Egy fordított, egy sima<br/>

Egy "félrenézett" tizenegyes és egy gyönyörű szabadrúgásgól - ezek a tényezők befolyásolták az eredményt a szerdai magyar-angol barátságos labdarúgó-mérkőzésen. Aki kételkedett ebben a magyar válogatottban, az ezen az estén beláthatta, hogy nem volt igaza.

Fotó: Reuters

Az angolok ekkor jöhettek rá, hogy talán jobb lesz vigyázni. Gyorsan be is mutattak néhány formás támadást, de ezeket még jól állította meg a védelmünk. Amikor kezdtünk volna erőre kapni, a német játékvezető úgy határozott, itt az ideje a világranglista szerinti állást hangsúlyozni.

Az egész úgy kezdődött, hogy egy szép magyar támadás futott a pályán, amely Korsós Attila révén nagy helyzetté alakult: az újpesti támadót Brown csak lerántani tudta a tizenhatos oldalvonalán. Ez határeset volt, a játékvezető szerint szabadrúgás. Rendben, hiszen azért az egyértelmű, hogy ezért a jelenetért csak nagyon nagy merészséggel lehetett volna tizenegyest adni. Oda is lett a helyzet.

Fotó: Reuters

A sértett könyedén értékesítette a büntetőt (ez volt Shearer huszonharmadik válogatott gólja), ami nagyon megfogta a csapatunkat. Nem is volt épkézláb támadásunk egészen a félidő végéig. Volt viszont néhány Király-bravúr, és a védelmünk is bizonyíthatott. Az angoloknál főleg McManaman villogott, őt nagyon nehezen tudtak tartani a mieink, a pálya minden pontján meg lehetett játszani, remekül osztogatott. A 27. percben is tőle indult az akció, a labdát Phillips zúdíthatta volna a magyar kapuba, ám Király újabb bravúrral hárított.

Egy darabig főleg a középpályán zajlott a küzdelem, de nemcsak angol sikerrel. Pisont rengeteg labdát szerzett, és Illés is nagyon elemében volt. A félidő végére leült a játék, ekkor már inkább csak a mieink támadgattak.

A második félidőt úgy kezdte a magyar csapat, mintha nem is az angolok ellen játszana. Szebbnél szebb dolgokat produkált válogatottunk. Bicskei mester - erősítendő a középpályát - becserélte a bivalyerős Somogyit, valamint láthatóan feljebb tolta a védősort is, hátha le tudjuk rohanni az angolokat. Nos, le tudtuk. Sokáig csak keresték a labdát Ferdinandék.

Az 52. percben Sebők ívelését tette kapura kapásból Dombi a védőjétől szorongatva, két perccel később ismét a debreceni szélső alakított, remekül ívelt kapura tizenhat méterről, de Seaman ujjheggyel kiütötte a lövést. Sorra jöttek és maradtak ki a magyar helyzetek, míg az angolok még a kapunkig sem jutottak el.

A 77. percben aztán elérkezett az idő, hogy Seaman és vele az egész angol futballszerető publikum fejet hajtson: a Dárdai ellen elkövetett szabálytalanságot követően Hrutka végezhetett el szabadrúgást mintegy 22 méterről, s ő úgy tett, ahogy a legnagyobbak. A remekül eltalált lövés védhetetlenűl vágódott a bal felső vinklibe, Seaman belepiszkált a labdába, de esélye sem volt. Hrutka - ahogyan a románoknak lőtt gólja után is - levetett mezzel örült. Az alsótrikó házilag gyártott feliratával ezúttal azonban nem magát ünnepelte, hanem a közelmúltban tragikusan fiatalon elhunyt válogatott labdarúgó és edző, Fodor Imre emlékét hirdette ("Focira" a kezdés előtt gyászszünettel, a szünetben gyertyagyújtással emlékezett a labdarúgó-társadalom).

A angol válogatott a gól után rákapcsolt, kiegyenlítettebb lett a játék. Hol az egyik kapunál volt kisebb-nagyobb helyzet, hol a másiknál. A legnagyobb lehetőség a 86. percben adódott Shearer előtt, közeli lövését elképesztő bravúrral védte Király.

Ruprecht Vilmos