Szenzáció: Budapest rendezi a 2023-as atlétikai világbajnokságot
Szenzációs sportdiplomáciai sikert mondhat magáénak a Gyulai Miklós vezette Magyar Atlétikai Szövetség, hiszen a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) december 4-i, monte-carlói döntése értelmében Budapest adhat otthont a 2023-as felnőtt atlétikai világbajnokságnak. Mit is jelent ez pontosan? Azt, hogy a világ harmadik legrangosabb sporteseménye – a labdarúgó-világbajnokság és az olimpia után a legmagasabban jegyzett sportrendezvény – öt év múlva hazánkba érkezik, és több mint egy héten át tart majd!
Túl azon, hogy elképesztő sztárparádé várható, és
a 2024-es párizsi olimpián főszerepet játszó atléták lényegében nálunk tartják majd ötkarikás főpróbájukat,
ez egy hatalmas lépés is lehet Magyarország olimpiai törekvéseit illetően.
Ez a magyar atlétika elmúlt évtizedének elismerése
"Hisszük, hogy ez nemcsak az utóbbi néhány hónap munkájának és a pályázatunknak a jutalma, hanem a magyar atlétika elmúlt évtizedének elismerése is. Annak, ahogy teljesítettünk a pályán és azon kívül, és hogy Magyarország nagyon jó házigazdája volt az utóbbi évek versenyeinek" - értékelt Gyulai Márton, a pályázati bizottság vezetője.Hogyan kapta meg Budapest a vb-t?
A magyar atlétikában óriási hagyományai vannak a sikeres világversenyek rendezésének. Gondoljunk csak az 1966-os vagy 1998-as budapesti Európa-bajnokságra, az 1983-as fedett pályás Európa-bajnokságra, vagy az 1989-es, valóságos világcsúcsesőt hozó, majd a 2004-es fedett pályás világbajnokságra. Mint ahogy
a Usain Bolt bemutatkozását hozó 2001-es debreceni ifjúsági világbajnokság
is mérföldkő volt a hazai és a nemzetközi atlétikai életben.
Az, hogy az előbb felsorolt események rendezési joga hozzánk került, elsősorban egy zseniális atléta, legendás televíziós kommentátor, majd később világszerte elismert sportdiplomata érdeme. Gyulai István – hiszen az atlétikában jártasak nyilván tudják, hogy róla van szó – diplomáciai érzéke szinte minden képzeletet felülmúló volt.
Hihetetlen érzékkel és eleganciával volt képes a legnagyobb érdekellentéteket elsimítani, és az egymás ellen versengő kandidálókat összebékíteni, de legalábbis a szent cél, ahogy ő fogalmazott,
az ügy, az atlétika érdekében érdekszövetségbe terelni.
A Nemzetközi Atlétikai Szövetség néhai főtitkára sokszor képes volt elérni, hogy az ugyanarra a világeseményre pályázók közül a kevésbé esélyesek visszalépjenek a későbbi győztes javára, hogy aztán néhány év múlva az akkori győztesek szavazatait is maguk mellett tudva megszerezzék az áhított világverseny rendezési jogát.
Az ő örökségét vitték tovább fiai. Gyulai Miklós a hazai szövetség elnökeként, Gyulai Márton pedig főtitkárként volt tevékeny részese ennek a sikernek, természetesen a pályázat sikerében szerepet játszó többi hazai sportvezető érdemeit nem elhallgatva.
A sikert a kormányzattal kötött megállapodás alapozta meg, hiszen a kormány garantálta, garantálja, hogy az IAAF kívánalmainak megfelelő méretű és minőségű stadionkomplexum épül majd Csepelen. Erre alapozva lehetett elhívni Sir Sebastian Coe-t, a nemzetközi szövetség elnökét Budapestre, akit 2017 októberében fogadott Orbán Viktor miniszterelnök. A következő lépés Thomas Bach, a NOB elnökének látogatása volt. Vele is konstruktív megbeszélést folyattak, így
a világ három leghatalmasabb sportszervezetéből kettő vezetője lényegében letette a voksát a budapesti atlétikai világbajnokság előtt.
A szavazás ezek után lényegében már csak formalitás volt, csakúgy, mint Gyulai István idejében. Az apjuk nyomdokain haladó fiúk végérvényesen felnőttek, és olyan tettet hajtottak végre, amire édesapjuk is büszke lehetne. A hivatalos bejelentésre pedig kedden került sor Monte-Carlóban.
Kik rendeztek eddig?
Az első szabadtéri atlétikai világbajnokságot 1983-ban a finn fővárosban, Helsinkiben rendezték meg. Alább megmutatjuk, hogy az IAAF eddig hová vitte el a világ harmadik legjelentősebb sporteseményét.
Az eddigi rendezők
1983: Helsinki, Finnország
1987: Róma, Olaszország
1991: Tokió, Japán
1993: Stuttgart, Németország
1995: Göteborg, Svédország
1997: Athén, Görögország
1999: Sevilla, Spanyolország
2001: Edmonton, Kanada
2003: Párizs, Franciaország
2005: Helsinki, Finnország
2007: Oszaka, Japán
2009: Berlin, Németország
2011: Tegu, Dél-Korea
2013: Moszkva, Oroszország
2015: Peking, Kína
2017: London, Nagy-Britannia
2019: Doha, Katar
2021: Eugene, USA
A felsorolásból látható, hogy – különösen az utóbbi évtizedben –
az IAAF – Görögország kivételével – kizárólag olyan országokba vitte el a világbajnokságot, amelyek a világ vezető gazdasági és sporthatalmai.
A volt szocialista országok fővárosai közül egyedül Moszkva rendezett atlétikai vb-t, de az orosz metropolisz más kategória, mint Budapest. Kijelenthető tehát, hogy a magyar főváros egy olyan csatát nyert meg, amely korábban szinte elképzelhetetlen volt, és amihez csak a 2017-es FINA vizes-világbajnokság rendezése hasonlítható. A 2017-es budapesti vizes-vb sikeres lebonyolítása megmutatta, hogy
Budapest bármilyen volumenű sportesemény megrendezésére képes – köztük a szabadtéri atlétikai világbajnokságéra is.
A Nemzetközi Atlétikai Szövetség szakított korábbi gyakorlatával, amikor több kandidáló közül jelölte ki a rendezőt. Ennek oka, hogy a hagyományos pályázat végén több csalódott város volt, másrészt a jelentkezők sok pénzt költöttek arra, hogy meggyőzzék az IAAF tanácstagjait, akik sokszor nem rendelkeztek a szükséges versenyrendezési tapasztalatokkal.
Van még egy nagyon fontos szegmense ennek a történetnek. Az IAAF korábbi elnöke, a szenegáli Lamine Diack regnálása idején nagyon komoly korrupciós vádak érték a nemzetközi szövetséget.
Többek között az is felmerült, hogy a világbajnokságok odaítélésekor sem volt minden teljesen hófehér és patyolattiszta.
A 2023-as lesz az első olyan szabadtéri atlétikai vb, amelyet már Lord Coe elnöksége alatt ítélnek oda, éppen ezért az IAAF is nagyon vigyáz arra, hogy ezzel kapcsolatban minden rendben legyen.
A helyszínről annyit lehet tudni, hogy a Csepel-sziget északi csücskében lesz. Olyan atlétikai stadion épül, amely
15 ezer néző befogadására alkalmas, de 55 ezresre kibővíthető.
A világbajnokság után ez a stadion lesz a sportág központja – nem kell külön hangsúlyozni, mennyit jelent ez majd a magyar atlétikának.
Kik jöhetnek Budapestre?
Lássuk, négy év múlva kikre lesz érdemes a legjobban odafigyelni.
Az idei évben egészen elképesztő eredmények születtek atlétikában,
ráadásul a fiatal, 18-24 éves korosztály tagjai közül nemcsak hogy néhányan megmutatták az oroszlánkörmüket, de nagyon komoly trófeákat nyertek, még komolyabb eredményekkel.
Az első és legfontosabb kérdés minden atlétikai világversenyen, hogy ki lesz a „világ leggyorsabb embere” kitüntető cím birtokosa. Nos, jelen állás szerint erre a legnagyobb esélye a mindössze 22 esztendős Chris Colemannak van. A fiatal amerikai az idén február 18-án, Albuquerque-ben sokkolta a világot, hiszen 6.34 másodperces világcsúcsot állított fel 60 méteres síkfutásban.
100-on ugyan az ehhez mérhető, Usain Bolt-féle magasságokba még nem emelkedett, de a Ben Johnson-féle 9.79-es eredménye ugyancsak tiszteletet parancsoló, főleg, hogy neki nem volt még doppingügye. Valamint azt se felejtsük el, hogy az idén nem rendeztek sem olimpiát, sem vb-t. Vagyis a fiatalember motivációja és várható csúcsformája még nem teljesedett ki. Jövőre, és különösen a tokiói olimpia után tisztább lesz a kép vele kapcsolatban.
Jó hír az atlétika európai szerelmesei számára, hogy az öreg kontinensről is vannak, akikért nagyon úgy tűnik, érdemes lesz szorítani.
A mindössze 18 éves Jakob Ingebrigtsen veteránokat megszégyenítő, érett futással, no meg két bátyja hathatós közreműködésével lett Európa-bajnok az idén 1500 méteren. A norvég srác már közel jár a versenyszám abszolút klasszis eredményének számító 3:30 perces határhoz. Ilyen fiatalon 3:31.18 percig jutni nagyon keveseknek sikerült a világon.
A másik, szintén már-már szemtelenül fiatal európai a svéd Armand Duplantis. 19 évesen ugrott U23-as rúdugróvilágcsúcsot 605 centiméterrel. Ráadásul ezt az eredményt egy elképesztően kiélezett, nagyon magas színvonalú Európa-bajnoki döntőben hozta. A világcsúcstartó, olimpiai- és Európa-bajnok Renaud Lavillenie-t, és a szám másik hatalmas tehetségét, a mindössze 22 éves, a berlini fináléban 6 métert ugró orosz Timur Morgunovot győzte le egy olyan ugrással, amely során szakértők szerint legalábbis közel olyan magasan volt, mint az aktuális világcsúcs, a 616 centiméter.
A férfi maratoni futás szupersztárja, Eliud Kipchoge 2023-ra valószínűleg már felhagy a futással, és az is borítékolható, hogy világcsúcs közelébe sem kerülnek majd a futók az augusztusi hőségben. Ám az nagy kérdés, hogy az etiópok és kenyaiak hegemóniáját képes lesz-e megtörni egy európai, jelesül Sir Mo Farah.
A brit lovagrend tagja elképesztő eredménysort tudhat a magáénak.
5000 és 10 000 méteres síkfutásban olimpiákon, világbajnokságokon, Eb-ken volt képes duplázni. A londoni vb után átállt a maratoni futásra, és bemutatkozása nagyon ígéretesen sikerült. Idén márciusban 2:05:11 órás győzelemmel debütált Chicagóban. Nagy kérdés persze, hogy marad a nagy versenyeknél, és a nagy eredmények hajszolásánál, hogy világbajnoki és olimpiai címek reményében rajthoz áll-e, például nálunk.
A sportok királynője királyának mindig is a legjobb tízpróbázó számított. Az idén ebben a számban elképesztő világcsúcs született. Kevin Mayer 9126 ponttal világcsúcsot ért el hazai pályán, a franciaországi Talance-ban. Vele kapcsolatban nagy kérdés, hogy melyik arcát mutatja egy adott világversenyen. Hiszen a riói olimpián óriási egyéni csúccsal lett második, Brazíliában lényegében minden sikerült neki. Viszont idén Berlinben háromszor belépett távolugrásban, így érvénytelen kísérlet nélkül zárt a második számban, és feladta az Európa-bajnokság küzdelmeit. Továbbá extraklasszis eredménye ellenére soha nem nyert még világversenyt. Jelenleg 26 éves, a motivációjával aligha lehet gond, ideális esetben láthatjuk őt Budapesten is.
A nők közül hős lehet Caster Semenya. A női 800 méteres síkfutásban olimpiai bajnok dél-afrikai persze korántsem biztos, hogy pozitív hős lesz a világ szemében, ha nálunk is rajthoz áll, és győz. Hiszen immár
tíz éve a támadások kereszttüzében áll amiatt, hogy extramagas tesztoszteronszintje és rejtett heréi emelik vetélytársai fölé.
Ám hiába kötelezték egy időben tesztoszteronszintjének csökkentését segítő gyógyszerek szedésére, vagy tiltották el a nők között való indulástól, a nemzetközi sztárjogászokból álló csapat érvei előtt az IAAF és a Sportdöntőbíróság is fejet hajtott. Ő pedig folytatta a száguldását. Az idén például élete legjobb eredményét érte el a párizsi Gyémánt Liga-viadalon 1:54.25 perces eredményével. Még csak 27 éves, úgyhogy ha a jog engedi, jó eséllyel őt is láthatjuk nálunk, még ha ennek korántsem örülnek majd nagyon sokan.
Női maratoni futásban az etióp és kenyai fiatalok elképesztő eredmények értek el az idén. A 24 éves Ruti Aga 2:18:34 órával lett második a berlini maratonin, míg Brigid Jepcheschir Kosgei mindössze egy másodperccel lassabb idővel nyert Chicagóban. Bár majd egy perccel lassabb volt náluk, Roza Dereje Tadese, a dubai maratoni második helyezettje az idén még csak 21 éves. Ha nem jön közbe semmi, hihetetlenül nagy versenyt láthatunk közöttük.
Ha minden jól megy, akkor magyar éremért, mi több, akár magyar aranyéremért is szoríthatunk majd a Csepelen felépülő stadionban. Hiszen Márton Anita az idén Birminghamben a magyar pályaatlétika első világbajnoki aranyérmét szerezte meg női súlylökésben. Tavasszal sajnos megsérült, ám már újra edzésbe állt, és az eddigi világversenyein rendre élete legjobbjával kirukkoló szegedi atlétanő alighanem nagyon szeretne kitenni magáért a hazai közönség előtt.