Ismét a kiesés ellen küzd a Fulham

A Fulham FC a legutóbbi idényben még úgy is története legjobb élvonalbeli helyezését érte el, hogy a bajnokság második felére jelentősen visszaesett a csapat teljesítménye. A játékoskeret papíron nem romlott a nyáron, sőt, az együttes inkább erősödött, ráadásul visszatérhetett korábbi otthonába, a szurkolók által kedvelt Craven Cottage-re - ennek ellenére a londoniak tizenegy forduló után a kiesőjelöltek közé tartoznak.

Ami két év alatt Jean Tiganával a kispadon és nemzetközileg ismert labdarúgók tömegével az együttesben nem sikerült, az az először csak ideiglenesen a kispadra kinevezett Chris Colemannel összejött: a legutóbbi pontvadászatban a Fulham FC stabil középcsapatként szerepelt a Premier League-ben.

Sőt: a bajnokság elején még az európai kupaszereplés kiharcolása sem tűnt lehetetlen vállalkozásnak, elvégre karácsonykor még a negyedik helyen állt a gárda, ám a télen a klub eladta legjobbját, a csatár Louis Sahát, és bár az érte a Manchester Unitedtől kapott pénzből négy új futballistát is sikerült igazolni, a támadót nem tudták pótolni. Nélküle a Fulham visszaesett a kilencedik helyre - ami még mindig az egyesület történetének legjobb élvonalbeli szereplését jelentette.

Nem csoda, hogy a fanatikusok optimistán tekintettek a jövő elé, különösen, hogy tisztában voltak vele: a gárda végre visszatérhet igazi otthonába, a Craven Cottage-re. Anglia egyik legrégebbi stadionjában eddig nem lehetett Premier League-mérkőzéseket rendezni az ülőhelyek hiánya miatt, és az elmúlt három évben a klub ezért albérletben, a Loftus Roadon játszotta hazai találkozóit, ám mivel egy esetleges új stadion felépítésének terve kudarcot vallott, így az egyesület felújíttatta a létesítményt, és a drukkerek már alig várták, hogy végre ismét megszokott helyükön buzdíthassák a csapatot.

Amely a nyáron inkább erősödött, mint gyengült: alapjában véve csak egy olyan labdarúgó távozott, akinek eladása érzékenyen érinthette a gárdát, azonban az angol utánpótlás-válogatott Sean Davis a bajnokság második felében már kevesebbet játszott, mivel konfliktusba keveredett a vezetőedzővel, Chris Colemannel.

Érte hárommillió fontot kapott az egyesület a Tottenham Hotspurtől, de ennél sokkal többet költöttek új focistákra. Az egyik legfontosabb feladat egy gólerős támadó igazolása volt, hiszen Saha távozását követően ez bizony hiányzott a gárdából, és ezt a problémát kiadás nélkül sikerült megoldani, mivel a veterán csatárt, Andy Cole-t a Blackburn Rovers elengedte.

Az egykori sokszoros válogatott labdarúgó pályafutása elején, még az 1991-92-es szezonban megfordult a Fulhamben, és akkor valószínűleg kevesen gondolták volna, hogy ilyen nagy karriert fut be: jelenleg ő a Premier League történetének második legeredményesebb játékosa.

A csatársorba érkezett még az Everton FC kanadai focistája, Tomasz Radzinski, aki közel kétmillió fontba került, de Coleman a középpályát is alaposan megerősítette, elvégre ebbe a csapatrészbe leigazolta a Charlton Athletic dán válogatott játékosát, Claus Jensent, akinek vételára 1,25 millió font volt, illetve a szenegáli Pape Bouba Diopot a francia RC Lenstól.

Mivel a szakértők eleve a középpályát tartották a Fulham legerősebb csapatrészének, így minden jel arra mutatott, hogy az erősítésekkel a csapat megismételheti az előző szezonban nyújtott teljesítményét, sőt, akár még előbbre is léphet. Egyelőre azonban ennek éppen ellenkezője történik: tizenegy mérkőzésből a londoniak csak hármat tudtak megnyerni, és csak egy hajszál választja el őket a kiesési zónától. A támadóalakzattal még nincs is olyan nagy probléma: Andy Cole már négy gólnál tart, és a tizenegy mérkőzésen elért tizenkét találat, ha nem is a legjobb, de nem ad különösebb okot panaszra.

Annál inkább a kapott gólok száma, ami kis híján eléri a mérkőzésenkénti kettes átlagot: a Fulhamnél gyengébb védelme jelenleg csak a West Bromnak és a Blackburn Roversnek van. Pedig talán ennek a csapatrésznek a legstabilabb az összetétele: a jobbhátvéd Moritz Volz és a középső védő Zat Knight eddig egyetlen percet sem hagyott ki, a holland kapus, Edwin van der Sar pedig pazar formában véd, az eredmények mégsem akarnak javulni.

A probléma gyökere azonban leginkább ott keresendő, hogy a rendkívül erősnek tartott középpályás sor sehogyan sem akar összeállni, itt túlságosan is nagy a fluktuáció. Ebben nagy szerepe van a sérüléseknek: a legutóbbi pontvadászatban remeklő Steed Malbranque csak a hetedik forduló óta játszik - a másik francia, Sylvain Legwinski viszont éppen azóta hiányzik, a nyáron igazolt Jensennek is jó pár összecsapást ki kellett hagynia, az egykori csapatkapitány, Lee Clark pedig még csak pályára sem lépett a szezon során.