A Chievo első nekifutásra az UEFA-kupáig menetelt

Amikor a Chievo Verona a szezon elején vezette a Serie A-t, mindenki tündérmeséről beszélt, sokaknak pedig az volt a véleményük, hogy a kiscsapat hamarosan kipukkad, és végül a kiesőjelöltek között fejezi be a pontvadászatot. A gárda azonban később is tartotta a helyét az élcsoportban, és ha a dobogóról szép lassan le is csúszott, a nemzetközi kupaszereplést bebiztosította szereplésével, ami hatalmas eredménynek számít.

Manfredini (b) és társai nagyobbfajta csodát műveltek

A csapat pedig sorra szerezte a pontokat, és nem volt hajlandó leszakadni az élbolytól, sőt, amikor decemberben a 15. fordulóban idegenben legyőzte az Internazionalét, megint átvette a vezetést a tabellán. Akkor már nem lehetett véletlenről beszélni, nyilvánvaló volt, hogy ennél sokkal többről van szó, és a szakértők szép lassan elemezgetni kezdték a Chievo sikerének titkát.

Az egyik fontos tényezőként azt említették meg, hogy a csapatnak nem volt olyan fárasztó a programja, mint az élcsapatoknak (az AS Romának, a Juventusnak vagy az Internek), amelyeknek a Bajnokok Ligájában is pályára kellett lépniük. Emellett a gárda alig változott ahhoz képest, amelyik a Serie B-ben szerepelt, szinte hétről hétre ugyanaz a kezdő tizenegy lépett pályára, és ennek köszönhetően a szerényebb egyéni képességeket a csapatjátékkal pótolni lehetett. A pályán ugyanis az együttes sokszor valóban úgy mozgott, mintha egyetlen, egységes organizmus lenne: szinte tökélyre fejlesztették a vonalvédekezést, egyetlen másik együttes sem állította olyan sokszor lesre az ellenfél csatárait, mint a Chievo. A középpályások már az ellenfél térfelén igyekeztek letámadni az ellenfelet, ha kellett, akár szabálytalanságok árán is megállították a támadást (nem csoda, hogy a Chievo kapta a legtöbb sárgát a szezonban), ami pedig a gólszerzést illeti, elsősorban a két szélen vezették a támadásokat Eriberto, illetve Christian Manfredini vezérletével.

A sérülések, eltiltások persze óhatatlanul is elérték a csapatot, így az állandó kezdő tizenegyen többször is változtatni kellett, és ennek is volt köszönhető, hogy 2002-ben már valamivel gyengébben szerepelt a gárda, ráadásul a szerencse is elpártolt tőle: a csapatkapitány, Eugenio Corini több tizenegyest is kihagyott, volt olyan találkozó, ahol két büntetőt is elhibázott. Azonban ez is csak ahhoz volt elég, hogy a dobogóról a Bajnokok Ligájában való szereplésért küzdő együttesek közé kerüljön vissza a csapat. Egy fordulóval a bajnokság zárása előtt a Chievónak még mindig volt sansza arra, hogy bejusson a BL-be, még ha valószínűbb is volt, hogy "csupán" az UEFA-kupában indulhat el a következő szezonban. Azonban már ez is elképesztő eredménynek számít az egyesületnél, amelyet a bajnokság kezdete előtt mindenki biztos kiesőnek könyvelt el.

Nem tudni persze, hogy a következő idényben hányan maradnak a klubnál a jelenlegi csapatból. Az egyik legfontosabb kérdés - a tréner személyét illetően - mindenesetre eldőlni látszik, merthogy a jelenlegi állás szerint Luigi del Neri maradhat a Chievónál. Pedig februárban még biztosnak látszott, hogy a szakember távozik a veronai kispadról, hiszen az egyesület elnöke, Luca Campadelli beleegyezett abba, hogy tárgyaljon más egyesületekkel. Akkoriban a Lazio és az AC Milan is komolyan érdeklődött a tréner szolgálatai iránt, sőt, állítólag az FC Barcelona és az AS Roma is szerette volna szerződtetni a következő idényre.

Del Neri saját elmondása szerint legszívesebben a Romához írt volna alá, ám Fabio Capello végül maradt a Farkasoknál, és Del Neri iránt is alábbhagyott az érdeklődés. Áprilisban a szakvezető már arról nyilatkozott, hogy minden bizonnyal egy újabb idény erejéig marad a Chievo kispadján. "Jelenleg egyetlen egyesülettel sem tárgyalok, így azt hiszem, folytatom az itt elkezdett munkát. De megegyeztem Campadelli úrral, hogy amennyiben egy nagycsapat bejelentkezik értem, akkor következmények nélkül felbonthatom a szerződésemet" - mondta a szakvezető.

Ami a játékosokat illeti, a kezdő tizenegyből több focista is elhagyhatja a klubot. Az időközben az olasz válogatottban is bemutatkozott Massimo Marazzina, a brazil Eriberto vagy éppen Christian Manfredini szinte biztos távozónak tűnik (utóbbi a hírek szerint már előszerződést is aláírt a Romához), vagyis Del Nerinek az elmúlt évvel ellentétben új csapatot kellene építenie. A klubnak azonban most már lényegesen több pénz áll rendelkezésére, mint bármikor az egyesület történetében, és az elnök néhány ismertebb focista szerződtetését sem tartja kizártnak.

Campadelli legnagyobb álma az volt, hogy Roberto Baggiót a Chievo mezében látja, de erről valószínűleg le kell tennie, hiszen a világsztár elcsábítását csak akkor engedhette volna meg magának a veronai egyesület, ha bejut a Bajnokok Ligájába. Egy másik kiszemelt megszerzésére már nagyobb az esély: az Interben szereplő szlovák Vratislav Greskóról van szó.

Ajánlat:

A Juventus nyerte a scudettót

Korábban:

• Di Canióra hajt a Chievo
• Roby Baggiót a Chievo elnöke csábítgatja
• Veronai tündérmese (2001.11.07.)