Az argentin futball számára a nyár meglehetősen eseménydúsan telt el, hiszen a válogatott előbb a Copa Américán, majd az olimpián szerepelt (utóbbit meg is nyerte), ráadásul a pontvadászat már az ötkarikás játékok alatt, augusztus elején megkezdődött, így aztán a két sztárcsapat, a Boca és a River az első fordulókban nélkülözni volt kénytelen pár focistáját. Ennek ellenére hat játéknapot követően ez a két együttes vezeti a tabellát, de az élmezőny egyelőre szorosnak mondható.
A nyáron a legnagyobb változás az élcsapatok közül a Boca Juniorsnál volt: ugyan a játékoskeret is alaposan kicserélődött, de ennél sokkal érzékenyebben érintette a klubot, hogy a sikeredző, Carlos Bianchi pár nappal a tizenegyesekkel elveszített Libertadores-kupa-döntő után lemondott posztjáról.
A tréner még 1998-ban került az egyesület élére, és az elmúlt hat esztendőben mindent megnyert, ami csak lehetséges volt, így aztán távozása valóságos sokként érte a drukkereket. A hírek szerint egyébként Bianchi elsősorban azért távozott, mert nem értett egyet az elnök, Mauricio Macri játékospolitikájával, amely szerint a Boca évről évre minden nyáron eladta legjobb focistái többségét, és a trénernek így szinte állandóan új csapatot kellett építenie.
Ezzel együtt a genovaiak gyorsan megtalálták az új szakvezetőt Miguel Angel Brindisi személyében, aki egykoron futballistaként már szerepelt a Bocában, edzői pályafutása során pedig dirigálta többek között a spanyol Espanyolt, az argentin Independientét, a Lanúst, sőt ült a guatemalai válogatott kispadján is.
Az edző személye tehát változott, a megszokott játékospolitika azonban nem: a nyáron megint alapemberek egész sora ment el a Bocától. Összesen hat olyan focista távozott, aki a clausurában tíz vagy annál több meccsen szerepelt, eladták szinte a teljes védelmet (Nicolás Burdisso az Interbe, Clemente Rodríguez a Szpartak Moszkvába, Luis Perea az Atlético Madridba, Diego Crosa pedig a Racing Clubba igazolt), a támadósor legeredményesebb tagja, Antonio Barijho az orosz Szaturn Ramenszkojéba szerződött, de a csatárok közül távozott még a brazil Iarley és Roberto Colautti is, a középpályát pedig Javier Villarreal és Miguel Caneo hagyta el a fontosabb emberek közül.
Persze érkezőkben sem volt hiány, és szokás szerint megint az Európából hazatérők vitték a prímet: Andrés Guglielminpietro Olaszországból, Anibál Matellán Németországból, Martín Palermo pedig Spanyolországból igazolt haza. A legértékesebbnek tartott játékost, Carlos Tévezt ugyan sikerült megtartani, ő viszont az olimpia miatt az első négy fordulóban nem léphetett pályára, az új szakvezető, Brindisi tehát nem volt valami könnyű helyzetben.
Bemutatkozó meccsén, a Lanús ellen nem is sikerült nyernie a csapatnak, igaz, az sem segítette az együttest, hogy az első félidő végén Palermo, a másodikban pedig Mauro Boselli kapott piros lapot - a gól nélküli döntetlen így nem is volt olyan rossz eredmény. Főleg, hogy ezt a meccset négy győzelem követte, és különösen a negyedik fordulóban, a Vélez Sarsfield elleni 2-1-es diadal volt nagyon értékes a klub számára: egyrészt mert Palermo ezen a meccsen végre megszerezte első (majd rögtön a második) találatát, másrészt pedig a lelátón ott volt a klub egykori legendás játékosa, Diego Maradona is.
A Boca végül a hatodik fordulóban veszítette el veretlenségét, amikor is az Independiente ellen egy viharos meccsen 2-1-re kapott ki. A mérkőzést eleve tízperces késéssel kellett kezdeni, mert a hazai drukkerek csak ekkor hagyták abba a Boca kapusának, Roberto Abbondanzierinek a dobálását, majd az ötödik minutában megint percekre állt a játék, miután az Independiente kolumbiai csatára, Jairo Castillo piros lapot kapott, amiért belerúgott Raúl Cascinibe.
Az emberelőnyben játszó Boca Tévez révén vezetést is szerzett, azonban a szünet után a Spanyolországból hazatérő Fernando Insúa kiegyenlítette az állást, majd a vendégek is megfogyatkoztak Diego Cagna kiállítása miatt. Insúa nem sokkal később megint betalált, majd újabb két piros lap következett, Cascini és Carrizo ugyanis összeverekedett a pályán. A csapatok így kilenc-kilenc emberrel fejezték be a találkozót.
Az olimpia elméletben a River számára jelentett nagyobb hátrányt, hiszen a csapatból két meghatározó játékos, Luis González és Javier Mascherano is ott volt az ötkarikás játékokon, így ők az első négy fordulóban nem álltak az együttes rendelkezésére. Ráadásul a clausura győztese is megtartotta a maga nagy nyári kiárusítását: a gólkirály Fernando Cavenaghi mellett a védelemből Horácio Ameli (Club América) és Ariel Garcé (Colón), a középpályáról Eduard Coudet (Rosario Central), Daniel Montenegro (Szaturn Ramenszkoje) és Claudio Husaín (Tigres) távozott - ők mindannyian tíznél több bajnokin szerepeltek a clausurában.
Az érkezési oldalon viszont csak egy Európából hazatérő focista akadt a Valladolidtól visszaigazoló Víctor Zapata személyében, a többi új szerzemény mind országhatáron belülről jött - csupa olyan labdarúgó, akik a clausurában alapemberek voltak csapatukban. A némiképp újdonságnak számító transzferpolitika azonban eddig bejönni látszik, hiszen hat forduló után a gárda veretlenül vezeti a tabellát, és az új szerzemények közül elsősorban a csatár Gastón Fernández vált be, ő már két találatnál tart.
A harmadik helyen a Bocával azonos pontszámmal a Vélez Sarsfield áll, amely a clausurát az ötödik pozícióban zárta, ám a nyáron a kerete alaposan megerősödött, hiszen az alapemberek közül egyedül az uruguayi védő, Marcelo de Souza ment el, érkezett viszont a kapus Gaston Sessa a spanyol Las Palmastól, a középpályás Lucas Castromán az Udinesétől, valamint a védő Walter Bustamante az Arsenaltól - igaz, nem a londonitól, hanem az argentin bajnokságban szereplő együttestől.
Ők egytől egyig tökéletesen beépültek a csapatba, elöl pedig az egykoron a Real Madridot is megjárt támadó, Rolando Zárate továbbra is ontja a gólokat: a clausurában 13 találatig jutó csatár most ötnél jár, de eddig csak négy meccsen lépett pályára a hatból. A Vélez egyébként az egyik legalacsonyabb átlagéletkorú együttesnek számít az argentin pontvadászatban, meghatározó emberei közül hárman is csupán húszévesek vagy annál is fiatalabbak, igaz, ez egyáltalán nem számít különlegességnek az argentin bajnokságban: összesen 19 olyan labdarúgó akad az élvonalban, aki nem idősebb húsz évnél, de rendszeresen pályára lép csapatában.
A legnagyobb médiaérdeklődés egyébként nem a Boca vagy a River meccseit idézte, hanem a Newell's Old Boysét, köszönhetően annak, hogy a klub igyekezett visszacsábítani a pályára az egykori válogatott támadót, Ariel Ortegát, aki tavaly február óta nem futballozott. A focista akkor a Fenerbahcét hagyta ott, mondván, a törökök nem teljesítették követeléseiket, ám a FIFA a klubnak adott igazat, eltiltotta Ortegát, és arra kötelezte, hogy szerződése felbontása miatt 11 millió dolláros kárpótlást fizessen az isztambuliaknak.
A Newell's megpróbált megegyezni a Fenerrel, és végül sikerült is megegyezniük abban, hogy a focista 3,5 millió euróért az argentin klubé lehet, így aztán az ötödik fordulóban Ortega végre pályára léphetett új csapatában. Egy másik nagy visszatérő a veterán védő, Nelson Vivas volt, aki tavaly még a válogatottban is szerepelt, de állandó sérülései miatt az év elején bejelentette visszavonulását. Egykori nevelőegyesülete, a Quilmes azonban meggyőzte arról, hogy érdemes visszatérnie a pályára, és az első fordulóban Vivas ott is volt a kezdők között az Independiente ellen - amelyben egyébként a kapus Carlos Navarro Montoya ötszázadik bajnokiját ünnepelhette.
Edzőcserékben sem volt hiány az eddig hat játéknap alatt, az első áldozat a Rosario Central mestere, az uruguayi Víctor Pua volt, akit a második forduló után menesztettek. A csapat mindkét meccsét elveszítette, ugyanakkor nem árt megjegyezni, hogy szerződtetésekor Pua azt az ígéretet kapta, hogy jelentősen megerősítik a csapatot - a kiszemeltek közül azonban senkit sem sikerült leigazolni, így a gyenge szereplés nem meglepetés. A Rosario új mestere a 76 esztendős Angel Zof lett, aki múltban már négy alkalommal vezette a csapatot (legelőször 1970-ben), és most az utánpótlástól hívták fel a felnőttek közé. Puát a San Lorenzo edzője, Nestor Gorosito követte, őt is két forduló után állították fel - helyére Hector Veira került.