Hosszú Katinka Tokióig folytatja
Hosszú Katinka hosszú idő után újra terjedelmes interjút adott, a glasgow-i Európa-bajnokságon a Nemzeti Sport kérdéseire válaszolt. Őszintén beszélt az elmúlt fél év nehézségeiről, Shane Tusupról, Dave Salóról, Petrov Árpádról és a jövőjéről.
Jó újra itt látni az uszodák világában: akadnak, akik úgy vélik, hatalmas bátorságról tesz tanúbizonyságot azzal, hogy ennyire nehéz hónapok után elindul az Európa-bajnokságon.
Hát még nekem milyen jó, hogy itt vagyok, itt lehetek. Nekem ez a közeg nagyon jót tesz, minden nehéz időszakban – és volt már ilyenben részem, például a riói olimpia előtt – az úszás jelenti a kapaszkodót. Szerencsére ez megmaradt, mármint az úszás.
Mi volt a legnehezebb az elmúlt időszakban?
Erre nagyon nehéz válaszolnom. Aki átment már hasonlón, mint én, ebben a fél évben...
A magánéletére gondol?
Egyértelműen, hiszen a szakmaiban nem volt semmiféle probléma, és ezt a decemberi rövid pályás Európa-bajnokság is mutatta: ott hat számban indultam, hat aranyat szereztem. A magánéletem viszont felborult, és ez most hatással volt a szakmára is. A legnehezebb talán az volt, hogy a magánéletemben kellett hoznom egy döntést, és ezzel párhuzamosan a szakmaiban is úgy kellett új utat választanom, hogy tudtam, az előző felállás működött.
Jó ideje tulajdonképpen mindenre kíváncsiak az emberek, ami önnel történik, csakhogy elbújt a világ elől.
Én nem bújtam el a világ elől, csak nem éreztem úgy, hogy van olyan téma, amiről beszélni szeretnék... Az emberek viszont éppen ezekben a hónapokban akartak tudni rólam, talán ezért tűnt úgy, mintha elbújtam volna. De az talán érthető, hogy amikor én magam sem tudom, mi, merre, hány méter, és hogy valójában mit is akarok, és ha mégis, azt hogyan tudom megvalósítani, akkor mit mondjak?! Ilyenkor az ember hallgatni akar és gondolkodni.
Sokakat meglepett a döntésével, hogy Dave Salo segítségét kérte az Európa-bajnokságra való felkészüléshez.
Valójában magamat is. Kint voltam Los Angelesben, és nehezen mentek az edzések. Az viszont élénken élt bennem, hogy Dave Salo mellett, ott, abban a csapatban, abban a négy évben mennyire jól éreztem magam. A londoni olimpia és az utána történő elválásunk olyan volt, amilyen, de ezt most félre kellett tennem – másodlagosak voltak az ezzel kapcsolatos érzéseim. Úgy gondoltam, adok egy esélyt, elsősorban magamnak.
Nem gondolkodott azon, hogy vele folytassa?
Azt nem akartam, én már nem akarok csapatban úszni, nem szeretnék senkihez sem igazodni – tudom, mi a jó nekem, és abban nem szerepel az, hogy másokkal készülök.
És miért pont Petrov Árpádra esett a választása?
Mindenképp magyar edzőt szerettem volna. Nincs ezen mit szépíteni, nekem az előző néhány év nagyon nehéz volt.
Az Eb-n három számot, a száz és kétszáz hátat, valamint a kétszáz vegyest vállalja, de talán sokakat inkább az érdekel, mennyit változott ez a bajai lány ebben a gyötrelmes időszakban.
Sokat. Mosolygok, erre minden okom megvan, de meg is keményített ez a fél év. És még tovább kell keményednem, mert ennek még nincs vége, sok nehézség áll még előttem.
De ugye Tokióig folytatja?
Naná! Most vagyok csak igazán tele motivációval!
A teljes interjú a Nemzeti Sport Online oldalán olvasható.