hazatért a Vejle BK-hoz, ahol 1989-ig futballozott, majd 1991-ben ott kezdte edzői pályafutását. A dán válogatottban (1972-1986) 56 mérkőzésen játszott, 21 gólt szerzett, szerepelt az 1984-es Európa- és az 1986-os világbajnokságon. 1994-ben elfogadta a Feröeri Labdarúgó-szövetség ajánlatát, és a válogatott szövetségi kapitánya lett. Több mint nyolc éven át dolgozott a szigeten, majd egy újabb kis ország, Luxemburg nemzeti csapatát vette át, amelyet mind a mai napig irányít.

1985-ben ezen a napon rendezték az 1986-os világbajnokság csoportbeosztásának sorsolását. Mexikóvárosban 24 ország képviselői várták izgatottan a ceremóniát, hogy megtudják, nemzeti csapatuk a fél év múlva kezdődő világbajnokságon kik ellen lép majd pályára. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1983-ban ítélte oda a rendezés jogát Mexikónak, miután illetékesei megbizonyosodtak róla, hogy az eredetileg kijelölt Kolumbia az óriási földrengés okozta károk miatt nem tudja fogadni a világ legjobb válogatottjait.

A nevezési határidőig 113 ország küldte el a részvételi szándékát bizonyító okmányokat, köztük kilenc először szállt harcba. A selejtezőket sikerrel vett 22 ország (plusz a címvédő olaszok, valamint a házigazdák) Mexikóvárosba megérkezett képviselői között voltak a Magyar Labdarúgó-szövetség illetékesei is - sajnos, mind a mai napig utoljára. Lássuk, mi történt a sorsoláson:

A csoport: Argentína, Bulgária, Koreai Köztársaság, Olaszország.
B csoport: Belgium, Irak, Mexikó, Paraguay.
C csoport: Franciaország, Kanada, Magyarország, Szovjetunió.
D csoport: Algéria, Brazília, Észak-Írország, Spanyolország.
E csoport: Dánia, Németország, Skócia, Uruguay.
F csoport: Anglia, Lengyelország, Marokkó, Portugália.

Dévényi Zoltán