Amikor az RCD Mallorca 1997 nyarán felkerült a legjobbak közé, az argentin Héctor Cúper ült a csapat kispadján, aki egészen 1999 maradt a klubnál, vezérletével pedig a gárda bronzérmet szerzett a Primera Divisiónban, ráadásul bejutott a KEK döntőjébe. Cúper távozása óta viszont minden egyes szezonnak új edzővel vágott neki a klub, sőt, olyan is akadt, hogy a bajnokság közben is lecserélték a szakvezetőt, de a fenti eredményt mindössze egyszer sikerült megismételni: a 2000-2001-es idényben, amikor Luis Aragonés vezérletével ismét a harmadik helyen végzett a piros-fekete társulat.
A legutóbbi pontvadászat nagy részében is a veterán szakvezető ült a kispadon, miután közvetlenül a bajnokság kezdete után menesztették a portugál Jaime Pachecót, és úgy tűnt, hogy öt év után végre nem kerül sor edzőcserére a nyáron, hiszen Aragonés munkájával maximálisan elégedettek voltak a vezetők. Közbejött azonban a spanyol válogatott leszereplése az Európa-bajnokságon: a hispánok korai kiesését követően a szövetségi kapitány, Inaki Sáez lemondott posztjáról, és utódjának Aragonést kérték fel.
A Mallorca elnöke engedett a köz akaratának, és elengedte edzőjét, akinek utódját viszonylag gyorsan sikerült megtalálni Benito Floro személyében. Floro neve szintén felmerült a válogatottnál a nyáron, de a szövetségnél végül nem neki szavaztak bizalmat, ellentétben a baleáriakkal. A tréner az előző idény nagy részében a Villarrealnál dolgozott, és nagy meglepetést okozott, amikor a bajnokság közben lemondott posztjáról, hiszen csapata jól szerepelt, tavaly például megnyerte az UEFA-Intertotó-kupát. Floro korábban egyébként irányította a Real Madridot, az Albacetét és a Sporting Gijónt is, külföldön pedig a japán Vissel Kobénél és a mexikói Monterreynél tevékenykedett.
Ami a játékoskeret változásait illeti, a legfontosabb kérdés az volt, hogy sikerül-e megtartani a csapat legjobbját, a kameruni csatárt, Samuel Eto'ót, bár erre kicsi volt az esély, hiszen a focista már tavaly is kifejtette távozási szándékát, és érdeklődőben sem volt hiány. Az egyetlen akadályt az jelentette, hogy a csatár játékjoga részben a Real Madridé volt, a királyi gárda pedig nem akarta akárkinek eladni a támadót. Végül azonban a madridiak kénytelenek voltak belemenni abba, hogy Eto'o az FC Barcelonába igazoljon 24 millió euróért, így a Mallorca elveszítette első számú góllövőjét, aki az előző két idényben összesen 31 gólt ért el.
A kamerunin kívül "komoly" távozó volt még az Atlético Madridhoz visszatért középpályás, Gonzalo Colsa, illetve a szintén a fővárosba igazolt argentin kapus, Leo Franco - tovább folytatódott tehát az a tendencia, hogy a Mallorca előszeretettel üzletel az Atléticóval. A többi távozó nem tartozott a kulcsemberek közé az előző pontvadászatban.
Az érkezők listáján elsőként egy nagy hiány tűnik fel: a klub ugyanis eddig nem szerződtetett egyetlen vérbeli gólvágót sem, aki megpróbálhatná pótolni Eto'ót. Tulajdonképpen csak egy támadó érkezett Luis García személyében, akit a Real Murciától vettek meg közel hárommillió euróért, és bár ő a legutóbbi pontvadászatban tíz gólig jutott, ezzel együtt a mallorcaiak csak reménykedhetnek abban, hogy ezt a teljesítményt meg tudja majd ismételni. A csatársort tekintve tehát kissé szűkösnek tűnik a kínálat (különösen, hogy az uruguayi Fernando "Petete" Correának egy évet ki kell hagynia doppingügye miatt), mindenesetre az előző szezonban kevésbé eredményes Jesús Pererára és Andrija Delibasicra fokozottabb nyomás nehezedik majd.
A többi csapatrészben viszonylag jónak tűnik gárda, különösen az új igazolások fényében. A védelemben például az Európa-bajnokságon is látott svájci Patrick Müller kaphat kulcsszerepet, aki hároméves szerződést kötött a Mallorcával azután, hogy három bajnoki címet követően távozott az Olympique Lyontól, de az FC Barcelona hátvédje, Mário is jó fogásnak tűnik. A középpályán a Sevillától megszerzett Marcos Vales, illetve az Internazionalétól kölcsönkapott Francisco Farinós növelheti a versenyszellemet, a fő kérdés azonban az, hogy sikerül-e pótolni Eto'ót.