Focirégész nevű új sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt november 18-án!
1926-ban ezen a napon született Estanislao Basora, az ötvenes évek legendás spanyol csatára. Mivel Katalóniában jött a világra, így értelemszerűen az FC Barcelonában futballozott, a gránátvörös-kékek mezét 1946 és 1958 között viselte. A spanyol bajnokságban azonban érdekes módon nem írta be magát a futballalmanachokba, nem volt gólkirály, nem szerepel a hatvan legeredményesebb labdarúgó között.
A válogatottban azonban ellenállhatatlanul futballozott, 1949 és 1957 között 22 mérkőzésen 13 gólt szerzett. Első három találkozóján rögtön öt találattal nyitott, az 1950-es világbajnokságon - ahol a spanyol nemzeti tizenegy negyedik lett -, hat mérkőzésen négy gólt lőtt. A hispán válogatott történetében nála több gólt azóta sem szerzett senki világbajnokságon.
1961-ben ezen a napon játszotta első mérkőzését Dél-Amerikában a Szovjetunió válogatottja. Gavril Kacsalin csapata története során először látogatott a távoli földrészre, a novemberi túrán Argentína, Chile és Uruguay látta vendégül a szbornaját. Buenos Airesben 110 000 néző volt kíváncsi az 1956-ban olimpiát, 1960-ban Európa-bajnokságot nyert szovjet válogatottra, no meg persze a hazai sztárokra.
Azon az estén azonban az európaiak vitték a prímet, a vendégek Viktor Ponyegyelnyik duplájának köszönhetően már az első játékrészben kétgólos előnyt szereztek, az argentinok fordulás után Belen góljával csak szépíteni tudtak (1-2). A Lev Jasin, Igor Netto, Szlava Metreveli, Val Ivanov és Mihail Meszhi fémjelezte szbornaja négy nappal később Chilében (1-0), november 29-én pedig Uruguayban (2-1) is győzni tudott, így három diadallal zárta dél-amerikai túráját.
1967-ben ezen a napon olyan mérkőzést játszottak Várpalotán, amire valószínűleg soha többé nem kerül sor a Veszprém megyei városban. A Bajnokcsapatok Európa-kupájának második fordulójában a Vasas ellenfele az izlandi Valur Reykjavík ugyanis lemondott pályaválasztói jogáról, így a három nappal korábbi budapesti 90 perc után (a piros-kékek 6-0-ra nyertek), a két csapat Várpalotán játszotta a visszavágót.
Az angyalföldiek (Kenderesi - Váradi, Varró, Mathesz, Köves, Puskás L., Kékesi, Molnár, Pál, Antal, Kovács F.) erősen tartalékos összeállításban kezdték az "idegenbeli" mérkőzést, hiszen a sztárok (Ihász, Mészöly, Berendi, Vidáts, Farkas, Korsós, Radics) nem léptek pályára. Nos, a tartaléksor is újabb leckét adott a derék izlandi iparosoknak, már félidőben hárommal ment a Vasas, a vége pedig 5-1-es győzelem lett az 5000 lelkes, történelmi mérkőzést látott várpalotai néző nagy-nagy örömére.