Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az angol labdarúgó válogatott egy Wales elleni idegenbeli győzelemmel kezdte meg az 1974-es vb-selejtezőket, majd hazai környezetben az angolok csak 1-1-es döntetlent értek el ellenük. A következő meccsen Lengyelország otthon 2-0-ra győzte le Angliát, majd a lengyelek Wales válogatottját is magabiztosan verték meg. A lengyelek elleni meccsen az angol válogatott dolgát nehezítette, hogy az angolok egyetlen világbajnoki címében főszerepet játszó Gordon Banks egy súlyos autóbalesetnek köszönhetően elveszítette fél szeme világát, így nem védhetett a vb-selejtezőn.
Másrészről a csapaton belül sem ment minden rendben: a középcsatár Rodney Marsh gyakran kritizálta az edző Ramsey-t a taktikája miatt, ezért Marsh utána soha többé nem lett válogatott.
A lengyelek elleni első meccsen Ramsey egy nagyon rossz összetételű középpályával állt ki,
aminek meg is lett az eredménye. Az 1966-os világbajnok Ball irányítót játszott, és Storey volt a védekező középpályás. Annyira instabil és hibákkal teli volt az angol csapat játéka, hogy Ballt a 75. percben ki is állították.
A lengyelek elleni második meccsen
Angliának 35 helyzete volt. A lengyeleknek csak 2 komoly gólszerzési lehetőségük volt.
A meccset végül a lengyel csapat kapusa, Jan Tomaszewski mentette döntetlenre, aki emberfeletti módon védett a találkozón. Anglia csak második lett a háromfős csoportban.
A lengyek az 1974-es vébén is remekeltek: Kazimierz Deyna középpályás lendületével, a hétgólos aranycipős Grzegorz Lato és Andrzej Szarmach gólveszélyes játékával az első körben legyőzték Argentínát és Olaszországot, majd legyőzték a svédeket és a jugoszlávokat. A németeket nem sikerült legyőzniük az elődöntőben, de mégis mgérdemelten szerezték meg a harmadik helyet Brazília kárára.
Anglia csak egyetlen vereséget szenvedett az 1978-as vb-selejtezőkön, de rosszabb gólkülönbségük miatt Olaszország utazhatott el Argentínába. A két csapat hazai pályán egyaránt nyerni tudott a másik ellen, és mindkét válogatott négy gólt kapott a selejtezők alatt. Azonban Anglia csak tizenöt gólt rúgott, és az olasz hárommal több találatot szereztek. Az olaszok a Finnország elleni 6-1-es sikerüknek köszönhetően utazhattak Argentínába.
Az angol csapatban ekkoriban igazi sztárok voltak. Kevin Keegan a támadósorban Európa legjobb kilencesei közé tartozott.
A középpályán Bryan Robson és Glenn Hoodle voltak a meghatározó emberek. A hátvédsorban Kenny Sansom és Trevor Cherry adott stabilitást. A kapusok közül Peter Shilton és Ray Clemence egyaránt kiválóan védett. Az olaszok csatársztára Roberto Bettega lett a selejtezők gólkirálya 9 találattal. Az angoloknál Kevin Keegan négy gólt ért el, csapattársa, Mick Channon három góllal zárt.
Az 1966-os vb elsőség után Bobby Charlton kiválásával az angol válogatottnak nem voltak elég jó játékosai, hogy igazán átütő játékot tudjanak felmutatni. Másrészt játékfilozófiai és taktikai szempontból is nagy lemaradásuk volt a környező országokhoz képest.
Nem akartak változtatni a játékstílusukon, sem pedig fejleszteni a passzjátékukat.
Minden angol csapat ugyanolyan stílusban játszott, és leginkább a hosszú keresztlabdákra hagyatkozott. Emiatt gyakran kiismerhetővé váltak, és könnyen átjátszották őket az ellenfelek. Anglia és Belgium zsinórban másodszor nem tudta kvalifikálni magát, valamint az Eb-címvédő Csehszlovákia, illetve a Szovjetunió, Jugoszlávia és Uruguay sem tudott kijutni az 1978-as vb-re.
Franciaország nem jutott ki az 1990-es vb-re, mivel óriási meglepetésre csak második helyen végzett a selejtező-csoportjában Jugoszlávia és Skócia mögött.
Franciaország hanyatlása az 1986-os tornát követően gyorsan bekövetkezett. Elvesztették a gerincét annak a csapatnak, amely a 80-as évek elején olyan jól szerepelt: többek között a védő Maxime Bossis, a kiváló középpályás, Alain Giresse, és Michel Platini sem játszott már a kékeknél. Az 1988-as Európa-bajnokság kvalifikációs sorozatában Franciaország csúfos kudarcot szenvedett.
Nyolc meccsből egyetlen győzelmet értek el, és ezek már megjósolták a sötétebb jövőt a francia válogatott számára.
Pedig olyan remek játékosok játszottak a csapatban, mint a kapus Joël Bats, a hátvéd Manuel Amoros, és a Marseille 24 éves csatára, Jean-Pierre Papin is, aki az 1986-os világbajnokságon kétszer is betalált.
Úgy tűnt azonban, hogy nagyon hiányzik a kreativitás a középpályáról. A toulouse-i Gérald Passi és a marseille-i Franck Sauzée (22) nem ugyanazt a minőséget képviselték, mint a korábbi játékosok.
A vb-selejtezők második körében már látszódtak a problémák, mivel Ciprus ellen csak egy idegenbeli döntetlenre futotta a franciáknak. A következő meccsen Jugoszlávia 3-2-re győzte le őket,
majd a skótok elleni 2-0-ás vereséggel minden remény elszállt,
hogy a Didiers Deschamps, Jean-Pierre Papin, Jean Tigana, és Eric Cantona fémjelezte francia csapat ott lehessen a kontinenstornán.
Az 1994-es világbajnoki selejtezők során Franciaország a svéd és bolgár válogatott mögött csak a harmadik helyen végzett. Már az első selejtező-meccsen vereséget szenvedett a Gerard Houllier vezette francia csapat: Sztoicskov és Balakov góljaival nyert a bolgár válogatott Szófiában. Az osztrákok (2-0) és a finnek (2-1) elleni soványka győzelmek után Izrael ellen kiszakadt a gólzsák (0-4). A svédek elleni győztes meccset követően a franciák idegenben döntetlent játszottak az északi csapattal, majd idegenben verték a finneket.
A bombameglepetés 1993 októberében érkezett: a franciák otthon kaptak ki Izraeltől (2-3),
Egy bő hónap múlva Bulgária elleni sorsdöntő meccsen is vesztesen hagyták el a pályát, pedig Cantona góljával még vezettek is a gallok. Olyan kiváló labdarúgók mint Marcel Desailly, Laurent Blanc, Franck Sauzee, Jean-Pierre Papin és Eric Cantona a kezdőben kaptak helyet.
A franciáknak egy döntetlen is elég lett volna. A csereként beállt David Ginola az utolsó percekben szögletet végezhetett el, és ahelyett, hogy húzta volna az időt a továbbjutást érő döntetlenért, elvégezte a sarokrúgást. Az ellentámadásra maradt még idő a bolgároknak, és a kulcsfontosságú gólt Emil Kosztadinov szerezte meg.
Az edző Gerard Houllier a francia remények "gyilkosának" nevezte Ginolát.
Évekkel később pedig a hosszúhajú szélső beperelte a menedzsert egy könyvben tett megjegyzései miatt.
Ez egy olyan viszályt indított el a játékos és az edző között, amely a menedzser 2020-ig tartó haláláig tartott. A sorozat legeredményesebb francia játékosa Eric Cantona volt hat góllal.
A 2022-es vb-selejtezőcsoportban Hollandia egy-egy meccset veszített Portugáliától és Írországtól, és meg kellett elégednie a harmadik hellyel. A veretlen Portugália a csoport élén végzett a szintén vereség nélkül záró Írország előtt a jobb gólkülönbségének köszönhetően.
A hollandok már az első körben csak döntetlent játszottak hazai pályán Írországgal.
Louis Van Gaal csapata a harmadik körben vereséget szenvedett otthon Portugáliától, majd 2001 szeptemberében Írország győzte le őket egy góllal. Az utóbbi meccsen úgy sem sikerült gólt szereznie a holland csapatnak,
hogy a meccs végére már négy csatár volt a pályán.
Az edző Louis Van Gaal több hatalmas taktikai hibát vétett később is.
Louis Van Gaal volt az az ember a holland labdarúgásban, aki először segített összegyűjteni a fiatal holland játékosok új generációját a 90-es évek elején. A szakember mindig is egy megosztó figura, ingerlékeny, makacs edző hírében állt, és joggal emlékeznek rá generációja egyik legjobb edzőjeként, de pályafutása alatt több kudarc érte.
Erre a legjobb példa a Portugália - Hollandia vb-selejtező, amely egy 2:2-es döntetetlent hozott. A mérkőzés jól indult a hollandok szempontjából, Jimmy Floyd Hasselbaink tizenegyesből talált be a portugálok kapujába, majd Patrick Kluivert volt eredményes. Ám az első negyvenöt perc után Van Gaal egy látványos taktikai hibát követett el.
A csapat gólkülönbségének javítása érdekében a szélsőt, Zendent csatárra, Makaayra cserélte.
Így nemhogy lezárták volna a meccset, Portugália új erőre kapott, és az utolsó tíz percben kétszer is betaláltak Luis Figoék.
A holland csapat kiváló játékosokkal volt tele ekkoriban: Ruud Van Nistelrooy, Clarence Seedorf, Mark Van Bommel, Patrick Kluivert, Frank De Boer, Edwin Van Der Sar, Marc Overmars és Giovanni Van Bronckhorst az európai elit legszűkebb mezőnyébe tartozott.
A legeredményesebb gólszerző a Manchester United csatára, Ruud Van Nistelrooy volt hat góllal. Patrick Kluivert öt gólt rúgott a selejtezők alatt.
Hollandia a 2018-as vb-selejtezőcsoportjában Franciaország és Svédország mögött csak a harmadik helyen végzett. A svédek elleni idegenbeli döntetlent egy fehéroroszok elleni győzelem követte, majd a franciák Paul Pogba góljával idegenben tudtak nyerni a holland válogatott ellen. A Luxemburg elleni győztes meccset egy Bulgária elleni vereség követte, majd egy újabb győzelem után a franciák hazai pályán adtak óriási pofont a holland csapatnak (4-0).
Az utolsó három meccsüket megnyerte az Oranje, de ez már kevés volt a továbbjutáshoz. A svédek a jobb gólkülönbségüknek köszönhetően mehettek pótselejtezőre.
A csapattal kapcsolatban a problémát a hollandok egykori remek hátvédje, Ronald de Boer fogalmazta meg a legtalálóbban:
Olyan fázisban vagyunk, amikor nincsenek kimagaslú tudású játékosaink. A legjobbjaink egyre idősebbek, a fiatalabbak meg túl fiatalok ahhoz, hogy betöltsék az űrt. Tehetségesek, de még nem készek. Talán 2022-es vb-selejtezőre érik be ez a generáció. Hiányzik egy világszínvonalú játékos, aki hős lehet, olyasmi mint Robben
- mondta el a holland focista még 2018-ban. A kémia a futballisták között nagyon fontos tényező a sikerhez, amely a későbbi holland válogatottakat már nem jellemezte. Amikor 1988-ban Hollandia Eb-aranyat nyert,
a csapatban öt-öt PSV és Ajax-játékos szerepelt,
tehát ez a fajta összetartó erő akkor remekül működött.
Az olaszok a 2018-as vb-selejtezőcsoportjukban Spanyolország mögött csak a második helyen végeztek, így pótselejtezőre kényszerültek. A svédek elleni egygólos vereség után a visszavágón csak gólnélküli döntetlent értek el, így az északi ország csapata jutott ki az oroszországi vb-re. Érdekesség,
hogy a svéd Jakob Johansson győztes találata volt a focista egyetlen válogatott gólja pályafutása alatt.
A svédek ellleni meccsen egyébként az olaszok végigtámadták az első félidőt, főleg annak a hajráját. Záporoztak a lövések Olsen kapujára, aki azonban mindig a helyén volt, többször is bravúrral védett, ha pedig rajta is túljutott a labda, kisegítették a védői.
A második játékrészben is szinte végig a hazaiak birtokolták a labdát – igaz, volt egy-egy veszélyesebb svéd kontra -, próbálkozásoknak sem voltak a híján az olaszok, de egyszerűen semmi sem akart sikerülni nekik.
Az olasz csapat hiába birtokolta 75 százalékban a labdát, és lőtt 23-szor (!) kapura, ezen a mérkőzésen nem tudott eredményes lenni.
Így a meccset kibekkelő svédek lehetnek ott a jövő évi vb-n. Olaszország 1958 óta először nem jutott ki a világbajnokságra.
Olaszország, miután megnyerte a 2020-as Eb-t,
a hátralévő öt meccsükből négyen csak döntetlent ért el a világbajnoki selejtezőben. Í
gy a 2022-es vb-selejtezőcsoportban Svájc mögött csoportmásodikként végzett az olasz válogatott. A 2018 és 2021 között világcsúcsot jelentő módon 37 találkozón át veretlen Squadra Azzurra úgy maradt le a világbajnokságról, hogy a selejtezősorozat utolsó előtti fordulójában a 90. percben 11-eshez jutott Svájc ellen,
de Jorginho kihagyta a büntetőt,
majd a zárókörben az olasz csapat nem tudta legyőzni Észak-Írországot.
A Macedónia elleni pótselejtezőn pedig hiába próbálkoztak 32 kapura lövéssel az olaszok, gólt nem sikerült szerezniük. A macedónok viszont a 92. percben Aleksandar Trajkovski 22 méteres lövésével megnyerték az összecsapást.
A fegyelmezetten védekező vendégcsapat ekkor találta el másodszor a kaput.
A macedón focista ekkor a szaúdi Al-Feiha csatára volt, de 2015 és 2019 között a Palermo játékosa is volt.
Ez volt a negyedik alkalom, hogy az olasz válogatott lemarad a vb-ről, de az első is, hogy egymás utáni két alkalommal.
