Matthäus a német-magyar után tárgyal a Besiktasszal

Lothar Matthäus, a magyar válogatott német szakvezetője a vasárnapi Németország-Magyarország mérkőzés után tárgyalna az isztambuli Besiktas együttesének vezetőivel, akik a hírek szerint szeretnék őt leszerződtetni. Matthäus ezt a ZDF német közszolgálati televízióban jelentette ki szombaton éjszaka.

Az 50 évvel ezelőtti labdarúgó világbajnoki döntőre való emlékezés azóta is különleges kapcsot képez Németország és Magyarország között - állapította meg az 1954-es berni vb-döntő kerek évfordulóján Kaiserslauternben rendezett ünnepi megemlékezésen a német szövetségi elnök.

A magyar és a német államfő részvételével a városi színházban, a Pfalztheaterban tartott rendezvényen Johannes Rau felidézte saját személyes élményeit a Wankdorf-stadionban lejátszott drámai összecsapásról, amely meglepetésre az esélytelen nyugatnémet válogatott 3-2-es győzelmét hozta, az akkor már két éve veretlen magyar Aranycsapat ellen. A német elnök, aki július 1-jén távozik hivatalából, felsorolta a német csapat játékosainak a nevét, ám a magyar nevek felsorolására - a "borzasztóan nehéz nyelvre" hivatkozva - már nem vállalkozott.

Ez a feladat a Rauval együtt a német és magyar nemzeti lobogóval feldíszített színpadra lépő Mádl Ferencre hárult. A két államfő ezután felváltva válaszolt Rudi Michel német és Szepesi György magyar rádiókommentátor kérdéseire az öt évtizeddel ezelőtt történtekről. A Magyar Köztársaság elnöke kitért az 56-os forradalomra is, rámutatva: az elveszített vb-döntő után kitört népharag mintegy előszele volt a két évvel később kirobbanó, az akkori politikai rendszer ellen irányuló általános elégedetlenségnek.

"Az 1954-es vb-döntő óta már nem csupán a győzelem és a vereség köt össze bennünket, de a barátság és a nemes versengés is, valamint a tragikus háborúk után a jobb jövőbe vetett remény" - jelentette ki Mádl Ferenc. Hasonlóan vélekedett az ünnepi megemlékezést szervező Német Labdarúgó Szövetség elnöke. Gerhard Mayer-Vorfelder köszönetet mondott a rendezvény magyar vendégeinek a meghívás elfogadásáért, leszögezve, immár nincsenek győztesek és vesztesek.

A zenés betétekkel (Brahms IV. és VI. Magyar tánca, Kodály Zoltán, Galántai táncok című zenedarabja) megtüzdelt műsor záró akkordjaként Rudi Michel és Szepesi György az ötven évvel ezelőtti világbajnoki döntő még élő résztvevőit kérte a színpadra. A közönség vastapsától kísérve vonultak fel a játékosok, magyar részről Grosics Gyula és Buzánszky Jenő, német részről Ottmar Walter, Horst Eckel, Alfred Pfaff, Uli Biesinger és Heinrich Kwiatkowski tartalék kapus. Utóbbi nagy derültséget keltett, amikor elmesélte: a magyarok elleni csoportmérkőzésen - Sepp Herberger német szövetségi kapitány ekkor a tartalékcsapatot küldte a pályára, eleve elveszettnek ítélve a meccset - a hatodik bekapott gól után abbahagyta a számolást és a szünetben magához vett krétával húzta a "strigulákat" a kapufára...

Végül a műsorvezetők a két államfő tippjét kérdezték az esti német-magyar mérkőzés kimenetelére. Johannes Rau 3-2-es hazai sikert, míg Mádl Ferenc - tudatosan ellentmondva a papírformának - döntetlen eredményt jósolt.