Vágólapra másolva!
Aligha túlzás kijelenteni, hogy Franciaországban az AS Saint-Etienne az egyik legnépszerűbb egyesület, az pedig tény, hogy a Zöldek számítanak a francia labdarúgás legsikeresebb klubjának a maguk tíz bajnoki címével. Nem csoda, hogy a nyáron hatalmas volt az eufória a szurkolók körében, amikor az együttes három év után ismét feljutott a legjobbak közé, ám a csapat nem remekel az élvonalban, nyolc forduló után mindössze egy győzelemmel a 17. helyen áll a tabellán.

Az AS Saint-Etienne a hatvanas és a hetvenes években élte fénykorát, akkor szerezte trófeái túlnyomó többségét, és a nemzetközi porondon is remekelt: a Stade Reims után a második francia klub volt, amely döntőt játszhatott valamelyik európai kupában. A nyolcvanas évekre azonban a klub egyre hátrébb szorult a honi ranglétrán, és a legutóbbi évtizedre már amolyan liftező csapattá vált - azonban népszerűsége töretlen maradt.

Amikor a gárda 2001-ben kiesett a legjobbak közül, a szurkolók biztosak voltak benne, hogy hamarosan ismét az élvonalban szerepelnek majd kedvenceik, ám erre három évet kellett várniuk: a feljutás végül 2004-ben sikerült, köszönhetően a szakvezető, Frédéric Antonetti remek munkájának, na meg a 2003 decemberében a klub élére került Thomas Schmider pénzének.

Így aztán nem kis szenzációt okozott, amikor júniusban kiderült, hogy utóbbi két sportvezető egyaránt távozik az egyesülettől. A pontos okok máig sem tisztázottak, ám biztosak lehetünk benne, hogy valamiféle hatalmi harc folyt a háttérben. Hivatalosan úgy szól a történet, hogy az elnökség nem erősítette meg posztján a klub szakmai igazgatóját, Christian Villanovát, mire Antonetti bejelentette lemondását, és a dominóeffektus Schmidert is elérte, aki ragaszkodott a fenti két szakemberhez.

Az új elnök Bernard Caiazzo lett, aki a teljes szakmai vezetést megújította, végrehajtó elnöknek Vincent Truong-Congot nevezte ki, Damien Comolli (aki korábban Arsene Wenger asszisztense is volt az Arsenal FC-nél) az általános menedzseri pozíciót kapta meg, a klub egykori legendás argentin játékosa, Oswaldo Piazza pedig sportigazgató lett. Ami a kispadot illeti, oda Elie Baup került: ő korábban már dolgozott a Saint-Etienne-nél, még 1994 és 1996 között, de igazából a Girondins Bordeaux mestereként lett közismert - utóbbi egyesülettől az előző szezon közben menesztették. A pályaedző is olyan szakember lett, aki kötődik a klubhoz, Daniel Sanchez ugyanis játékosként is megfordult a Geoffroy Guichard stadionban.

Az új szakmai stáb igyekezett együtt tartani a feljutást kiharcolt gárdát, már csak azért is, mert a Zöldek egyik legfőbb erőssége az előző szezonban a csapategység volt, így mindössze öt labdarúgó távozott a nyáron, és közülük csupán hárman voltak meghatározó emberek. A középpályás Fabrice Jau eligazolásával kapcsolatban ráadásul nem is nagyon volt mit tenni, hiszen ő csak kölcsönben szerepelt az ASSE-ban, és remek teljesítményének köszönhetően az SC Bastia vissza is hívta.

A két védőt, Laurent Morestint és Damien Bridonneau-t viszont nem nagyon tartóztatták, pedig az előző pontvadászatban mindketten rendszeresen ott voltak a kezdők között: előbbi a Stade Brestbe, utóbbi az EA Guingamp-ba igazolt, vagyis maradtak a Ligue 2-ben. A csapatkapitány Julien Sabléval viszont szerződést hosszabbított az egyesület: a 23 esztendős, saját nevelésű középpályás az elmúlt években valósággal a klub jelképévé és első számú közönségkedvenccé vált.

Ami az erősítéseket illeti, a vezérkar igyekezett minden csapatrészbe új focistát igazolni, azonban az új szerzemények egy része már a bajnokság kezdete után érkezett, és mivel ők is szinte egyből a kezdő tizenegybe kerültek, így nincs mit csodálkozni azon, hogy a csapat játéka még nem az igazi.

A felkészülési időszakot már a klubnál dolgozta végig az RC Lenstól szerződtetett középhátvéd, Zoumana Camara, a belga RC Genktől igazolt elefántcsontparti középhátvéd, Didier Zokora, illetve a Stade Rennes-től megszerzett csatár, Frédéric Piquionne, azonban további három focista már az első fordulót követően érkezett.

A Girondins Bordeaux guineai szélsője, Pascal Feindouno elsősorban Baup személye miatt fogadta el a Zöldek ajánlatát; a csatárt Anthony le Tallecet a Liverpool FC adta kölcsön, a Valencia CF pedig védőjével, Javier Garridóval járt el hasonló módon.

Fenti hat futballista egyaránt a kezdő tizenegybe tartozik a Saint-Etienne ideális összeállítását figyelembe véve, ami tehát csak a harmadik fordulóban állt össze először - a csapat pedig ezt követően öt meccsen keresztül veretlen maradt. Persze a Zöldek nemcsak hogy nem kaptak ki a fenti öt játéknapon, hanem négy összecsapásuk egyaránt döntetlenre végződött, és csak az Auxerre ellen tudtak nyerni, így aztán egyelőre a tabella második felében szerénykednek. További rossz hír lehet a drukkerek számára, hogy Le Tallec máris megsérült, és előreláthatólag egy hónapig nem léphet pályára.