Ketten az ötvenből - Aílton, Drogba

A France Football immár hagyományosan közzéteszi azon ötven játékos listáját, akiket érdemesnek tart a legjobb Európában futballozó játékosnak járó díjra, az Aranylabdára. A trófea győztesét december 14-én hirdetik ki, addig is szeretnénk bemutatni az ötven jelöltet, némi esélylatolgatással fűszerezve.

Aílton Goncalves da Silva 1973. július 19-én született egy Mogeiro nevű kis falucskában, Brazília Pernambuco államában, mégpedig népes családban: összesen ugyanis hét testvére volt. Első klubja a Nogir nevű helyi alakulat volt, de tehetségére hamar felfigyeltek, és a Sao Pauló-i Mogi Mirim szerződtette.

Itt azonban nem sikerült neki a nagy áttörés, így hamar hazatért, és a recifei Santa Cruz futballistája lett. Ebben a csapatban aratta első sikerét, 1995-ben ugyanis első helyen végzett az állami bajnokságban, a döntőben gólt is szerzett. El is vitte őt a campinasi Guarani, amely már a brazil labdarúgás első vonalában szerepel.

1996-ban az országos bajnokságban tíz alkalommal volt eredményes, a következő évben pedig 14 alkalommal talált be a paulista pontvadászatban. Ezt követően Mexikóba szerződött, mégpedig a Monterrey együttesébe, és itt sem ment neki rosszul a gólszerzés, ennek ellenére meglepetést keltett, amikor a Werder Bremen 1998 őszén klubrekordnak számító összegért, 5,5 millió márkáért szerződtette.

A brazil támadó kisebb súlyfelesleggel küszködve érkezett Brémába, és ez Felix Magathnál nem sok jót ígért. Nem sokkal a bajnokság vége előtt azonban Magathot menesztették, és utódja, Thomas Schaaf megbízott a brazilban. Aílton testalkata ugyan továbbra is kissé az egykori újpesti kedvencére, Bácsi Sanyiéra hasonlított, de rendszeresen betalált a kapuba, és egyetlen szezonban sem rúgott 12-nél kevesebb gólt.

Az év elején szokásához híven késve érkezett meg Brazíliából, ahol a Karácsonyt töltötte, de ezt már megszokták tőle Brémában, mint ahogyan azt is, hogy futószalagon gyártja a gólokat. A tavaszi szezonban pedig ott folytatta, ahol az ősszel abbahagyta: rögtön az első fordulóban kétszer volt eredményes a Hertha BSC ellen, és az év első felében egyetlen találkozót sem hagyott ki a Werderben.

Noha nem volt annyira eredményes, mint 2003 őszén, de azért így is összehozott összesen 12 találatot a Bundesligában, és a rangadókon rendre betalált: gólt szerzett a Dortmund, a Stuttgart és a Bayern München ellen is. Összességében 28 góllal zárta az idényt, amivel megszerezte a gólkirályi címet, de nem csak a bajnokságban, hanem a német kupában is ő szerezte a legtöbb gólt, itt az idén a Lübeck elleni elődöntőben volt eredményes.

Kulcsszerepe volt abban, hogy a brémaiak dupláztak, vagyis a bajnokságot és a kupát is megnyerték, és teljesítményét azt sem zavarta, hogy már az év elején tudta: a nyáron a Schalke 04-be szerződik. Gelsenkirchenben eleinte nem ment neki a játék, a harmadik fordulóban a Rostock ellen ki is állították, amiért négymeccses eltiltást kapott, de a büntetésének letöltése után már megint remekül focizik: azóta már négy gólt szerzett a bajnokságban.