A sportszergyártók nélkül összeomlana az úszósport és az atlétika

Az atlétika és az úszás nemzetközi szövetségének berkeiben sem tagadják, hogy egyre többet kell foglalkozniuk az élversenyzők pénzdíjrendszerének átalakításával, mert ők a sportág arcai és hangadói, a lelátókat csak velük lehet megtölteni, a támogatókat megnyerni, a televíziós közvetítőkkel pedig jó megállapodásra jutni. A képlet egyszerű, a megoldás annál bonyolultabb, mert a befektetők sokkal igényesebbek, mint hajdanán. A sportszergyártók keményen diktálnak.

Gyulai Márton, az Európai Atlétikai Szövetség Tanácsának tagja nem cáfolja, hogy sportágának négy legnagyobb felszerelésgyártója – egyben támogatója – nélkül az atlétikát az összeomlás veszélye fenyegetné. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy nélkülözhetetlenségük tudatában a négy nagy, azaz a Nike, az Adidas, a Puma és az Asics egyre erőteljesebben igyekszik az érdekeit érvényesíteni.

A sportszergyártók megkerülhetetlenné váltak, termékeik és pénzük nélkül a szövetségek, a klubok és a versenyzők, ahogy a versenyrendezők is becsukhatnák a boltot

– szögezte le az SzPress Hírszolgálatnak nyilatkozó Gyulai Márton, aki szövetségi főtitkárként és a Gyulai Memorial nemzetközi verseny szervezőjeként is megtapasztalhatta már ezt a fajta függőséget. – A felszereléseket biztosító cégek manapság keményen diktálnak, szigorú szabályokat fektetnek le, és mind gyakrabban kötik meg a versenyzők és a versenyszervezők kezét.

Pipa vs. három csík Forrás: AFP/John Thys

Tavaly a brit szövetség nyilván jó szándékkal, de mint kiderült, meggondolatlanul tető alá hozott egy Világkupának elnevezett válogatott viadalt, figyelmen kívül hagyva a sportfelszerelés viselésével kapcsolatos egyéni szerződéseket. A gyártók már a rajt előtt könyörtelenül érvényesítették a megállapodásaikban rögzített jogaikat, megtiltották az ő szerelésüket viselő atlétáknak, hogy a Világkupán a piaci vetélytárs ruházatát, a verseny formaruháját viseljék. Több sztár hanyatt-homlok elmenekült, máshová ment versenyezni, mert tudta, hogy

ha megszegi a szerződését, oda lesz a bónusza, sőt, a következő évadban talán még új támogató után is kell néznie.

A brit szervezők egymillió fontot buktak, lemondásra kényszerült a szövetség elnöke és a főtitkára is. Figyelmeztető lecke volt ez minden érdekelt számára."

A fiatal magyar sportdiplomata tárgyilagosan megemlítette, hogy az atlétaelitre egy zsák pénzt költenek a sportszergyártók, ebből részesülve a reklámhordozó sportolók pedig többet keresnek, mint amennyit a pénzdíjaikból össze tudnak gyűjteni. Ezenkívül van még egy harmadik pénzforrásuk is, mostanság éppen ezzel van a legtöbb gond.

Ne a sleppre menjen el a rajtpénz

„Egy valamirevaló atlétát csak akkor tudnak a versenyszervezők magukhoz csábítani, ha készek rajtpénzt fizetni – folytatta Gyulai. – A fedezetet mindig a házigazdáknak kell összekalapozniuk, ezért is bosszantó azzal szembesülni, hogy a kialkudott összeg nem csekély része a versenyzőket kísérő slepphez vándorol. Miközben más rendezőkkel összefogva azért lobbizunk, hogy a rajtpénz a jövőben a versenyző nettó bevétele legyen, a nemzetközi szövetség (IAAF) a pénzdíjak elosztásának rendszerét igyekszik megújítani. Nem az eddiginél is több pénzt akarnak kiosztani, hanem a begyepesedett szokáson változtatva nagyobb pénzdíjhoz juttatni azokat, akik csupán századokkal vagy centiméterekkel maradnak el a győztestől."

Ehhez még annyit, hogy Gyulai Márton szerint a magyar válogatottak közül jelenleg csupán 10-15 atléta számára jelent biztos megélhetést a klubjától kapott fizetése és az állami ösztöndíja, közülük viszont már csak 5-6-nak csurran-cseppen a nemzetközi versenyek pénzdíjaiból.

Szakadék kezd kialakulni

Dr. Sós Csaba, az úszóválogatott szövetségi kapitánya szerint annak csak örülni kell, ha a kiváló úszók sokat keresnek, bár az is igaz, hogy szakadék kezd kialakulni köztük és azok között, akiknek a tudása és a piaci értéke valamivel alacsonyabb.

Azokat, akik keményen odateszik magukat és szépen keresnek, hiba volna céltáblának tekinteni

– vette át a szót a vizes sport szaktekintélye – hiszen ugyanez a helyzet más sportágakban, ahogy a sporton kívüli világban is. Egy ügyes kezű és szorgalmas mesterember sokkal többet tehet zsebre, mint az, akinek még a kalapács is rosszul áll a kezében. Amin úszóberkekben sokkal inkább ki szoktak akadni, az a bántó aránytalanság egy jegyzett honi focista és egy, a világranglistán top 10-es magyar úszó keresete között. A sportolók beszélnek egymással, és a mieink azt a hírt hozták, hogy ők egy év alatt jutnak annyi pénzhez, mint egy NB I-es focista egyetlen hónap alatt. Már önmagában csak ezért sem érdemes azon rugózni, hogy az úszósport szuronyosai miért támadják olyan hevesen a nemzetközi szövetség barikádjait, miért akarják úgy alakítani a versenynaptárt, hogy pályafutásuk alatt még többet kereshessenek."

Hosszú Katinka az úszóforradalom egyik élharcosa Forrás: MTI/EPA/Roman Pilipej

A szövetségi kapitány szerint akár renitensnek is lehetne nevezni a Hosszú Katinka mögött felvonuló úszóforradalmárokat, de korai ítélkezni felettük, inkább tanácsos teret biztosítani ahhoz, hogy a hamarjában összehozott új versenysorozatuk kiforrhasson.

A kezdeményezőknek és a támogatóknak amúgy nem a FINA, hanem a versenynaptár – annak zsúfoltsága - a legnagyobb ellenfelük.

Aki most felszáll a szekerükre, és onnan nem akar leszédülni, annak hamarjában újra kell terveznie az évét, és még véletlenül sem megfeledkezni arról, hogy a 2019-es évadnak a júliusi olimpiai kvalifikációs vébé a csúcspontja a dél-koreai Kvangdzsuban.

Dr. Sós Csaba csak megerősíteni tudta, hogy az úszóversenyeken is van rajtpénz, pénzdíj, sőt bónusz is, nem mellékesen a kiváltságos úszók ebben a sportágban is számíthatnak a sportszergyártók sikereikkel arányos támogatására – annak kötelmeivel együtt.

„Mindez jó hangzik, de nálunk az ifjúságiak döntő többsége csak a klubjára és az ösztöndíjára számíthat. Amikor pedig bekövetkezik a nagy váltás, és már csak a felnőttek között rajtolhatnak,

kezdetben inkább kell tanulópénzt fizetni, a nyereségesség várat magára.

Nehéz bekerülni az a kéttucatnyi magyar élversenyző közé, akik nemcsak megélni tudnak az úszásból, de félre is tudnak tenni, vagy jó befektetéseket csinálni" – hangsúlyozta Dr. Sós Csaba, aki a tavalyi viharos év után idén nagy és ütőképes csapatot szeretne felvonultatni a világbajnokságon.