A riválisok templomba rohantak, amikor visszavonult a kenus legenda

A kenus Tatai Tibor királykategóriában aranyérmet nyert az 1968-as mexikói olimpián. Az augusztusi hazai rendezésű kajak-kenu világbajnokság egyik arca az Origónak adott interjúban mesélt élete legnagyobb sikeréről, a tudatos felkészülésről, és korai visszavonulásáról, aminek a riválisai annyira örültek, hogy hálából elmentek adakozni a templomba.

Reggel nyolc órára beszéltük meg az interjút. Én általában kilenckor szoktam ébredni, ön pedig 75 évesen már túl van egy óra úszáson.
Az öreg emberek korán kelnek. Persze, nem kilométerre megy ez, hanem időre. Korábban egy órát úsztam, most már csak negyvenöt percet. A víztől nem tudok elszakadni.

A Dunára is ki szokott járni kenuzni?
Oda is, bár mostanában kicsit nehézkes lesz megoldani. A Lupa-szigeten volt egy telkem, amit eladtam. Így Szentendrére jártam ki a városi csónakházba. Most azonban kezdődik a csónakház felújítása – egy európai uniós projekt keretében, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség konzorciumvezetésében – így a héten ki kellett költöznünk, de majd keresek új helyet, amíg el nem készül.

Tatai Tibor 75 évesen is ugyanolyan sportos, mint pályafutása csúcsán Fotó: Szabó Gábor - Origo

Hogyan került kapcsolatba a kajak-kenu sporttal?
Családi hagyománya volt. Apám még a második háború előtt az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt-nél dolgozott, amelynek komoly vízi bázisa volt.

A bátyám a Tungsramban kajakozott. Nagyon tehetséges volt, de kapott egy krónikus ínhüvelygyulladást, és abba kellett hagynia.

Édesanyám előzetesen megmondta, hogy két gyereket nem enged vízre, de amikor a testvérem abbahagyta, elkezdhettem.

Tehetséges kajakos volt?
Annyi ideig nem csináltam, hogy ez kiderüljön. Tizenhét évesen volt egy kéztörésem, majd amikor megalakult a BKV Előre kenu szakosztálya, én lettem az egyik első versenyző.

A korábbi négyszeres világbajnok kenus, a jelenleg szövetségi kapitányként dolgozó Hüttner Csaba viccelt azzal egy edzésen, hogy mindenki kajakosnak születik, de van, aki továbbfejlődik, és kenus lesz belőle. Gyakran ugratják egymást a két szakág versenyzői?
Persze, gyakran előfordult. Felsőbbrendűnek éreztük magunkat, mivel nők nem is kenuzhattak.

17 évesen kezdett kenuzni. Nem túl későn?
Sosincs késő, ha megvannak az alapok. Nem voltam elkényeztetett, elhízott gyerek, inkább szikár. Megvolt a mozgásigényem.

Szerintem sokszor probléma, hogy a gyerekek túl korán kezdik, ezért kiégnek. Az edzők sokszor hiúságból kiégetik a gyerekeket, hogy villoghassanak az eredményeikkel.

Amikor én edzősködtem, soha nem az eredményeket hajtottam, hanem az volt a lényeg, hogy összehozzak egy jó társaságot. A Novák Ferenc – Sydneyben olimpiai aranyérmes kenus – féle társaságot állandóan túrázni vittem. A végén már az volt a baj, hogy olyan jól éreztük magunkat, hogy több szülő akart jönni velünk, mint gyerek. Nem stégtől stégig hajtottunk, hanem játékossá tettük az edzéseket. Szerintem ez ma nagyon hiányzik a sportból.

Tatai Tibor, a magyar kajak-kenu sport örökös bajnoka Forrás: MTI/Petrovits László

1968-ban aranyérmet nyert C1-1000 méteren a mexikóvárosi olimpián. Elképesztő, hogy Granek István szövetségi kapitány két nappal a verseny előtt, a helyszínen rendezett szétlövést Wichmann Tamás és ön között az indulásért. Óriási lehetett a nyomás. Hogy bírták?
Ez attól függ, hogy ki milyen versenyzői alkat. Nekem nagyon tetszett ez a dolog, mert

ha az ember már hónapokkal az olimpia előtt tudja, hogy biztosan versenyezni fog, akkor becsúszhat a formaingadozás. Így azonban végig tűzben voltunk tartva.

Van, aki túl sokat vállal. Mindent akar, de keveset fog. Én csak ezer méteren versenyeztem. Az teljesen más műfaj. Ott nem lehet rögtönözni. Oda tudatos felkészülés kell, ki kell tudni kapcsolni a környezetet. Fontos, hogy egy másik versenyző pályamodellje ne borítsa fel az ember taktikáját. Ha valaki netán túl gyorsan bekezd, vagy netán valaki altatna, neked akkor is azt is időt kell hoznod, amiről tudod, hogy elég a győzelemhez. Persze, előfordulhat, hogy közbeszólnak külső körülmények. 1969-ben életem legjobb formájában indultam egy moszkvai versenyen, mégsem nyertem. A Khimki-tónál a Volga-csatorna egyik kikötői öblében rendezték. A külső kilences pályára kerültem, és bejött egy kikötői bokszerhajó, ami túrja a vizet. Felvert négy hullámot, így a vizet sem láttam. Előtte hat másodperccel jobbat mentem, mint bármelyik ellenfelem.

A verseny előtt a nyugatnémet a Detlef Lewe azt mondta, adják oda az érmet előre Tatainak.

Minden versenyt megnyertem abban az évben, csak azt veszítettem el. Erre nem lehet felkészülni, mert ha húzol egy erőset a hullám tetején, megfordul a hajó.

A nyugatnémet Detlef Lewét verhetetlennek tartották az 1000 méteres távon, ehhez képest elég simán nyerte az olimpiai döntőt.
Pedig korábban a TF-en még előadást is tartottak a fogyatékosságaimról, a lassúságomról.

Az olimpián a kommentátor Vitray Tamás is megjegyezte, hogy rosszul rajtoltam, lassú vagyok, és hogy a román Ivan Patzaichin mennyivel vezet.

Holott megvannak a versenybírósági jegyzőkönyvek – amelyek 250 méterenként mutatták az időt – és én már feltávnál egy hajóhosszal, 1,2 másodperccel vezettem. Granek István szövetségi kapitány a döntő előtt 20 dollárban fogadott arra, féltvánál vezetni fogok, úgyhogy ő is jól járt.

Mexikóvárosban a kajak és a kenu 1000 méter egyesen is magyar aranyérem születetett. Alig fél óra telt el a két elsőség között, de ön szállt vízre másodiknak. Mit érzett, amikor Hesz Mihály győzött? Ez rakott önre terhet?
Akkor álltunk be a rajthoz, amikor kezdődött Misa eredményhirdetése. Játszották a himnuszt, és a szembeszél hozta a hangot. Szegény mexikói tengerészgyalogosok próbálták játszani, de nagyon hamisan szólt. Másodikra már egész jól sikerült. Furcsa, vegyes érzésem volt. Nem voltam irigy, inkább azt éreztem, milyen jó neki, hogy már túl van rajta.

Tatai Tibornak minden versenyről van egy remek története Fotó: Szabó Gábor - Origo

A győzelem után tejben-vajban fürösztötték?
Velem és Misával nagyon kiszúrtak a helyi fogdmegemberek (biztonsági őrök – a szerk.). Ketten voltak beosztva hozzánk, egy hatalmas dagadt és egy másik, egy fonnyadt pali, azzal a feladattal, hogy megvédjenek minket.

Volt egy Törő András nevű kenus, aki az 1964-es tokiói olimpiáról disszidált Amerikába. Hírét vették, hogy ez az ember settenkedik a magyar csapat körül, ezért árgus szemekkel figyeltek.

Törő megérkezett szakadtan, a fiúk pedig elhatározták, hogy felöltöztetik, olyan jól álcázta magát, hogy nem ismerték fel. Majd egyik nap, amikor bent ültünk a szobában, ránk törték az ajtót, és mondták, hogy adjuk ki Törőt, mert tudják, hogy itt van – persze nem volt nálunk. Azonban Petrikovics Gyula – olimpiai ezüstérmes kenus – akivel együtt pihentünk, így szólt: húzd be a lábad basszus, kilátszol az ágy alól. Erre ez a két hülye hasra vetette magát, és persze nem találtak semmit. Nagyon megsértődtek ránk, és jegyzett személyek lettünk. Hesz Mihály és én fáztunk rá, mert szobatársak voltunk, és annak ellenére, hogy győztünk, nem mehettünk sehová.

A többiek kirándultak, mentek a piramisokhoz, mi meg már három napig dekkoltunk a szobában.

Miután a focicsapat is megnyerte az aranyérmet, óriási hepaj lett, a súlylökő Varjú Vilmos pedig mondta, hogy szerezzünk neki bort. Az aranyérmeseket fogadta a küldöttséget vezető Egri elvtárs, aki annyit mondott: Maguk nyertek? Mi nyertünk! Jól van, fiúk! Ez volt az ünnepélyes fogadásunk. Bor nélkül nem akartam távozni, mert Vili széttépett volna, így megkérdeztem, hogy kaphatnánk-e egy kis bort az ünnepléshez. Nyilván nem egy üvegre gondoltam, Vili leköpött volna, hiszen a 140 kilójának meg sem kottyant volna egy üveggel. Elhoztam két ládával, mindenkinek kikerekedett a szeme, de szólni nem szóltak. Vili pedig felkapott és örömében az első emeletről felrohant velem az ötödikre. A két rekesszel együtt lehettem vagy száz kiló.

A 1971-es belgrádi világbajnokságon ezüstérmes lett, a média pedig szétszedte. Ez volt az oka annak, hogy nagyon fiatalon, 28 évesen abbahagyta a profi versenyzést?
Egy újságíró azt írta, ezt bárki képes megcsinálni.

Azóta az olimpiai aranyérmes Vajda Attilát „Bárki Attilának" hívom, mert 40 év múlva ő tudta megcsinálni a pekingi olimpián, hogy aranyérmet nyert az 1000 méteres királykategóriában.

Harminc évvel később Spanyolországban dolgoztam, és az ifi válogatotthoz kijött egy román edző, aki korábban Patzaichin edzője volt, és azt mondta, hogy amikor visszavonultam, ők elmentek a templomba hálát adni. Nagyon örültek, hogy abbahagytam, mert velem rengeteg gondja lett volna Patzaichinnak.

Vajda Attila az egyetlen, aki meg tudta ismételni Tatai Tibor bravúrját Forrás: AFP/Kisbenedek Attila

Az után akarták megváltoztatni a technikáját, hogy olimpiai és világbajnoki aranyérmes is volt?

Granek István halála után a módszertani osztályon valami nagyeszű azt mondta, hogy nekem nyolcvanas csapásszámmal kéne mennem.

Mindenkinek van egy testszerkezete, és azt nem vette figyelembe, hogy én 182 centis lapáttal eveztem, míg a románok általában 150 centis péklapáttal keverték a vizet.

Akkoriban is csak az aranyérmesekről beszéltek?
Persze. Granek István mondta mindig, az oltárnál a pap középen áll, és ő csinálja a misét. Akik mellette állnak, csak ministránsok.

Magyarország először 1998-ban rendezett kajak-kenu világbajnokságot. Sajnálja, hogy hazai pályán nem szerepelhetett komoly versenyeken?
Sajnos akkoriban még nem volt annyira fejlett infrastruktúra, mint most. Ennek ellenére nyertem pár versenyt Dunavarsányban, így tapasztaltam a hazai közönség erejét, de azért az mégsem olyan volt, mint amilyen most lesz augusztusban a szegedi világbajnokságon.

Az olimpiai kvalifikációs világbajnokságnak ön lesz az egyik arca. Mit mondana azoknak a fiataloknak, akik vb-érmekre és olimpiai kvótákra hajtanak?
Az olimpia fantasztikus élmény, talán az adja az ízét, hogy csak négy évente van.

Az 1000 méteres versenyeket kiemelt figyelemmel követem majd, mert nekem az marad az örök szerelmem.

Bízom benne, hogy a magyar versenyzők megszerezik az összes lehetséges kvótát, és azt kívánom, jövőre legyen olyan sikeresek, mint mi az 1968-os olimpián, amikor hét kajak-kenus versenyszámban hat érmet szereztünk.

A „Tokió előszobája"- ként is emlegetett szegedi világbajnokságot augusztus 21. és 25. között rendezik.

A jegyek a linkre kattintva megvásárolhatók.