Az argentin csapatnak nem sikerült valami jól a vébéselejtezők rajtja, hiszen a gauchók hazai pályán csak egy 2-2-es döntetlenre voltak képesek a legutóbbi kvalifikációs sorozat utolsó helyezettje, Chile ellen, mégpedig úgy, hogy a szünetben már 2-0-ra is vezettek. A hazai drukkerek már a meccs elején is kritikusan fogadták a csapatot, amely két év után először lépett pályára Buneos Airesben. Az első számú közellenség Juan Sebastian Verón volt, akinek megítélése enyhén szólva is ellentmondásos Argentínában.
Másfél évvel ezelőtt a középpályás még egyike volt a legnépszerűbb argentin focistáknak: a La Brujita becenévre hallgató játékos, akinek édesapja is klasszis labdarúgó volt (az ő beceneve volt a La Bruja, azaz a Boszorkány, és ennek kicsinyített változatát örökölte Juan Sebastián), a 2002-es világbajnokság selejtezőit szinte tökéletesen abszolváló válogatott egyik vezéregyénisége, valóságos jelképe volt. Ő volt a gauchók játékmestere, és a világbajnokságon elsősorban tőle várták, hogy vezéregyéniségként az olyannyira áhított aranyéremre vezesse a csapatot. A vébén azonban az argentinok leszerepeltek, még a csoportból sem jutottak tovább, és Verón nem tudta betölteni a neki szánt szerepet: a kritikus pillanatokban képtelen volt segíteni a gárdán, és az angolok elleni, sorsdöntő találkozón olyan teljesítményt nyújtott, hogy Bielsa mester már a félidőben lecserélte.
A szakvezető sohasem tartozott a népszerű emberek közé hazájában, nem csoda tehát, hogy amikor a kudarc után a posztján maradt, akkor a drukkerek nem nagyon örültek, de érdekes módon Verón is a kevésbé kedvelt labdarúgók közé került. Gyenge teljesítménye mellett azt sem bocsátották meg neki a fanatikusok, hogy éppen Angliába szerződött: az argentinok és az angolok ugyanis hosszú ideje fő riválisnak számítanak. Mindez nem az 1986-os világbajnoksággal és Maradona nevezetes "Isten keze"-góljával vagy a nem sokkal korábbi Falkland-szigeteki háborúval kezdődött, hanem még 1966-ban, amikor az angliai világbajnokságon a két csapat a negyeddöntőben összekerült, és rendkívül kemény mérkőzést játszott egymással, amely után a britek szövetségi kapitánya, Alf Ramsey nemes egyszerűséggel csak állatoknak nevezte a dél-amerikaiakat. Az argentinok tehát évtizedek óta nem szívelhetik az angolokat, így a Chile elleni mérkőzésen a Buenos Aires-i Monumental-stadionban olvasható transzparens: "Verón egy angol", nem éppen dicséretnek számított a középpályás számára.
A nyáron a Chelsea-be szerződött futballista számára tehát a meccs nem csak a vébéselejtező miatt volt fontos, hanem az is kérdés volt, hogy sikerül-e visszanyerni a drukkerek szimpátiáját. Verónnak nem volt könnyű dolga, annál is inkább, mert az elmúlt két évben kissé megváltozott a szerepe a nemzeti csapatban: most már elsősorban nem neki kell fazont szabnia a csapatnak, erre ott vannak az új sztárok és közönségkedvencek, mint Pablo Aimar és Andrés d'Alessandro, hanem amolyan védekező középpályásként szerepel, akinek elsődleges feladata a labdaszerzés, az ellenfél támadásainak megakadályozása, a támadó középpályások biztosítása. Egy szóval, tulajdonképpen azt kell csinálnia, amit egy korábbi "libling", Pablo Simeone éveken keresztül szinte tökéletesen hajtott végre.
A drukkerek eleinte meglehetősen ellenségesen fogadták Verónt, az első húsz percben szinte minden labdaérintését füttyszó fogadta, de ahogy telt-múlt az idő, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a Chelsea játékosa az argentinok egyik legjobbja. Feladatát remekül látta el, és látszott rajta a hatalmas elszántság, bizonyítani akarás (még sárga lapot is kapott egy túlzottan kemény belemenésért), márpedig az argentin szurkolók számára ez utóbbi is nagyon fontos. Amikor a szünetben, 2-0-s hazai vezetésnél a csapatok levonultak a pályáról, a közönség már Verónt is megtapsolta, és úgy tűnt, hogy az argentinok jó úton haladnak a győzelem felé.
A második félidőben azonban minden a visszájára fordult: a chileiek módosították taktikájukat, jóval támadóbban kezdtek futballozni, és szépítettek is. A hazaiak trénere, Marcelo Bielsa erre váratlan húzásra szánta el magát: annak érdekében, hogy csapata a középpályán még stabilabb legyen, lehozta a támadásokhoz azért gyakran csatlakozó Verónt, és helyére a kizárólag védőfeladattal ellátott Matías Almeydát küldte pályára. A terv azonban nem jött be, mert a gárda ugyanolyan sebezhető maradt, ugyanakkor Almeyda korántsem volt olyan hatékony, mint Verón. A chileiek kiegyenlítettek, és a válogatott nem tudta visszanyerni a szurkolók kegyeit.
De mi a helyzet Verónnal? Ő, úgy tűnik, pozitívan jött ki a dologból: az argentin szakértők szerint lecserélése volt a fordulópont a meccsen, nélküle a gárda már nem volt az igazi. Az 1986-os világbajnok csapat szövetségi kapitánya, Carlos Bilardo, aki óriási szaktekintélynek számít Argentínában, például a következőt nyilatkozta: "Nem akarok beleszólni Bielsa munkájába, vagy kijelenteni, hogy Verón lecserélése hiba volt, de az biztos, hogy nélküle a csapat sokkal rosszabb volt". A trénert, Marcelo Bielsát tehát továbbra sem nagyon kedvelik Argentínában, ám Verónnak sikerült egy jó pontot szereznie, és már nem ő számít az első számú közellenségnek a hazai drukkerek szemében.