Az 1860 Münchennél már a szezon előtt tisztában voltak vele, hogy rendkívül nehéz idény vár a csapatra, és ez az érzés a téli szünetben csak fokozódott. Arra azonban még a legpesszimistább szurkolók sem számítottak, hogy április közepére a teljes káosz uralkodik majd az egyesületen: a klubhoz emblematikusan kötődő Wildmoser család vesztegetési botrányba keveredett, és a gyenge eredmények nyomán a trénert, Falko Götzöt is menesztették, miközben a kiesés veszélye egyre fenyegetőbb.
Az előző évekkel ellentétben az Oroszlánok erre a szezonra csupán a kiesés elkerülését tűzték ki célul, és ennek a minimáltervnek meg is voltak az okai: a nem éppen rózsás anyagi helyzet miatt a klubnál radikális fiatalításba kezdtek, így várható volt, hogy a csapat csak a tabella hátsó felében szerepel majd. A biztató idénykezdet után így is lett, az év végén a 14. helyen állt a gárda, bár a kieső pozícióban telelő 1. FC Kölnnel szemben hat pont volt az előnye.
Mindezzel együtt a vezetőség úgy döntött, hogy némiképp módosít a terven, és megpróbálja megerősíteni a keretet a kiesés elleni harcban. A pénzhiány azonban továbbra is gondot okozott, a két első számú kiszemelt, Markus Feulner és Thomas Broich is inkább másik csapatot választott: előbbi az 1. FC Kölnbe, utóbbi a Borussia Mönchengladbachba igazolt, vagyis mindketten egy rivális szolgálatába álltak. Azért így is érkezett új szerzemény az Oroszlánokhoz: a veterán középpályást, Gerald Poschnert ingyen sikerült megszerezni, míg a brazil középhátvéd, Fernando Santos félmillió euróért érkezett a Flamengótól.
Az első tavaszi mérkőzést sikerült is megnyerni az 1. FC Kaiserslautern ellen, majd a Schalke 04 ellen idegenben szerzett pontot a csapat, vagyis úgy tűnt, hogy nem lesznek kiesési gondjai: a csapat még jobban eltávolodott a veszélyes zónától, és egészen a 11. helyig feljött a tabellán. Ezután azonban két vereség következett, de nem is annyira ez, hanem a vezetőséggel kapcsolatos pénzügyi botrány rázta meg a klubot.
Az 1860 München egyik gazdasági vezetőjéről, ifjabb Karl-Heinz Wildmoserről ugyanis kiderült, hogy a Münchenben épülő vadonatúj stadion, az Allianz Arena kapcsán több törvénytelenséget is elkövetett. A fő vád az volt az üzletemberrel szemben, hogy közel hárommillió eurós kenőpénzt tett zsebre egy osztrák építőipari cégtől: a vállalat így intézte el, hogy biztosan megkapja a hatalmas beruházást. Ugyan az Oroszlánok sportigazgatója a botrány kirobbanása után azonnal nyilatkozatot adott ki, amelyben leszögezte: az ügynek semmi köze nincsen az 1860 Münchenhez, hiszen az ifjabbik Wildmoser ellen nem a müncheni egyesület vezetőjeként folyik eljárás, de mivel a família ezer szállal kötődik a klubhoz, a dolog a klubot is érzékenyen érintette.
Olyannyira, hogy idősebb Wildmoser pár nappal később be is nyújtotta lemondását, és 12 év elteltével távozott posztjáról. Lépését azzal indokolta, nem akarja, hogy a klub még jobban belekeveredjen a botrányba, és azt szeretné, ha a csapatnak csak a kiesés elleni küzdelemre kellene koncentrálnia.
Ez azonban egyelőre nem valósult meg: noha az új elnököt azonnal megválasztották a korábbi vezetőségi tag, Karl Auer személyében, továbbra sem uralkodott nyugalom az egyesület háza táján. Kiderült, hogy a vezetőség az egykori válogatott játékost, a tavaly visszavonult Oliver Bierhoffot szerette volna megnyerni sportigazgatónak, de a jelenleg az üzleti életben tevékenykedő csatár visszautasította a felkérést. Mindeközben a pályán is tovább romlott a helyzet, sorra jöttek a vereségek, a télen igazolt focisták pedig csődöt mondtak.
Poschner a negyedik találkozón lesérült, mégpedig olyan súlyosan, hogy biztossá vált: ebben a szezonban már nem léphet pályára, mire bejelentette, hogy befejezi pályafutását. A brazil középhátvéd, Fernando Santos sem váltotta meg a világot, egyrészt ő is sérüléssel bajlódott, másrészt nem tudta összefogni az ősszel is gyengélkedő védelmet. Ráadásul az egyik helyi lap megszellőztette, hogy a csapat legnagyobb sztárja, Benjamin Lauth és a tréner, Falko Götz konfliktusba keveredett, és az edző állítólag kijelentette: nem hajlandó együtt dolgozni a csatárral. Ezt persze mindkét fél cáfolta, de a hangulatnak nem tett jót a viszály, miközben a csapat szép lassan egyre lejjebb csúszott a tabellán.
A Hamburger SV elleni hazai vereség után aztán az elnökség Götz menesztése mellett döntött, de ez sem ment valami simán: miközben az alelnök, Hans Zehetmair a klub hivatalos honlapján három perccel a lefújást követően nyilvánosságra hozta a szakember távozását, Götz a sajtótájékoztatón még mint az 1860 München szakvezetője nyilatkozott, és a zsurnalisztáktól tudta meg, hogy elbocsátották. Az elnök, Karl Auer persze azonnal elnézést kért tőle a tapintatlanság miatt, de az Oroszlánok renoméjának ez sem használt, az pedig különösen nem, hogy egy nappal később az eset miatt Zehetmair is lemondott.
A csapat 29 forduló után a 15., még bennmaradást jelentő pozícióban állt, de immár csak egy ponttal előzte meg a Hertha BSC-t, ráadásul a Bayern München elleni mérkőzés következett az együttes számára. Itt már az új edző, Gerald Vanenburg ült a kispadon: az Oroszlánok egykori játékosát a PSV Eindhoven utánpótlásától csábították el. A holland szakvezetőnek nem lesz egyszerű dolga, ha benn akarja tartani a csapatot, különösen, hogy Lauth sérülése miatt ebben a szezonban már biztosan nem léphet pályára. Aligha túlzás tehát kijelenteni: csoda lenne, ha ilyen előzmények után az 1860 München bennmaradna az élvonalban.