Vágólapra másolva!
A Hertha BSC szurkolói a nyáron joggal gondolhatták, hogy a 2003-2004-es szezonnál csak jobb jöhet kedvenceik számára, hiszen az előző pontvadászatban a berlini csapat kis híján kiesett a Bundesligából. A fővárosiak ezúttal kétségtelenül jobban szerepelnek, hiszen ott vannak a középmezőnyben, a klub hívei a legutóbbi fordulóig mégsem lehettek felhőtlenül boldogok, mivel a csapat addig elsősorban idegenben remekelt, hazai pályán viszont gyengébben szerepelt.

A berlini klub kicsit annak lett az áldozata, hogy egy évvel a feljutása után, 1999-ben a harmadik helyen végzett a bajnokságban, és így kiharcolta a Bajnokok Ligájában való részvételt. Ezt követően ugyanis hiába szerepelt rendszeresen az élmezőnyben (a következő négy idényben egyszer sem volt rosszabb hatodiknál a fővárosi együttes), ez mégis csalódást jelentett a célkitűzéseket talán túlságosan is merészen megfogalmazott vezetőség számára.

Pedig ha a berliniek tudják, hogy ezt két milyen szezon követi, akkor felhőtlenül örültek volna az ötödik helynek is: a sikeredzőként leigazolt Huub Stevensszel a kispadon ugyanis előbb 12. lett a csapat, majd kis híján kiesett, és csak a szezon közben a kispadra érkezett Hans Meyer mentette meg a gárdát.

A nyáron aztán Dieter Hoeness menedzser visszahívta a kispadra a korábban már fél évig a csapatnál tevékenykedett és nagy közönségkedvencnek számított Falko Götzöt, és a keretben is kisebb vérátömlesztést hajtott végre.

Megszabadult azoktól a focistáktól, akik az előző két esztendőben csalódást okoztak (köztük Király Gábortól is), és igyekezett posztra igazolni: ennek eredményeképpen érkezett a kapus Gerhard Tremmel, az irányító Yildiray Bastürk, valamint a bal oldali középpályás Gilberto - előbbi két focista ingyen, de a brazilért is "csak" másfélmillió eurót kellett fizetni.

A szurkolók ennek megfelelően optimistán várták a rajtot, és a Hertha BSC az első öt fordulót veretlenül abszolválta - a probléma csak az volt a szerepléssel, hogy nemcsak a vereségek, hanem a győzelmek is elmaradtak. Mind az öt összecsapás döntetlenre végződött, ráadásul ebből hármat hazai pályán játszott a gárda, a szezonkezdet tehát egyértelműen csalódást okozott.

Különösen a támadójátékkal akadtak problémák: míg a hátsó alakzat viszonylag jól állta a sarat, hiszen a hat bajnokin kapott hat gól egyáltalán nem számít rossznak, addig a támadórészleg pocsékul teljesített: csupán öt gólt sikerült összehoznia, és ezek közül csak egyet ért el csatár. Úgy tűnt, hogy a gárda eredményessége továbbra is szinte teljesen az irányító Marcelinho Paraíba játékától függ, és az ő tehermentesítése érdekében szerződtetett Bastürk sérülés miatt egyszer sem lépett pályára az első hat fordulóban.

Félő volt, hogy a Hertha megint a kiesőjelöltek között találja magát, amikor a hetedik fordulóban a szintén szenvedő 1. FC Kaiserslautern ellen idegenben sikerült megszerezni az első győzelmet, majd a következő hazai meccset is hozni tudta a gárda, így a szurkolók mindjárt rózsaszínben látták a világot.

A fanatikusok azonban korán örültek, mert a berliniek ezt követően sokáig nem tudtak mérkőzést nyerni az Olimpiai Stadionban - a gárda legnagyobb szerencséjére azonban idegenben pazarul megy a játék. Vendégként a legutóbbi három összecsapását megnyerte a csapat, pedig az ellenfelek között ott volt az éllovas FC Schalke 04 és VfL Wolfsburg is - a Hertha mindkettőnek három gólt rúgott.

Az idegenbeli eredményeket tekintve egyetlen gárda sem áll jobban, mint a fővárosi csapat, összesítésben azonban 15 forduló alatt mindez csak a kilencedik pozícióra volt elegendő. A helyzeten kicsit javított a 16. forduló: a Hertha végre megmutatta, képes az otthon gyepén is a kiváló játékra - rúgott is egy hatost a szebb napokat látott Mönchengladbachnak.

Annyi bizonyos, hogy Bastürk felépülésének sorsdöntő szerepe van a berliniek feljavulásában; a török karmesterrel a támadójáték sokkal összetettebb lett, az ellenfeleknek már nem csak Marcelinhóra kell figyelniük.

Götz az utóbbi időben az egycsatáros szisztémát alkalmazza, a középpályát viszont rendkívül támadó szellemben állítja össze, hiszen csupán egy, kifejezetten védőfeladattal megbízott labdarúgó szerepel ebben a csapatrészben (ennek is köszönhető, hogy Dárdai Pál csak csere, hiszen Nico Kovac remek teljesítményt nyújt, és még egy védekező középpályásnak nincs helye a csapatban).

A csatárok teljesítményével azonban továbbra is elégedetlen a vezetőség, mégpedig joggal: a lengyel Artur Wichniarek egyetlen gólt sem szerzett, Fredi Bobic is csak egyszer volt eredményes, de még az utóbbi két játékost a kezdők közül kiszorított Nando Rafael sem lehet büszke a maga három találatára.

Nem csoda, hogy a Hertha a télen egy támadót szeretne igazolni, de ez sem lesz egyszerű: az első számú kiszemelt, a brazil Giovane Élber megfizethetetlen a berliniek számára, a harmadosztályú Sportfreunde Siegenben futballozó húszesztendős Patrick Helmest pedig az 1. FC Köln elhalászta a berliniek elől.

Most a török Ilhan Mansiz került az érdeklődés előterébe: a sérült focista, aki június óta nem lépett pályára, januárig a berliniekkel edz, és a vezetőség akkor dönti majd el, hogy szerződést ajánl-e neki.