Ketten az ötvenből - Maniche, Baros

A France Football immár hagyományosan közzéteszi azon ötven játékos listáját, akiket érdemesnek tart a legjobb Európában futballozó játékosnak járó díjra, az Aranylabdára. A trófea győztesét december 14-én hirdetik ki, addig is szeretnénk bemutatni az ötven jelöltet, némi esélylatolgatással fűszerezve.

A teljesen Nuno Ricardo Oliveira Ribeiro névre hallgató futballista a Benfica volt dán csatára, Michel Manniche tiszteletére vette fel művésznevét, ebből is látható, hogy fiatalon a lisszaboniak drukkerek volt.

A Benficánál kezdte pályafutását, és már 18 esztendősen az első csapat keretéhez tartozott, valamint a különböző korosztályos válogatottaknak is tagja volt. A fővárosiaknál azonban nem tudott bekerülni a kezdő tizenegybe, így aztán 1996 nyarán kölcsönadták az FC Alvercának, ahol rendszeres játéklehetőséget kapott, és olyannyira elégedettek voltak vele, hogy további két szezonra "kikölcsönözték" a Benficától.

Nevelőegyesületéhez így csak 1999 nyarán került vissza, és első otthoni szezonja parádésra sikeredett, hiszen középpályás létére tíz találatot ért el. A következő pontvadászatban is rendszeresen pályára lépett, de csak egy gólt ért el, ráadásul szerződése körül bonyodalmak akadtak, és konfliktusba keveredett a klub vezetőivel.

Szerződését nem bontották fel, de kitiltották a Benfica edzőpályájáról is, és így egy évig csak egyedül tréningezhetett. Ennek ellenére 2002 nyarán leigazolta őt a Porto, és a következő szezonban tagja volt a bajnokságot és UEFA-kupát nyerő gárdának. Ennek köszönhetően Luis Felipe Scolari behívta a válogatottba, a nemzeti csapatban a brazilok ellen debütálhatott.
Az FC Porto kezdő tizenegye tavasszal is elképzelhetetlen volt Maniche nélkül.

A bajnokságban csupán három meccset hagyott ki, és két gólt is szerzett, egyszer a Portugál Kupában is betalált, de elsősorban a Bajnokok Ligájában mutatott teljesítményével hívta fel magára a figyelmet. A BL-ben egyetlen másodpercet sem mulasztott el a Sárkányok meneteléséből, mindegyik találkozót végigjátszotta, és a Lyon elleni negyeddöntő visszavágóján két gólt is szerzett.

A fináléban is a csapat legjobbjai közé tartozott, az előző idényt bajnoki címmel és BL-győzelemmel zárta. Ezzel együtt sokan azt gondolták, hogy csak csereember lesz a nyári Európa-bajnokságokon, hiszen az előkészületi meccsek többségén kispados volt, de Scolari látta, hogy Maniche élete legjobb formájában futballozik, így a kezdők közé jelölte, és a középpályás meghálálta a bizalmat. Nagyon fontos gólt szerzett az oroszok elleni csoportmeccsen, a hollandok elleni elődöntőben pedig az egész kontinensviadal egyik legszebb találatát érte el, amikor a tizenhatos sarkáról a hosszú felső sarokba varázsolta a bőrt.

A döntőben sem lehetett rá panasz, nem rajta múlott, hogy a portugálok "csak" ezüstérmesek lettek. A nyáron őt is kapcsolatba hozták több sztáregyüttessel, de ő maradt a Portóban, amelynek továbbra is vezéregyénisége. Az ősszel a bajnokságban kétszer volt eredményes, a BL-ben pedig egyetlen percet sem hagyott ki - a Porto be is jutott a legjobb 16 közé. Nagy munkabírású focista kiváló rúgótechnikával, góljai szinte kivétel nélkül látványosak.