Az ukránoknál tartott a legtovább a pontvadászat azon európai országok közül, ahol nem éves rendszerben zajlik a bajnokság, de az aranyérmes nem változott: ismét a Dinamo Kijev végzett az élen.
Európai focikörkép 2003-2004/sport/focivilag/20040721europai.html
Pedig fél távnál még a Sahtar Doneck tűnt esélyesebbnek, hiszen a doneckiek az ősszel egyetlen vereséget sem szenvedtek. Tavasszal azonban már nem ment ilyen jól az együttesnek: előbb a Dnipro Dnipropetrovszk, majd a Krivbassz Krivij Rih ellen kapott ki idegenben, így előnyéből rögtön hátrány lett. Ekkor következett a Dinamo elleni rangadó, ahol a Sahtar egy győzelemmel mindent helyrehozhatott volna, de ezt a találkozót is a kijeviek nyerték meg, akik ezzel behozhatatlan előnyre tettek szert. A vezetőség ekkor már hiába menesztette a trénert, a német Bernd Schustert, akinek a helyét a román Mircea Lucescu foglalta el, ezzel csak annyit sikerült elérni, hogy a kupagyőzelem (mert azt azért sikerült begyűjteni) már az új szakvezető nevéhez fűződött.
Pedig a kijeviek a téli szünetben lélekben már lemondtak az aranyról, és kimondva-kimondatlanul a jövő csapatát kezdték építeni: több ifjoncot is szerződtettek, és alaposan kicserélték a gárdát. Az új szerzemények közül a lett Maris Verpakovskisnak ment a leggyorsabban a beilleszkedés, ő fél év alatt öt gólt ért el - pedig az utolsó fordulókban nem is léphetett pályára, hiszen azokat a meccseket az Eb alatt rendezték. A Dinamo egyébként kisebbfajta kelet-európai válogatottnak is megfelel, hiszen a keretben volt magyar, horvát, grúz, szerb, fehérorosz, román, litván, bolgár és lett labdarúgó is.