Vágólapra másolva!
Azok után, hogy az FSV Mainz két egymást követő szezonban is a legutolsó pillanatban csúszott le a feljutásról, hatalmas eufória fogadta, hogy a nyáron végre sikerült a csapatnak kiharcolnia a legjobbak közötti szereplés jogát. A lelkesedés egyelőre töretlen, köszönhetően annak, hogy a csapat komolyabb erősítések nélkül is tartani tudja magát az első osztályban.

A mainzi gárda korábban sohasem szerepelt a német első osztályban, és a kilencvenes évek elejétől kezdve amolyan stabil középcsapatnak számított a Bundesliga 2-ben, igaz, egy alkalommal, még 1997-ben közel került a feljutáshoz, amikor negyedik lett a tabellán. Ez követően azonban megint a középmezőnyben szerepelt, sőt, 2001-ben majdnem ki is esett, ám az idény közben érkezett szakvezetőnek, Jürgen Kloppnak sikerült benntartania az együttest.

Sőt, a következő két évben a tréner vezérletével a Mainz majdnem feljutott a legjobbak közé, mindkét alkalommal csak az utolsó fordulóban, drámai körülmények között csúszott le a dobogóról. Amihez azonban 64, illetve 62 pont akkor nem volt elég, ahhoz az idén 54 egység is elegendőnek bizonyult: az FSV Mainz harmadik lett a másodosztályban, és ezzel kiharcolta a feljutást.

A többi újonccal ellentétben azonban a mainziak a nyáron nem erőltették meg magukat a játékospiacon: míg az 1. FC Nürnberg és az Arminia Bielefeld több olyan futballistát is igazolt, akiknek jelentős élvonalbeli múltjuk volt, addig a Mainz mestere tartotta magát azon kijelentéséhez, amely szerint ő nem vásárolni, hanem "építeni" akar élvonalbeli játékosokat. Ennek megfelelően az új szerzemények egytől egyig az alacsonyabb osztályokból érkeztek.

A szerb csatárt, Ranisav Jovanovicot a Regionalliga küzdelmeit megnyert Dynamo Dresdentől szerződtették, a macedón válogatott Nikolce Noveski a másodosztályú Erzgebirge Auétől jött (mindketten ingyen), a harmadik vonalból az idén feljutott Rot-Weiss Essennek pedig százezer eurót fizettek Benjamin Weigeltért. Két labdarúgó ugyan hivatalosan élvonalbeli csapattól érkezett, de az előző szezont mindketten a Bundesliga 2-ben töltötték: az amerikai csatárt, Connor Caseyt a Borussia Dortmundtól kellett megvenni félmillió euróért, de a Karlsruher SC-t hagyta ott a Mainz kedvéért, a legdrágább igazolás pedig az a Manuel Friedrich volt, aki a legutóbbi szezonban már a mainziaknál játszott. Akkor a Werder Bremen még csak kölcsönadta a védőt, akit most 1,3 millió euróért végleg megvásároltak - a bekk ezzel a klub történetének legdrágább focistája lett.

A keret legjelentősebb élvonalbeli tapasztalattal bíró játékosa így a szezon előtt a középpályás Jürgen Kramny volt, aki 54 Bundesliga-mérkőzésen szerepelt pályafutása során - utoljára azonban 1994-ben játszott a legjobbak között. Kevéssel maradt el tőle Robert Nikolic a maga 51 találkozójával - amelyből az utolsóra 1991-ben került sor... Látható tehát, hogy a rutin bizony hiánycikk a csapatnál, amit azonban lelkesedéssel és csapatmunkával szerettek volna pótolni, a jelek szerint meglehetősen sikeresen.

A szezonrajt előtt az egyik fő kérdés az volt, hogy Klopp bevállalja-e azt a rendkívül támadó felfogású játékot, ami a másodosztályban olyan sikeresnek bizonyult. Nos, az első két játéknapon a gárda a tőle megszokott háromcsatáros felállásban szerepelt, és mindkét találkozón be is talált kétszer, ami azonban csupán egy győzelemhez volt elegendő. Nem csoda, hogy a szakvezető a védekezés stabilizálása érdekében a Hertha BSC elleni idegenbeli összecsapáson áttért a 4-4-2-es szisztémára, és ez meg is hozta eredményét: Berlinben sikerült pontot szereznie az együttesnek, majd a következő játéknapon a listavezető Bayer Leverkusen ellen nyert a gárda, ráadásul kapott gól nélkül.

Az eddigi mérkőzések alapján elmondható, hogy a Mainz legbiztosabb csapatrésze a védelem, hiszen a Nikolic-Bódog Tamás-Friedrich-Marco Rose kvartettet csak egyszer bontotta meg a szakvezető, akkor is kényszerű okból, Nikolic sérülése miatt. A középpályán Christof Babatz és Fabien Gerber számít kihagyhatatlannak, és még Antonio da Silva, valamint Kramny is elmondhatja magáról, hogy mindegyik találkozón játszott, igaz, előfordult, hogy csak csereként.

A csatársorban viszont még nem alakult ki végleges erősorrend, jobban mondva nem dőlt el, hogy ki legyen Niclas Weiland partnere. Volt már kezdő Casey, Markus Dworrak, Claudius Weber és Benjamin Auer is, de a jelek arra utalnak, hogy utóbbi játékos lehet a befutó. Auert pár éve még a német labdarúgás egyik legnagyobb csatártehetségének tartották, rendszeresen tagja volt az utánpótlás-válogatottnak, és a Mönchengladbach színeiben az élvonalban is bemutatkozhatott, sőt, gólt is szerzett, ám miután összeveszett edzőjével, Hans Meyerrel, a tartalékok közé száműzték a Borussiánál. A csatár azóta jelentősen lehiggadt, bár sokszor még most is fegyelmezetlenül viselkedik, de képességei alapján vitathatatlan a helye a kezdők között, és a Bayer Leverkusen ellen ezt góllal is bizonyította.