Egy botrányhősről és három királyról szólt a tenisz 2018-ban

A játékosok többsége már elutazott a 2019-es szezon első versenyére, Roger Fedrer és Alexander Zverev például már Perth-ben edz, a Hopman-kupára készülve, de érdemes felidézni, miről marad emlékezetes 2018, ami a tenisz világát illeti.

A férfiaknál Roger Federer megnyerte a 20. Grand Slam-serlegét, Rafael Nadal 11. alkalommal is megállíthatatlan volt a Roland Garroson, Novak Djokovic feltámadt, harmadszor is megtörte a svájci és a spanyol közös sorozatát. A nőknél Serena Williams két Grand Slam-döntővel tért vissza a szülés után, Simona Halep újra világelsőként zárt, ráadásul már Grand Slam-bajnok. Új csillagot ünnepeltek New Yorkban, Oszaka Naomi lehet a következő évek egyik meghatározó sztárja. Babos Tímea több mint tíz héten át vezette a női páros világranglistát, és másodszor is WTA-világbajnok lett, Fucsovics Márton ATP-serleget nyert.

A pályán kívül forradalmi változásokról döntöttek:

kivégezték a Davis-kupát (hivatalosan megújul),

Wimbledonban bevezetik a tiebreaket a döntő játszmákban 12:12-nél. Lehetne még sorolni a felejthetetlen pillanatokat, de az biztos, hogy 2018-ból a szeptember 8-án délután, az Arthur Ashe stadionban történtek maradnak meg a többség fejében, mert ilyenek vagyunk... Kezdjük is ezzel, legyünk túl a nehezén.

Teniszünnep helyett botrány az arénában

Teniszünnepre készült New York, az Egyesült Államok, a sportvilág. Serena Williams alig egy évvel azután, hogy megszülte lányát, Olympiát, bejutott a US Open döntőjébe, megint egy mérkőzésre került a 24. Grand Slam-trófeájától. Júliusban ugyan nagyon simán kikapott a wimbledoni fináléban Angelique Kerbertől (6:3, 6:3), de ezúttal egy újonc állt a háló másik oldalán. A szeptember 8-i volt a 107. mérkőzése a US Openen a 36 éves amerikainak, amiből 95-öt megnyert, a 20 éves Oszaka Naomi a 13. meccsére készült Flushing Meadowsban.

Oszaka Naomi és Serena Williams a csata előtt Forrás: AFP/Timothy A. Clary

Oszaka Naomi az első pillanattól úgy teniszezett, mint aki az Arthur Ashe arénába született, és erre a meccsre készült azóta. Megilletődöttségnek, idegességnek nyoma nem volt a játékában. Folyamatosan spannolta magát, csapkodta a combját, rázta az öklét. Nem látványosan csinálta ezt, pont annyira, hogy a saját harci szelleme, a koncentrációja ne csökkenjen. Leteniszezte a pályáról a példaképét. Gyorsabb volt, agresszívebb, stabilabb, jobban adogatott, nem hibázott, és a kritikus, fontos pontoknál rendre valami extra megoldással rukkolt elő – mindenben az idol fölé nőtt. Serena Williams csak abban reménykedhetett, hogy kitalál valamit, amivel zavarba hozza, kizökkenti ellenfelét. Arra láthatóan hiába várt, hogy a fiatal japán majd megremeg. Semmi jelét nem adta ennek, nyugodt, magabiztos és elszánt volt minden mozdulata.

Oszaka Naomi élete legjobb teniszét játszotta Forrás: AFP/Timothy A. Clary

A 2. szett elején kezdett izgalmasabb lenni a meccs, mert Serena Williams játéka kicsit élesebb, pontosabb lett. Az amerikai 2:1-re vezetett, amikor fogadóelőnyhöz jutott. A mérkőzés talán legnagyobb labdamenetét játszották, 19 ütésből állt, hihetetlen szögeket lőttek, Oszakáé lett a pont. A következő brékpontot ásszal hárította a japán, majd a harmadikat egy nyerő szervával. Izzott az aréna, különösen, amikor egy ki nem kényszerített hiba a japántól a bréket jelentette a 36 éves édesanyának (3:1).

Ez a fordulat azért is volt fontos Serena Williamsnek, mert a 2. szett 2. játékában figyelmeztetést kapott a székbírótól coachingolás miatt. Akkor ennek nem tulajdonított senki túl nagy jelentőséget, de mint később kiderült,

Carlos Ramos döntése lavinát indított el.

Grand Slam-mérkőzésen az edző semmilyen formában nem segítheti a játékosát, csak biztathatja. Ezt nagyon kevesen tartják be, vannak, akik különböző jelekkel kommunikálnak a meccs közben, mások gátlástalanul beszélnek folyamatosan a játékosukhoz, tanácsokat adva, a legtöbbször bármi következmény nélkül, a székbírók valahogy nem szokták észrevenni.

Serena Williams folyamatosan mondta a magáét a székbírónak Forrás: AFP/Timothy A. Clary

Serena Williams azért akadt ki nagyon, mert szerinte nem coachingolta őt Patrick Mouratoglou. Soha nem tesz ilyet, még azokon a versenyeken sem használja az edzőjét mérkőzés közben, ahol engedélyezett, hogy bemenjen a pályára hozzá. Azt mondta a portugál székbírónak, hogy inkább kikap, de nem csal a győzelemért. Amikor 2:1-nél leültek, vehemensen magyarázott Carlos Ramosnak, ismételgetve, hogy nem csalt, a portugál kérjen bocsánatot tőle, és közölje a nézőkkel, hogy tévedett.

Természetesen semmi nem történt. A meccs folytatódott, és 3:1-nél úgy tűnt, elfelejthetjük az egészet.
Oszaka Naomi azonban rögtön visszabrékelt (Serena Williams két kettőshibát is adogatott) és az élő legenda dühösen földhöz vágta az ütőjét:

újabb szabályszegés, amiért már pontbüntetés jár.

Serena Williams dühe az ütőjén is meglátszott Forrás: AFP/Timothy A. Clary

A következő gémet tehát 15:0-ről kezdte Oszaka Naomi, anélkül, hogy lejátszották volna a pontot. Amikor Serena Williams megértette, hogy mi történt, újra a székbíróhoz ment, mert hirtelen felértékelődött a coachingolásért kapott figyelmeztetés, ha az nincs, akkor az ütő átformálását megúszta volna szóbeli ejnye-bejnyével. Parázs hangulatú párbeszéd után folytatódott a mérkőzés. Oszaka Naomi pontot sem vesztett adogatóként (3:3), majd az amerikai elbukta a szerváját: szett és brékhátrányba, elég reménytelen helyzetbe került.

A pihenőben tovább mondta a magáét a portugál székbírónak, ami újabb büntetést eredményezett: amikor visszatértek a pályára, Carlos Ramos bejelentette, verbális gyalázkodás miatt egy játékra bünteti Serena Williamst, tehát 4:3-nál nem kell adogatnia Osaka Naominak, mert egyből 5:3 lett.

Na, ez volt az a pillanat, amikor az aréna felrobbant.

Serena Williams visszafogottan tombolt, sírt, panaszkodott. Bejött a pályára a főbíró és a WTA illetékese is, de esély nem mutatkozott arra, hogy bármi megváltozzon. Az amerikai annyira vehemensen tiltakozott, veszekedett, hogy félő volt, levonul a pályáról. Viszonylag gyorsan megnyugodott, hozta az adogatását (5:4), a közönség elementáris szimpátiatüntetésbe kezdett.
Szegény Oszaka Naominak ilyen körülmények között kellett odaállnia élete első Grand Slam-döntőjében, hogy a győzelemért adogasson. Ettől sem jött zavarba, megoldotta a feladatot, ami pontosan megmutatta a versenyzői adottságait, a bajnoki attitűdjét: 1 óra 19 perc alatt 6:2, 6:4-re verve példaképét, Serena Williamst.

Az ünnepélyes eredményhirdetés általában azzal kezdődik, hogy a székbírót köszöntik, kap egy emlékplakettet. Carlos Ramost rögtön a mérkőzés után kikísérte az arénából a főbíró – hatalmas füttykoncert közepette. A New York-i publikumot nem érdekelte, hogy az első számú közellenséggé vált portugál már nincs jelen: a ceremónia első percei alatt látványosan tüntettek a nézők. A feszültség, a hangzavar akkor csökkent, amikor Serena Williams megkérte a szurkolókat, hogy lépjenek túl a történteken, legyenek pozitívak és ne tüntessenek.

A US Open 50 éve alatt nem láttak még ilyet, a nyertes és a vesztes is sírt,

a vesztes vigasztalta a bajnokot, a bajnok elnézést kért a legyőzöttől.

Amikor a vesztes vigasztalja a győztest Forrás: AFP/Timothy A. Clary

A következő napokban mindenki kiállt valaki mellett, csak a lényegről nem beszélt senki. Serena Williams az interjúszobában ugyan bizonygatta az igazát.

Nincsenek jeleink az edzőmmel.

Soha nem használtunk ilyeneket, nincs rá szükségem, a pályán kizárok mindent, csak magam vagyok. Pont így tanultam meg, hogy az üzleti életben is magamra számítsak, amikor döntéseket kell hoznom. Nem csaltam, soha nem tennék ilyet, inkább veszítek” – magyarázta. Arra azonban senki nem válaszolt, ha nincsenek megbeszélt jeleik, akkor Patrick Mouratoglou miért gondolta, hogy Serena Williams majd megérti, mit mutogat a lelátóról. Az edző egyébként egyből elismerte, hogy coachingolt, mindössze azzal védekezett, hogy mindenki ezt csinálja. Ezzel elértünk a történet lényegéhez.

A tenisz egyik évtizedek óta rendezetlen kérdése a coachingolás.

A WTA Touron és a juniorok versenyein engedélyezett egy ideje, de a Grand Slameken és az ATP Touron nem. Ez egyébként rögtön felveti a következő problémát: nem egységesek a szabályok a teniszben. Gyakorlatilag hét különböző szervezet (ITF, ATP, WTA és a 4 Grand Slam) irányítja a sportágat, írja olykor önállóan a szabályokat. A New Yorkban történtek hatására konzultációk kezdődtek coachingolás témában a főszereplők (edzők, játékosok, sportvezetők) között, de sokan ellenzik, hogy teljesen zöld lámpát kapjon az edzői segítség, mert a tenisz mint egyéni sport egyik legszebb értéke csökkenne. Nevezetesen, hogy a versenyző a pályán csak magára számíthat, egyedül kell megoldást találnia a felmerülő problémákra, kihívásokra. Átmenetileg zárjuk a témát azzal, hogy egyelőre az illetékesek nem találták meg a megnyugtató megoldást az ügyben, de az is elgondolkodtató, hogy Serena Williams nem rúgta ki Patrick Mouratoglou-t az eset után...

Van az a pénz, amiért a Davis-kupa is kinyírható

A Nemzetközi Teniszszövetség éves közgyűlésén megszavazták a történeti, mondhatni forradalmi változásokat a Davis-kupában. Gyakorlatilag 1990, az ATP Tour indulása óta visszatérő slágertéma, hogy a Davis-kupa reformra szorul. A sűrű versenynaptárból négy hetet hasít ki, és olykor brutális utazásra kényszeríti a teniszezőket. Nemegyszer előfordult, hogy valaki vasárnap még a világ egyik végén, a nyárban játszott Grand Slam-döntőt, majd péntektől már a télben, egész más borításon, 15.000 km-rel távolabb kellett teljesítenie a nemzeti csapatban.

A Davis-kupa története 1900 óta íródik, és

a sportvilág legsikeresebb évente ismétlődő csapatversenye.

Az első évben csak két csapat versengett, míg 1993 óta minden évben meghaladta az indulók száma a százat, 2018-ban 133 ország nevezett. Az elmúlt közel 30 évben a világcsoportot, tehát a 16-os elit mezőnyt nem érték el a változások. Ugyanakkor az alacsonyabb szinteken már jelentősen átírták, leegyszerűsítették a szabályokat. Az idei évtől már az I. zónában is csak kétnapos az esemény, és elég két szettet nyerni a győzelemhez meccsenként.

Egy Davis-kupa-döntő évtizedek óta igazi népünnepély Forrás: AFP/Denis Charlet

Természetesen a legfontosabb a kirakat, a csúcs. Bár az olimpiai kvalifikációnak egyik feltétele, hogy a játékosnak egy négyéves ciklusban többször is a válogatott rendelkezésére kell állnia a Davis-kupában, az utóbbi években gyakran előfordult, a top 10-es teniszezők nem törték össze magukat a szereplésért. Nehezen áthidalható ellenérdekek feszülnek egymásnak évek óta.

A nemzetközi szövetségnek talán a Davis-kupa a legnagyobb kincs a portfoliójában, mert az ITF-tornák, a junior versenyrendszer, a Fed-kupa és a többi „termék” közel sem értékes, eladható annyira. A Grand Slamekhez pedig csak közvetve van köze a szövetségnek. A nemzeti szövetségeknek szintén fontos bevételi forrás és sikeres marketingeszköz a Davis-kupa, bár itt azért vannak országok, amelyek gyakran veszteségesen jönnek ki a rendezésből. A játékosok szeretnének kevesebb terhet, nekik a Davis-kupa inkább dicsőség az egyéb bevételeikhez képest, bár itt sem ingyen, nemzeti büszkeségből lépnek pályára. Miért is tennék, profik, ebből élnek, ez is az üzlet része.

Az elmúlt években sokféle elképzelés látott napvilágot. Az egyik javaslat szerint elég lenne kétévente Dk-t rendezni, egy másik a meccseket rövidítette volna le, két nyert játszmásra.

A nemzetközi szövetség végül a lehető legdrasztikusabb irányba mozdult el:

2019-től megszűnik a jelenlegi formájában a Davis-kupa-világcsoport, és egy hatalmas teniszfesztivál keretében, a szezon végén, novemberben, egy helyszínen, az első két évben Madridban találkozik a 18 legjobb csapat, ez lesz a világbajnokság. Aki járt már Davis-kupa-találkozón, sőt, döntőn, pontosan tudja, hogy ennek a sporteseménynek szinte semmihez nem hasonlítható hangulata van, amit az új lebonyolítással egyszerűen kivégeznek.

Az egész mögött egy 25 évre szóló, 3 milliárd dolláros megállapodás húzódik meg.

Az ITF és a Kosmos befektetési társaság együttműködése keretében helyezik új alapokra a Davis-kupát, de több részlet még mindig homályos. Bonyolítja a helyzetet, hogy 2020-tól az ATP elindítja a saját csapatversenyét Ausztráliában, januárban. Abban mindenki egyetért, hogy a kettő nem fér majd meg egymás mellett, és kiegyezés kell, vagy valaki nagyot fog bukni. A játékosok természetesen inkább a saját, az ATP-eseményt támogatják, de a Kosmos befektetési társaság alapító elnöke, a spanyol futballcsillag, Gerard Piqué mindent megtesz azért, hogy meggyőzze, a Dk oldalára állítsa a teniszezőket.

A horvátok ünnepeltek a tenisztörténeti Dk-döntő végén Forrás: AFP/Denis Charlet

A jelenlegi állapot szerint a novemberi Franciaország-Horvátország Davis-kupa-döntő volt az utolsó háromnapos Dk-találkozó, ahol három nyert játszma kellett minden meccs megnyeréséhez. A jövőben maximum kétnapos lesz egy találkozó, és csak kettő szettet kell nyerni minden meccsen. A franciák nem csak azért szomorkodtak a Lille-ben, mert elvesztették a döntőt. A leköszönő kapitány elfogadhatatlannak, gusztustalannak nevezte az egészet. Yannick Noah keményen beszólt az ITF elnökének, a játékosai gyakorlatilag bojkottot hirdettek az új Davis-kupa ellen. A történet egyelőre képlékeny, szinte biztos, hogy nem marad így.

Djokovic újra a csúcson

Roger Federer és Rafael Nadal mellett a 2005-ös Roland Garrostól 11 Grand Slamen át senki nem tudott labdába rúgni. A 2008-as Australian Openen Novak Djokovic szakította meg a svájci és a spanyol sorozatát. Amikor már senki nem gondolt arra, hogy a két legenda még uralhatja a férfi teniszt, akkor megint beindultak. Melbourne-ben kezdődött az újabb csoda 2017-ben, és egészen a 2018-as Wimbledonig tartott. Szinte hihetetlen, de ezúttal is Novak Djokovic foglalta el a helyüket, ráadásul a szerb a US Openen szintén diadalmaskodott.

Miért hihetetlen?

Mert Djokovic az első hat hónapban 18 mérkőzéséből kilencet elvesztett, és július 2-án a 21. helyen állt a világranglistán. A következő 28 meccséből 27-et megnyert, és miután Sanghajt is bevette, már csak elbukhatta a világelsőséget. A semmiből támadt fel. A Roland Garros után (Marco Cecchinatotól kapott ki a negyeddöntőben) arról beszélt, hogy kihagyja a teljes füves szezont. Elment a francia Alpokba a feleségével túrázni és meditálni, ami végül mindent megváltoztatott.

A mesébe illő meneteléséhez azért az is kellett, hogy Rafael Nadal a wimbledoni negyeddöntőben az év talán legjobb meccsén, 4 óra 48 perces csatában győzte le Juan Martin del Potrót (7:5, 6:7, 4:6, 6:4, 6:4). A spanyol a regenerálódásnak is mestere, de alig két nappal később, az elődöntőben belefutott egy újabb ötszettes ütközetbe Djokovic ellen, és ekkor a fontos pillanatokban egyértelműen látszott, hogy a mallorcainak maradt kevesebb a tankjában. A brutális párbaj 5 óra 21 percig tartott, a szerb 6:4, 3:6, 7:6, 3:6, 10:8-ra nyerte a péntek helyett szombaton befejeződött küzdelmet.

Novak Djokovic több mint két év után nyert újra Grand Slam-serleget Forrás: AFP/Glyn Kirk

A férfitenisz kezdett újra unalmassá válni, legalábbis Djokovic megint fölényesen uralkodott, érinthetetlen lett. Az idény végén azért elvesztett két fontos döntőt a szerb. Előbb Párizsban kapott ki az orosz Karim Hacsanovtól, majd a londoni ATP Finalsen Alexander Zverev mutatta meg, hogy létezik az a tenisz, amivel Djokovic is verhető. A világranglistát azért így is több mint 1500 pont előnnyel vezeti, és júniusig nem sok védendő pontja van.

Rafa Nadal még győzött a torontói ATP 1000-es versenyen, de a US Openen úgy járt, mint januárban az ausztrál nyílt teniszbajnokságon Marin Cilic ellen: sérülés miatt a mérkőzés feladására kényszerült (megint a térde), ezúttal Juan Martin del Potro ellen az elődöntőben. Nadal 2018-ban is több mint négy hónapot hiányzott a tourról, kész csoda, hogy így is ő állt a legtöbb héten át a ranglista élén és játszotta a szezon legemlékezetesebb meccseit. A wimbledoni, Del Potro elleni találkozó mellett a US Openen Dominic Thiemmel alakított hatalmasat (a Roland Garros-döntő simább volt az osztrák ellen) a New York-i éjszakában (0:6, 6:4, 7:5, 6:7, 7:6). A szezon negyedik Grand Slame után már nem lépett pályára,

összesen 9 versenyen indult, és így zárt a 2. helyen a ranglistán.

Rafael Nadal 11. alkalommal nyerte meg a Muskétások Kupáját Forrás: AFP/Christophe Archambault

Roger Federer parádésan, melbourne-i címvédéssel kezdte az idényt, majd megint kihagyta a salakos szezont. Wimbledonban Kevin Andersontól kapott ki 6:2, 7:6-ról, a döntő szettben 13:11-re, a negyeddöntőben. Ki tudja, hogyan alakult volna a svájci éve, ha a dél-afrikai ellen megnyeri a meccslabdáját. Ami azonban fontos a szurkolóink és az egész teniszbiznisznek, hogy a

37 éves bázeli egészséges, és 2019-ben is legalább annyi versenyen szeretne indulni, mint 2018-ban.

Jól indult 2018 Roger Federernek, Melbourne-ben címvédéssel kezdett Forrás: AFP/Saeed Khan

A nőknél annyit mindenképp érdemes megjegyezni, hogy 2017 után újra négy különböző Grand Slam-bajnokot ünnepeltek, ráadásul egyikük sem volt ott az előző évi győztesek között. Először fordult elő 12 éve, hogy egyik Williams nővér sem tudott versenyt nyerni. Az igazi kérdés még mindig úgy szól, hogy ki lesz a következő évek meghatározó bajnoka, vagy marad a sűrű massza, és legalább 15-20 esélyes minden verseny előtt? Egyelőre nem látni olyan játékost, aki kiemelkedne a mezőnyből és egy következő szintre vihetné a női teniszt.

A magyar teniszezők 2018-as szezonjáról a következő részben olvashatnak.