Az 1982-es világbajnokságra a Mészöly Kálmán vezette magyar válogatott diadalmenetben jutott ki. Igaz, ehhez kellettek a vetélytársak néha meglepő eredményei is, de a győzelmet soha nem kell magyarázni. Akkor meg végleg nem, ha egy csapat egy olyan csoport élén végez, amelyben
a „vert mezőny" tagja Anglia, Svájc, Norvégia és Románia.
Anglia ugyan mindkétszer legyőzte a magyarokat, de így is csoportelsőként jutottak ki a vb-re Nyilasiék, míg az aranylabdás Kevin Keegan vezette tanítómesterek csak mögöttünk osonva. A spanyolországi világbajnokságon az először 24 tagú mezőnyből hat csoportot alakítottak ki, de minden kvartettből csak két csapat jutott tovább. Válogatottunk két nagyon nehéz ellenfelet kapott, ugyanis
a címvédő Argentínával, és a története során először a világ közvetlen élmezőnyébe tartozó Belgiummal került össze.
Vagyis egyiküket kellett megelőzni a legjobb 12 közé kerüléshez, ugyanis a folytatásban négy háromtagú csoportban folytatták a csapatok.
A kezdés szenzációsra sikeredett, a Salvador elleni 10-1-es varázslat valószínűleg örökre csúcs lesz a vb-k történetében. Azóta sem tudott egyetlen csapat sem a világbajnokságokon 10 gólt lőni az ellenfelének.
Aztán jött egy elhibázott taktikával elszenvedett súlyos vereség a Maradona vezette Argentínától, de így is a továbbjutásért szállt harcba a magyar csapat az utolsó csoportmérkőzésén Belgium ellen.
Az ellenfél Argentína elleni győzelemmel kezdett, majd nagyon nehezen, egy potyagóllal kerekedett felül a mieink által korábban agyonvert Salvadoron. Az uralkodó világbajnok elleni siker viszont azt jelentette, hogy
a magyar-belgán a döntetlen az utóbbi továbbjutását jelentette, míg Mészöly csapatának győzni kellett.
Ezt az ellenfél legnagyobb klasszisa, Eric Gerets is tudta, mikor ezt nyilatkozta:
Kétségtelenül előnyben vagyunk. A papírforma is mellettünk szól, de az ilyesmi labdarúgásban könnyen megbosszulhatja magát. Ami talán a legjobban aggaszt bennünket, hogy túl jól ismerjük egymást."
A belga hátvéd is tudta, hogy a magyar szakmai stáb az edző, Mezey György vezetésével az akkori kor lehetőségeit meghaladó precizitással térképezte fel az ellenfelet. Így Mészöly Kálmán mindent tudott a belgákról, amikor a meccs előtt így beszélt:
A belgák a vb legjobban védekező csapatai közé tartoznak, és most a döntetlen is jó nekik. Biztosra vehető tehát, hogy kitartanak sokszor kipróbált és bevált, sikert hozó játékuk mellett.
Birkózni fognak a középpályán és arra várnak majd, hogy a védelmünk hibázzon. Tehát úgy kell rohamoznunk, hogy a hátsó sorok szilárdsága egy pillanatra sem inoghat meg, mert ezen a mérkőzésen nem lesz sok gól. Aki egyszer betalál az ellenfél kapujába, az nagyon közel kerül a végső sikerhez."
A találkozó előtti sajtótájékoztatón egyébként Mészölyön kívül ott volt az a Fazekas László, aki akkor már két éve Belgiumban, a Royal Antwerp csapatában játszott, így mindenkinél jobban ismerte az ellenfelet:
Személy szerint jó barátom valamennyi belga válogatott játékos, és biztosra veszem ugyan, hogy a mérkőzésen majd jól összerugdossuk egymást, ám utána vagy másnap kibékülünk. Mert ők is tudják, én is tudom, hogy ebben az esetben ez így van rendjén!"
Amikor ezeket mondta a 90. válogatott mérkőzésére készülő játékos még nem sejthette, hogy ez hatványozottan igaz lesz. Mintha a Próféta szólt volna belőle.
A mérkőzés
Magyarország-Belgium 1-1 (1-0)Amíg gólt kellett szereznie, addig jól játszott a magyar válogatott. Még félóra sem telt el, amikor a hátvéd Varga József az ellenfél térfelén lecsapott egy kóbor labdára, betört vele a 16-oson belülre, és éles szögből bevágta a belga kapuba.
Ezt követően nehéz eldönteni, hogy a kieséstől rettegő ellenfél kapta össze magát, vagy mi álltunk vissza, de előrébb jöttek a belgák. Ám nem lógott a levegőben az egyenlítés, sőt a 67. percben eldőlhetett volna a továbbjutás!
Fazekas László középen teljesen egyedül kiugrott, a kapujából a 16-oson kívülre kifutó Jean-Marie Pfaff kapus azonban kíméletlenül leterítette.
Egyértelmű gólhelyzetben történő durva szabálytalanság volt ez. Az angol bírónak mérlegelés nélkül piros lapot kellett volna adnia, de White megelégedett egy sárga lappal. Ez egészen döbbenetes és nevetséges ítélet volt. Mert azt mondanunk sem kell, mit jelentett volna a magyaroknak az emberelőny, a belgáknak meg az, hogy nem játszhat tovább a kapusuk, s 10 emberrel folytathatják csak a meccset.
Egyébként Pfaff nem sokkal korábban saját védőjét, Eric Geretset úgy ütötte le, hogy le kellett cserélni, agyrázkódás miatt a vb további részén nem is játszhatott.
Sajnos a belga válogatott kapusa folytathatta a játékot. Fazekas évekkel később így nyilatkozott erről az esetről:
Ha ez manapság történne, egyértelmű a piros lap, akkor viszont csak szabadrúgást kaptunk érte, 20-22 méterről, amiből nem lett semmi.
Pfaff-fal egyébként elég közel lakunk egymáshoz Antwerpenben, ahányszor csak találkozunk, mindig nevetve mondja, hogy mennyire rendes volt, mert vigyázott, nehogy eltörje a lábamat, és tulajdonképpen én tartozom neki köszönettel, amiért nem lábra ment. Ez a bírói ítélet végül a továbbjutásunkba került, mert tíz emberrel aligha egyenlítettek volna ki a belgák."
Ha megnézzük a mérkőzés jegyzőkönyvét, akkor ez a megállapítás hatványozottan igaz. Ugyanis nemcsak vezetett a magyar válogatott, hanem a belgák már kétszer cseréltek, és az akkori szabályok szerint erre több lehetőségük már nem volt.
Úgy kellett volna 0-1-nél 10 emberrel játszaniuk a belgáknak, hogy a kapujukban egy mezőnyjátékos szerencsétlenkedik.
A nagyon technikás támadóink, élükön a közelmúltban meghalt Töröcsik Andrással, könnyebben szerezhettünk volna újabb gólokat.
A kiállítás elmaradása egyértelműen a kiscsapat-nagycsapat relációnak volt köszönhető. Tiszteletadás annak a belga válogatottnak, mely két évvel korábban az Európa-bajnokságon sokakat lenyűgöző játékkal döntőig menetelt. Nincs erre jobb szó: a csaló angol White mérlegelt. És ez a legrosszabb, amit egy bíró megtehet.
Egyébként akkor még nem létezett az a mai szabály, hogy a nyilvánvaló gólhelyzetben lévő játékossal szemben elkövetett egyértelmű szabálytalanság elkövetőjét ki kell állítani. Vagyis ezt figyelembe véve nem hibázott az angol játékvezető, Viszont létezett egy másik verdikt, ennek értelmében
ha egy szabálytalanság intenzitása meghalad egy szintet, akkor fel kell mutatni a piros lapot. És ez a brutalitás kétségtelenül meghaladott minden elképzelhető szintet.
Ám Pfaff maradhatott, ahogy a belgák létszáma is, és kilenc perccel később Alex Czerniatynski egyenlített. Döntetlenül végződött a találkozó, ezzel Magyarország befejezte szereplését az 1982-es világbajnokságon. Nem bukott seregként, de keserű szájízzel.
Mészöly Kálmán rövid értékelése így hangzott:
Azt hiszem, nyugodtan elmondhatom, hogy emelt fővel utazhatunk haza. A vb-selejtezők megkezdése előtt nagyon nehéz helyzetben volt a magyar labdarúgás. Morális és szakmai vonatkozásban azonban sok minden történt. Mégis kevesen hitték, hogy eljutunk Spanyolországba. És amikor ez sikerült, még többen voltak azok, akik azt mondták, nagy kudarc lesz a dolog vége. Most csak a világbajnoktól kaptunk ki (!), három pontot szereztünk, és a tévé képernyőiről százezrek láthatták, hogy negyedórával a befejezés előtt még továbbjutók voltunk."
Azóta egyetlen alkalommal szerepelt a magyar válogatott focivébén (1986), ám akkor a csoportkörben mutatott teljesítményével semmi esélye nem volt a továbbjutásra. 1982-ben viszont, csak a balszerencse, és ez a megmagyarázhatatlan bírói döntés fosztotta meg attól, hogy a második körbe jusson.
És akkor hulljon le a lepel erről a bíróról is, aki ilyen arcátlan módon vette el válogatottunktól a továbbjutást!
Clive Bradley White 1967-ben tette le a bírói vizsgát és 1973-ban került az elsőosztályú keretbe Angliában. Az 1978-as világbajnokság után, 38 évesen került a FIFA-játékvezetők közé. Túlzottan nagy feladatokat nem bíztak rá,
a '82-es vb-ig csak két selejtezőn, és három barátságos meccsen működött közre,
továbbá hét nemzetközi kupatalálkozón. Viszont az 1982-es FA Kupa döntőjét ő vezette, és annak a megismételt mérkőzését is a Tottenham és a Queens Park Rangers között. Mivel az akkori korhatár szerint még hat éve lett volna nemzetközi színtéren, szép jövőt jósoltak neki.
Amikor lefújta a magyar-belga találkozót senki nem sejtette, hogy az élete utolsó meccse volt!
Ugyanis a vb-ről hazatérve július közepén hazájában egy köztörvényes bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélték, és 1500 font büntetést is kiszabtak rá. Etikai okok miatt még annak a hónapnak a végén bejelentette a visszavonulását. Harmincnyolc nappal a Magyarország-Belgium mérkőzés elcsalása után. Erre mi, magyarok rosszmájúan azt mondhatjuk: bő egy hónappal korábban kellett volna visszavonulnia.