Vágólapra másolva!
Nyolc forduló (és hét mérkőzés) után az olasz bajnokság élén az a csapat áll, amelyiket a szezon előtt az egyik legbiztosabb kiesőnek könyveltek el. A Chievo Verona, amely első idényét tölti a Serie A-ban, két ponttal vezet a sokszoros bajnok és BEK-győztes Milan, valamint a sztárokkal teletűzdelt Inter előtt, és négy egységnyi az előnye a címvédő AS Romával valamint a legnagyobb bajnoki esélyesnek tartott Juventusszal szemben.

A veronai együttes, amely az olasz labdarúgás történetében egyedülálló módon a legalacsonyabb osztályból, az amatőrök közül harcolta ki a feljutást alig valamivel több mint egy évtized alatt, ezúttal az AC Parmának mutatta meg, hogy a futball milyen egyszerű játék. A Chievo az eddigi hét bajnokiján szinte mindig ugyanabban az összeállításban lépett pályára, az első öt meccsen változatlan volt a csapat, és a legutóbbi kettőn mindössze a sérült D'Angelo maradt ki, akinek a helyét ezúttal Lorenzi foglalta el. A védőnek azonban nem volt sok dolga, mert a pármaiak csak elvétve veszélyeztették a hazaiak kapuját, ezzel ellentétben a vendégek portásának, a francia Sebastien Freynek parádés védések egész sorozatát kellett bemutatnia, és ez is csak arra volt elég, hogy megőrizze együttesét a nagy gólkülönbségű vereségtől. Olaszországban csodáról beszélnek a Chievóval kapcsolatban, de a klub elnöke, Luca Campadelli szerint erről szó sincsen, mindössze arról van szó, hogy egy jól megszervezett egyesületben a futballisták minden egyes találkozón a legjobbjukat nyújtják.

Mindezidáig ez nem nagyon volt igaz a bajnoki címvédő AS Romára, hiszen a Farkasok nyögvenyelősen kezdték a bajnoki szezont. A fővárosi együttes azonban most a Lecce ellen elkapta a fonalat, és a csapatkapitány, Francesco Totti vezérletével legázolta az egyébként szintén nem rosszul futballozó vendégeket. Mindez már csak azért is bíztató lehet a drukkerek számára, mert a következő fordulóban a római derbire kerül sor a Lazio ellen, és a másik fővárosi együttesnek nem nagyon megy, a mostani fordulóban is csak egy gól nélküli döntetlenre volt képes a sereghajtó Venezia ellen.

A forduló legnagyobb érdeklődéssel várt mérkőzése természetesen a 249. milánói derbi volt, amelyen sokak szerint többek között a Milan mesterének, Fatih Terimnek az állása volt a tét. Nos, az első játékrész alapján nagyon úgy tűnt, hogy a török szakember kispadja erősen inog, mert az Inter valamivel jobban futballozott, és Ventola közeli találatával meg is szerezte a vezetést. A szünetben aztán Terim váltott, behozta a gyengén muzsikáló Albertini helyett Contrát, és ezzel a csapat taktikáján is módosított: Martin Laursen visszalépett a jobbhátvéd pozíciójába, Costacurta a védelem tengelyében kapott helyet, Contra pedig a középpálya jobb oldalán rohamozhatott. A váltás bejött, mert bár az egyenlítő találatot még Ruí Costa és Sevcsenko hozta össze, a következő két gólban Contra elévülhetetlen érdemeket szerzett: előbb egy védhetetlen bombát eresztett meg a felső sarokba (a mérések szerint a játékszer 101 kilométer per órával száguldott), majd pedig beadását Filippo Inzaghi értékesítette. Ezzel el is dőlt a találkozó, bár mindkét oldalon született még egy találat.