A France Football immár hagyományosan közzéteszi azon ötven játékos listáját, akiket érdemesnek tart a legjobb Európában futballozó játékosnak járó díjra, az Aranylabdára. A trófea győztesét december 14-én hirdetik ki, addig is szeretnénk bemutatni az ötven jelöltet, némi esélylatolgatással fűszerezve.
Dellasz 1976. január 31-én született Szalonikiben, és a helyi klubok közül az Ariszban kezdte pályafutását. Már az 1993-94-es pontvadászatban bemutatkozott az élvonalban egy mérkőzés erejéig, de a következő szezonban kölcsönadták a másodosztályú Panszerraikosznak, hogy némi rutint szerezzen.
Itt valóban állandó játéklehetőséget kapott, 19 mérkőzésen szerepelt, és egy gólt szerzett, ám a klub kiesett a második vonalból. Dellasz a harmadosztályban is maradt a csapatnál, és itt még jobban futballozott, aminek köszönhetően az Arisz 1996 nyarán visszahívta. A következő idényt tehát a görög élvonalban kezdhette el, de nem itt fejezte be: olyan jó teljesítményt nyújtott, hogy az angol Sheffield United felfigyelt rá, és leigazolta. Az angol másodosztályú gárdában másfél évet húzott le, és bár nem futballozott rosszul, mégis hazatért Görögországba, mégpedig az AEK Athénba.
A fővárosi egyesületben is hozta a maga megbízható teljesítményét, bemutatkozhatott a nemzeti tizenegyben, és 2001 nyarán az olasz élvonalban szereplő Perugia igazolta le. Pazarul kezdte a bajnokságot, az első fordulókban a Serie A egyik legjobbja volt, és az AS Roma rögtön tárgyalni is kezdett vele, aminek köszönhetően a Perugiánál "persona non grata" lett, a pontvadászat második felében egyetlen meccsen sem szerepelt. Mindez persze nem akadályozta meg, hogy a fővárosba szerződjön, de ott sem tudott stabil kezdő ember lenni.
Így volt ez az év első felében is, bár ekkor a korábbinál valamivel több lehetőséget kapott Fabio Capellótól a Farkasoknál. Tavasszal tíz meccsen lépett pályára a Serie A-ban, ebből hét alkalommal csereként, vagyis ő is hozzátette a maga részét a rómaiak bajnoki ezüstérméhez.
A görögök szövetségi kapitánya, Otto Rehhagel azonban ennek ellenére is számított rá, kivitte az Európa-bajnokságra, sőt, rábízta a hellének hátsó alakzatának irányítását, Dellasz pedig maximálisan élt a bizalommal. Rögtön a nyitómeccsen pazar teljesítményt nyújtott a házigazda portugálok ellen, majd ugyanezt megismételte a spanyolok ellen is, és bár az utolsó csoportmeccsen az oroszok ellen bizonytalankodott egy kicsit, a csapat így is bejutott a legjobb nyolc közé.
Az egyenes kieséses szakaszban pedig képtelen volt hibázni: a franciák ellen "még csak" annyit tett, hogy tökéletesen kikapcsolta a gallok világklasszis támadóit, a csehek elleni elődöntőben pedig ezen kívül még arra is volt ereje, hogy a hosszabbításban győztes gólt fejeljen.
A fináléban is tökéletesen futballozott, nem csak a levegőben, hanem a földön is verhetetlen volt, kulcsszerepe volt a görögök aranyérmében. Sokan azt gondolták, hogy egy ilyen Eb után a klubjában is több szerepet kap majd, de nem így történt: a bajnokiknak csak a felén játszik, igaz, sikerült egy gólt fejelnie - de a BL-ben egy öngólt is vétett.