Az AC Ajaccio a korzikai szurkolók legmerészebb álmait felülmúlva kezdte a szezont, hiszen első két mérkőzését megnyerte - pedig mindkettőt idegenben vívta a gárda. Azóta viszont semmi sem jön össze a csapatnak, így a várakozásoknak megfelelően a kiesés ellen küzd, akárcsak az előző pontvadászatban. Az már most látszik, hogy alapos formajavulásra lenne szükségük az ajaccióiaknak, ha meg akarják tartani élvonalbeli tagságukat.
Az AC Ajaccio kilenc évvel ezelőtt még az amatőrbajnokságok valamelyikében vitézkedett, és a francia labdarúgás futballtérképére csak 1995-ben került fel, amikor feljutott a National 3-ba - amely tulajdonképpen az ötödik vonalnak felel meg. Ezt követően aztán villámgyorsan emelkedett egyre feljebb az együttes, három évvel később már a másodosztályban találta magát, és tavaly, története során először, sikerült kiharcolnia az élvonalba való feljutást.
Ennek ellenére az elmúlt szezon nagy részében nem a páratlan sikerszéria miatt került a klub a sportújságok címoldalára, hanem azért, mert edzőjét, Rolland Courbist eltiltották a kispadtól, még az Olympique Marseille szakvezetőjeként elkövetett visszaélései miatt. A tréneri teendőket ez idő alatt asszisztense, Dominique Bijotat látta el, aki nem is szerepelt rosszul a csapattal, majd Courbis januári visszatérése után ismét a háttérbe vonult, hogy a bennmaradásért járó babérokat a nevesebb szakember arassa le.
A nyáron aztán Courbis úgy döntött, hogy inkább a Közel-Keletre szerződik, hogy egy kis pénzt keressen, a vezetőség számára pedig egyértelmű volt, hogy Bijotat a legmegfelelőbb jelölt a kispadra. A szakembernek azonban szinte teljesen új csapatot kellett építenie, hiszen az előző szezonban a gárdánál kölcsönben szerepelt focisták nagy része Courbisszal együtt távozott: az argentin Juan Eduardo Esnáider a spanyol Murciába igazolt, Hervé Alicarte visszatért a Girondins Bordeaux-ba, az uruguayi Walter Fernando Guglielmone a Nacionalba, Bruno Rodriguez az RC Lensba szerződött, az orosz Dmitrij Anankót pedig nem tartotta meg a klub. Egyedül Bernard Diomede érezte úgy, hogy érdemes maradnia, a Liverpool FC-től fél évre kölcsönkapott, egykori világbajnok támadót a korzikai egyesület végleg megszerezte a nyáron.
Mindez persze csak úgy volt lehetséges, hogy az angolok egyetlen fontot sem kértek érte, hiszen az AC Ajaccio nem dúskál az anyagiakban: a korzikai klub a francia élvonal legalacsonyabb költségvetéssel dolgozó együttese; ha hinni lehet a France Football információinak, akkor az egyesület erre a szezonra 12,5 millió eurós büdzsével rendelkezik. Nem csoda, hogy ebből az összegből elsősorban csak kölcsönszerződésekre futotta a nyáron, az új szerzemények nagy része ilyen konstrukcióban érkezett a Francois Coty stadionba.
A Lille OSC-től Nicolas Bonnal, az ES Troyes-tól Frédéric Danjou, az AS Monacótól Grégoire Lacombe igazolt Korzikára (igaz, utóbbi focista már az előző szezont is itt töltötte, hasonló körülmények között), majd nem sokkal az átigazolási időszak vége előtt a szerb Rad Beograd támadója, Dalibor Mitrovic is Ajaccióba került kölcsönbe. Az igazolások másik jelentős hányadát a kölcsönből visszaérkezett labdarúgók jelentették: Xavier Becas az FC Metztől, Fabrice Levrat és Grégory Ursule az FC Gueugnontól, Stéphane Maurel pedig az AS Cannes-ból jött vissza Korzikára. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a spanyol Real Oviedótól megszerzett Milan Martinovic sem került pénzbe, lévén a patinás hispán klub kiesett a harmadosztályba, és amatőrré minősítették, valamint az RC Strasbourgtól szerződtetett mali támadó, Mamadou Bagayoko is ingyen érkezett, akkor megállapíthatjuk: az Ajaccio a nyáron egyetlen eurót sem költött az új focistákra - pedig összesen tízen érkeztek a klubhoz.
A drukkerek ennek megfelelően a kiesés elleni szokásos küzdelmet várták, de két forduló után nem hittek a szemüknek, az AC Ajaccio ugyanis mindkét találkozóján nyerni tudott, mégpedig úgy, hogy a két mérkőzést idegenben játszotta! A statisztikusok gyorsan kiderítették, hogy ilyenre utoljára az 1979-80-as szezonban volt példa, amikor az FC Nantes kezdett hasonlóan, és a Kanárik akkor meg is nyerték a bajnokságot, de a francia élvonal története során sohasem végzett az ötödiknél rosszabb pozícióban az a gárda, amely két idegenbeli győzelemmel nyitott.
A korzikai csapatot aztán az első hazai összecsapás gyorsan visszarángatta a földre, hiszen az FC Nantes 3-1-re nyert a Francois Coty stadionban, és a focistáknak azóta nem sok sikerélményben volt részük, lévén mindössze két győzelmet tudtak begyűjteni. A kiesés elleni küzdelmet tehát most sem tudja elkerülni a gárda, és mindez meglátszik a játékstílusán is: a csapat ugyanis a francia élvonal szereplői közül a legrosszabbul teljesít, ami a labdabirtoklást illeti, és támadásainak túlnyomó többsége abból áll, hogy felívelik a labdát a hórihorgas középcsatár, Bagayoko fejére, aki aztán vagy tud kezdeni vele valamit, vagy nem. Mostanában inkább az utóbbi a jellemző, a legutóbbi öt találkozón az egylet mindössze négy gólt ért el, és ha így folytatja, akkor meglehetősen nehéz lesz kiharcolnia a bennmaradást.