Milák Kristóf korábbi edzőjének megfordult a fejében, hogy bedobja a törülközőt

Nem vált munkanélkülivé, mert a honvédes úszóedzők tanácsadójaként továbbra is hasznosítani tudja a tudását, de Selmeci Attila életmenete manapság még csak nem is hasonlít azokra az időkre, amikor a szellemi és fizikai energiáit Milák Kristóf felkészítésébe fektette. Elmondhatja, hogy ez volt élete legjobb befektetése, még ha a hétéves közös munkájukat megkoronázó tokiói sikerük után másképpen szeretett volna elköszönni Miláktól. Akit az erényeivel és a hibáival együtt ma is a magyar úszósport jelenlegi legnagyobb értékének és a jövő listavezető reménységének tart.

Selmeci Attila jövő év január 8-án tölti be a 64. életévét, amivel az edzők társaságának egyik rangidőse. Attól a naptól kezdve csak egy év választja a nyugdíjkorhatár elérésétől, de azt a mérföldkövet sem céltalanul és tétlenkedve szeretné elérni. Kicsit bántja, hogy a most zajló rövidpályás világbajnokságot csak tévénézőként követhette, mert a 2016-os hódmezővásárhelyi ifjúsági Európa-bajnokságtól egészen a tokiói olimpiai játékokig mindvégig a világversenyek résztvevője lehetett. A várakozásokat mindig túlteljesítő Milák Kristóf oldalán, edzői küldetését szorgalommal teljesítve.

Szomorú voltam, amikor eldőlt, hogy Kristóf nem velem képzeli el a jövőjét, ami már korábban is megfordult a fejében, bár én is voltam úgy, hogy bedobom a törülközőt. Tudomásul vettem a döntését, nem úgy fogtam fel azt, mintha számomra elérkezett volna a világ vége.

Az élet rendje, hogy egyszer mindennek vége, a befejezés mikéntjének viszont vannak árnyalatai, a rózsaszíntől az éjfeketéig. Még nem tudtam eldönteni magamban, hogy az én történetem végkifejlete a skálán milyen színezetű. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy helyesen cselekedtem, amikor a közös munkánk folytatásának feltételeket szabtam, ami viszont, hogy úgy mondjam, nem keltette fel Kristóf figyelmét" - nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Selmeci Attila, aki már jóval a tokiói olimpia előtt arra panaszkodott, hogy az uszodai acsarkodás, a tiszteletlenség és az őt érő sérelmek kényszerű elfogadása érezhetően rontott az egészségi állapotán.

Selmeci Attila fejében megfordult, hogy bedobja a törülközőt Forrás: AFP/Peter Kohalmi

Selmeci pontosan tudja, hogy kincs került ki a kezei közül, de annak megtartásáért már csak azért sem rúgkapált, mert megalázkodva az arcát veszítette volna. Ezek után nagy kár lenne, és az a szövetség veszteséglistájára kerülne, ha a medencéknek hátat fordítva tudásának nemes értékeit a csillaghegyi otthonának falai közé zárná, és azokat meg se próbálná megosztani az arra érdemes edzőkkel. Egy felkérést valószínűleg nem utasítana vissza. A víz az uszodában is viszi a hangot, a hang pedig a híreket, így már nyílt titok, hogy Selmeci az edzőbizottság megüresedett vezetői tisztjének egyik várományosa, ám kellő támogatással még ennél is tekintélyesebb szerephez juthat.

Az a hír, hogy alkalmasnak tartanak az edzőbizottság vezetésére, különböző nem hivatalos csatornákon hozzám is eljutott, de illetékes helyről még nem kaptam megerősítést.

Tagadhatatlan, hogy a felkérés megtiszteltetés lenne a számomra, de amíg az csak a levegőben van, türelmesen várok és rendezem a gondolataimat, hogy tettre kész lehessek. Mielőtt igent mondanék, több olyan edzőtársam véleményét is ki fogom kérni, akikre érdemes hallgatni."

A mesteredző nincs egyedül azzal a véleményével, hogy a magyar úszósport a generációváltás időszakához érkezett, amikor már csak alig több mint két és fél év választ el a párizsi olimpiától.

„Ha úgy alakul, hogy valóban lesz beleszólásom a stratégiai tervek elkészítésébe, és elfogadják a véleményemet, akkor először is azt fogom tanácsolni, hogy azokra a fiatal tehetségekre, akik a következő olimpián, majd azt követően is a válogatottunk éremvárományosai, de minimum a pontszerzői lehetnek, féltően kell vigyázni, és úgy menedzselni őket, ahogy arra rászolgáltak.

Milák Kristóf a 2024-es olimpián is aranyesélyes lesz Forrás: MTI/Kovács Tamás

Hála a fejlesztéséknek, egyre több világszínvonalú uszoda áll rendelkezésre, amelyek, ha nem is az év minden részében, de sokszor jobb és könnyebben elérhető lehetőséget kínálnak, mint az eddig megismert külföldi létesítmények. A gondot sokkal inkább abban látom, hogy a rivális országokban nagyobb súlyt fektetnek az utánpótlás nevelésre, hol több támogatással, hol központi edzőtáborok szervezésével, máshol pedig úgy építkezve, hogy a tehetségek ne kallódhassanak el, ne veszítsék el a fejlődésükbe vetett hitüket.

Alázat nélkül semmire sem lehet menni, ebben magam is igyekeztem példát mutatni. A tehetségekre pedig nem csak lecsapni kell, hanem azért is tenni, hogy a nehéz helyett ne a könnyebb utat válasszák, legyenek büszkék az eredményeikre, és hajthatatlan szorgalommal dolgozzanak a még jobbért"

– hangsúlyozta Selmeci Attila, aki végezetül azt kívánta Milák Kristófnak, hogy a jövőben őt is a szorgalom, a fegyelem és a kitartás mércéje vezérelje.