Vágólapra másolva!
A France Football immár hagyományosan közzéteszi azon ötven játékos listáját, akiket érdemesnek tart a legjobb Európában futballozó játékosnak járó díjra, az Aranylabdára. A trófea győztesét december 14-én hirdetik ki, addig is szeretnénk bemutatni az ötven jelöltet, némi esélylatolgatással fűszerezve.

Az Arta nevű kisvárosban született 1971. október 14-én. A helyi Anagennisziben kezdte pályafutását, majd 18 esztendősen a Panathinaikoszhoz igazolt, ahol azonban további hat évet kellett várnia, amíg végre bemutatkozhatott az első csapatban, mivel a lengyel Jozef Wandzikot képtelenség volt kiszorítani. Még ekkor is csak a második számú portásnak számított, szép lassan azonban ővé lett az egyes számú mez.

Sorozatos jó teljesítményeinek köszönhetően 1999-ben a görög válogatottban is pályára léphetett. Noha a bajnoki trófeát az Olimpiakosz kisajátította magának Hellászban, a Pana a BL-ben azért vitézkedett, a 2001-2002-es kiírásban a negyeddöntőig jutott, nem kis részben Nikopolidisz remek védéseinek köszönhetően. Külföldön is elismerték, 2002-ben például meghívót kapott a világválogatottba is.

Januárban még ő számított a Panathianikosz első számú kapusának, ám hamarosan kikerült a csapatból, köszönhetően annak, hogy nem volt hajlandó meghosszabbítani nyáron lejáró szerződését. Így aztán a Pana szakmai stábja a tartalékok közé száműzte, és februártól kezdve csak az edzéseken mutathatta be tudását. Az egyesület bajnoki címéből azért így is kivette a részét, és tavasszal az is eldőlt, hogy hol folytatja pályafutását: nagy felzúdulást okozott Görögországban, hogy a Panathinaikosz nagy riválisához, az Olimpiakoszhoz kötelezte el magát.

Mielőtt azonban új csapatában bemutatkozott volna, még várt rá egy Európa-bajnokság, Otto Rehhagel ugyanis a hercehurca ellenére is számított rá, és neki adta az egyes számú mezt a válogatottban. A nyitómeccsen a portugálok ellen remek teljesítménnyel rukkolt elő, szinte hibátlanul védett, a spanyolok ellen viszont már egyáltalán nem volt ilyen magabiztos. A későbbiekben aztán megint brillírozott, azt a kevés lövést, ami a kapujára ment, hárítani tudta, és a torna végére a görögök egyik sztárja lett - amihez hozzájárult az is, hogy kissé hasonlít George Clooneyra.

Az ősszel immár az Olympiakosz színeiben ugyanolyan megbízható teljesítményt nyújtott, aminek köszönhetően a pireusziak jó eséllyel pályáznak arra, hogy a BL-ben továbbjussanak csoportjukból. Nikopolidisz nem egy bravúrkapus, viszont rendkívól megbízható, egyenletesen teljesít.