Viszonylag későn kezdett atletizálni és nem teljesen a saját döntése volt, hogy végül profi sportoló lett. Úgy tudom, hogy a középiskolában Ön volt a leggyorsabb, ezért versenyekre küldték. Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre?
Volt egy ilyen középiskolás verseny, amin a leggyorsabb ember 100 méteren indult, aztán így tovább. Engem 100 méteren küldtek és csak középiskolások indulhattak. Szinte mindig csak ötödik lettem ezeken a versenyeken, mert nekem nem volt szöges cipőm, és azt gondolom, későn érő típus voltam. Volt aztán egy utolsó lehetőségem, amikor azok indulhattak, akik szeptember elseje után születtek - én másodikán születtem. Apámnak mondtam, hogy biztos megint csak ötödik leszek, mert mindenki szöges cipőben versenyez, nekem meg nincs olyanom. Máig nem értem, milyen indíttatásból, de a verseny előtti napon apám megjelent egy szöges cipővel. Gyakorlatilag ez volt a belépő egy teljesen más élethez.
Tehát a cipőnek köszönhetően nyerte meg a versenyt?
Ha az nincs, nem lettem volna profi sportoló. Nem tudtam, mennyit jelent egy szöges cipő, és kiderült, hogy salakos pályán nagyon sokat. Szóval megnyertem azt a versenyt, utána egy másikat, majd egy következőt is. Aztán nyaggattak engem, hogy atletizáljak, így végül nagy nehezen lementem a pályára.
Mondhatjuk, hogy jó döntésnek bizonyult, hiszen számos magyar bajnoki címet nyert, országos csúcsot döntött 100 és 200 méteren is 1987-ben. Ebben az évben rendezték Rómában az atlétikai világbajnokságot, ahol döntőt futhatott 100 méteren a világ legjobbjaival. Ez volt pályafutása csúcspontja?
Igen, egyértelműen. Büszke voltam magamra. Az ilyen világversenyen mindig 100 méteren indulnak a legtöbben.
Elkezdtek 140-en melegíteni az egyik nap, aztán fogytak az emberek, végül maradtunk nyolcan, és én a világ nyolc leggyorsabb embere között voltam.
Emlékszem, hogy ennek én nagyon örültem.
Ötödik helyen ért célba akkor, de később doppingvétség miatt kizárták az első helyezett Ben Johnsont, így a negyedik helyen zárt.
Igen, ő a következő évben, az olimpia után bukott meg, és visszamenőleg elvették tőle a világbajnoki címet és a világbajnoki csúcsot, amit ott futott a döntőben.
Ezt követően 1988-ban indult a szöuli olimpián. Arról milyen emlékei vannak?
Hát ott egy kicsit nehéz volt a felkészülésem, mert a sarkam fájt, ezért nem voltam 100 százalékos. Amikor kimentem az olimpiára, úgy számoltam, hogyha nem hibázik senki, akkor a 9. leszek és az első kieső a döntőből. És így is történt: nem hibázott senki és a 9. lettem. Nem tudtam sajnos döntőt futni, ami kicsit fájó. Nehéz volt, sajnáltam, hogy az a felkészülés nem sikerült olyan tökéletesen. A 4x100 méteres váltóval viszont sikerült elérni a döntőt, abban a számban nyolcadikak lettünk.
Később edzőnek állt, majd néhány év múlva abbahagyta. Az edzői pálya nem vonzotta?
Én nagyon nem akartam edző lenni, pont annyira nem akartam, mint amennyire eszembe se jutott, hogy atléta legyek.
Aztán amikor abbahagytam az atlétikát, nálunk edzőváltások voltak, és egy barátom, akivel együtt edzettünk, megkért, hogy segítsek neki. Ezt követően egy másik barátom is megkért rá, majd egyszer csak azon kaptam magam, hogy ott állok stopperrel a pálya szélén és van vagy egy tucat tanítványom. Mindenki hozzám akart jönni. Egzisztenciálisan ez nem volt egy nyerő dolog, de nekem mást is kellett mellette csinálnom és később muszáj volt döntenem, így elengedtem az atlétikát, ráadásul ki is öregedtek azok, akik miatt én ebbe belekezdtem. Nem akartam újra fiatalokkal belevágni ebbe a dologba. Érdekes volt nagyon a másik oldalt is megtapasztalni, szerettem is csinálni, jó eredményeket értünk el, de annyi pont elég volt belőle, amennyit csináltam.
Visszatérve a korábban említett szöges cipőhöz, az atlétika egy olyan sport, amely elképesztően gyorsan változik minden tekintetben. Az Ön visszavonulása, az 1990-es évek eleje óta mennyit változott a rövidtávfutás?
Hát ez egy érdekes dolog, a sprintfutás hihetetlenül sokat fejlődött, mióta abbahagytam a versenyzést. Amit én nagyon sajnálok, hogy Mondo pályán (az egyik legideálisabb borítás, mert kevésbé nyeli el a lépések energiáját, mégis rugalmas marad) nem versenyezhettem. Ennek a borításnak egészen más dinamikája van, sokkal jobban halad az ember rajta. A visszavonulásom után sok évvel később ráléptem egy ilyen pályára, akkor átszaladt rajtam, hogy de jó lett volna még ezen futni egyet. Az új cipőkről is azt hallom, hogy fantasztikusak, szóval el tudom képzelni, hogy ez is még egy plusz dinamikát ad, bár hozzáteszem, hogy ehhez ember is kell, tehát csodák nincsenek.
100 nap múlva kezdődik Magyarország történetének legjelentősebb sporteseménye, az atlétikai világbajnokság. Mit vár az idei vb-től, hogyan látja a magyarok esélyeit?
Női 100 méteres gátfutásban látok esélyt a döntőre. Kozák Lucát csodálom, régóta követem és tényleg nagyszerűen versenyez.
Egyéni csúcsokat és jó teljesítményeket láthatunk majd több versenyzőtől is, de döntős szereplésre leginkább női 100 gáton látok reális esélyt. Azon belül pedig bármi megtörténhet, de már egy döntő is nagyszerű eredmény lenne.
Kilátogat a helyszínre és a Nemzeti Atlétikai Központban szurkol majd a magyaroknak?
Még gondolkodom rajta, igazság szerint a tévében jobban szeretem nézni a világeseményeket. Őszintén megmondva kicsit már hanyagolom az atlétikát, pedig kapok megkereséseket.
De azt hozzá kell tennem, hogy nagyon irigylem a magyar versenyzőket. Fantasztikus az új stadion, és az is, hogy itthon, ilyen volumenű versenyen indulhatnak a sportolóink.
Ha mindehhez még eredmény is társul, az felszorozza sokkal az élményt és gazdagítja az emlékeket.
Az atlétikától már valamelyest eltávolodott. Manapság mivel foglalkozik?
Teljesen más területen tevékenykedem, amelynek semmi köze sincs az atlétikához. Van egy ingatlanforgalmazó cégem és ingatlan befektetésekkel foglalkozom. Most egy picit hullámvasút a történet, hiszen a koronavírus-járvány és a háború is befolyásolta, de megtalálom a számításomat benne, és szeretem csinálni.
A budapesti atlétikai vb szervezői létrehozták a Hétköznapi Hős programot, amely egy remek kezdeményezés a sportolni vágyóknak. Végezetül, mit tanácsolna azoknak, akik atletizálni, futni kezdenek? Milyen tulajdonságokra van szüksége egy jó atlétának?
Ha a sprintet vesszük, arra születni kell, tehát ott nem létezik, hogy most valaki sprinter akar lenni és iszonyatos szorgalommal eljut valahová. Sehová nem jut el, ha a született képességek nincsenek meg. Azt gondolom, hogy a futószámokat tekintve ez a hosszabb távokon is így van.
Akár versenyszerűen, akár hobbiszinten atletizál valaki, az a legfontosabb, hogy érezze jól magát
és csinálja, amíg örömöt lát benne.
