17 évesen a lehető legritkábban szoktak egyéni aranyérmet nyerni az asztalitenisz Európa-bajnokságokon - így írt a szaksajtó azok után, hogy
a magyar lány tanári módon, 3-1-re legyőzte a szovjet Fliura Bulatovát Prágában.
A győzelem után a sportág világnagyságai áradoztak Bátorfiról. Három korábbi világbajnok mondott róla véleményt.
Ivan Andreadis (Csehszlovákia): Még jó, hogy az én időmben nem voltak ilyen jól adogató ellenfelek.
Diana Rowe (Anglia): Farkas Gizi óta nem láttam ekkora magyar tehetséget.
Ogimura Icsiro (Japán): Ez a kislány még a kínaiaknak is gondot fog okozni.
Bátorfi Csilla berobbanása még azoknak is váratlan volt, akik behatóbban követték a sportág történéseit.
A prágai Európa-bajnokságon a női egyes döntője Bátorfi számára a 31. mérkőzés volt ezen a versenyen.
(31. Döbbenetesen magas meccsszám ez.)
Itt érdemes egy rövid kitérőt tenni. Ugyanis nem sokkal az Európa-bajnokság előtt Csilla édesapja, Bátorfi István nem engedte a gyereket egy nemzetközi versenyen elindulni. Az apa a túlversenyeztetés miatt aggódott,
a szövetség meg oltári balhét csinált.
A sportapukák és -anyukák a magyar funkcionáriusok rémálmaiban jelentek meg, ők voltak azok, akik mindenbe beleszóltak, akik mindent jobban tudtak - a szövetségi alkalmazottak szerint. De vissza Prágába! A finálé előtt a 17 éves tinédzser a karját fájlalta. Aggódott is mindenki. Aztán kiderült, hogy feleslegesen.
Az első szett miatt még aggódhatott az összes magyar. A vállában injekcióval játszó Bátorfi a nyitójátszmát simán elvesztette, tegyük hozzá gyorsan, hogy Bulatova sokkal esélyesebb volt ebben a döntőben. Az elvesztett első szett után azonban Bátorfi teljesen megváltoztatta a játékát. Elővette furfangos és gyilkos szerváit. Hámori Tibor, a Népsport szakírója azt írta, hogy
ez a magyar kislány úgy játszott, mint egy tanár.
A második szettet 21:15-re, a harmadikat 21:14-re, a negyediket 21:11-re nyerte meg Bátorfi, aki ezzel - pályafutása során először és utoljára - Európa-bajnok lett a női egyes versenyszámban. A magyar szövetségi kapitány, Volper László berohant Csillához, és az ölébe kapta. Úgy vitte oda édesapjához, Bátorfi Istvánhoz.
Ekkor még senki sem hitte, hogy a második Eb-aranyához hozzátesz még hetet (!), de azt sem, hogy a másik hetet csapatban, párosban és vegyes párosban nyeri. Hogy miért írtam a második Eb-aranyról?
Prágában, 1986-ban Bátorfi nemcsak egyéniben, hanem csapatban is Európa-bajnok lett. Az aradi születésű Nemes Olga - aki akkor már az NSZK csapatában versenyzett - három meccslabdáját hárítva verte meg a csapatversenyek során.
A Szombathelyen született Bátorfi Csilla 7 éves korában kezdett el pingpongozni. Édesapja, dr. Bátorfi István adott a kezébe ütőt, de testvére, Bátorfi Zoltán is ezt a sportágat választotta. Az orvos édesapa nem akart mindenáron világhírű versenyzőt faragni Csillából - csak kellett valami sport, amit a gyerek csinál.
A család nem sokkal később Tolnára költözött, itt indult be Csilla pályafutása. Tizenöt éves koráig a Tolnai Vörös Lobogó egyesületében versenyzett, Sáth Sándor keze alatt, majd felkerült Budapestre, ahol a BSE játékosa lett. Már 17 évesen 35 féle adogatást tudott, de saját bevallása szerint ebből csak 15-öt használt a versenyeken.
A tolnai családi ház garázsában ott volt a pingpongasztal, a kocsi meg az utcán állt. Csilla itt gyakorolt - szinte orrvérzésig.
Prágában a rádió kiküldött munkatársa, Vass István Zoltán némi meglepetéssel fedezte fel, hogy a kétszeres Európa-bajnok rendre egy fürdősapkával érkezik az edzésekre. "Az edzések elengedhetetlen része az adogatások gyakorlása" - mondta Csilla.
Ebben a vacak úszósapkában összesen 25 labda fér el. Ezeket szépen, rendben átütöm az asztal túlsó felére, ahol édesapám egy zacskóba pakolja őket. Aztán, ha elfogynak a labdák, apukám idejön és visszatölti a labdákat a sapkába. Csuda szórakoztató, nem? Amikor megérkeztünk Prágába egy sapkányi adogatás volt a fejadag.
Naponta emeltük a fejadagot, most hét sapkánál tartunk. Sosem csaltam, mindig megcsináltam. Azt kérdezik, mire gondoltam, amikor a döntőben Bulatova ellen asztalhoz álltam? Hát arra, hogyha a csapatverseny során egyszer már legyőztem, akkor most, fájós vállal is menni fog ez.
Az első játszma után jöttem rá, hogy azt kell csinálnom, amit tudok. Sikerült. Hogy mik a további terveim? Játszani és lehetőleg sokat nyerni. Ja, most egy ruháskosárnyi adogatástól sem riadnék vissza."
Ma már azt is kevesen tudják, hogy néhány héttel az Európa-bajnokság előtt Bátorfi Csilla és csapattársa, Urbán Edit a Magyar Ifjúság Kupa országos kispályás labdarúgótorna budapesti döntőjében futballozott. Talán ebből is látszik, hogy Bátorfi sokkal több volt annál, minthogy csak pingpongosként könyveljük el. Univerzális, sokoldalú versenyzője volt a magyar sportnak.
A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.