A súlyemelés halála lehet, ha a NOB kizárja az olimpiáról

Bár a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség ötödször is újraválasztott magyar elnöke, Aján Tamás több nyilatkozatában is azt hangsúlyozta, hogy a súlyemelés helye bombabiztos a nyári olimpiai játékokon, ennek némileg ellentmondani látszik az a hír, amely június 9-én látott napvilágot. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, Thomas Bach azt mondta, hogy ha a súlyemelés nem talál megoldást a sportágat egyre jobban behálózó doppingproblémáira, a 2024-es nyári játékok műsorán már nem lesz ott.

Ne legyünk álszentek, az olimpiai sportágak közül nem a súlyemelés az egyetlen, amely ezzel a problémával küzd.

Az országúti kerékpár vagy a sífutás átesett már hasonló krízisen, mégsem emlékezhetünk arra, hogy ennyire konkrét fenyegetést kapott volna a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól.

Hogy a Thomas Bach vezette NOB miért pont most találta fontosnak közzétenni ezt a figyelmeztetést, arról csak találgatni lehet, mindenesetre ez az ügy nem jött jól a Budapesten székelő Nemzetközi Súlyemelő Szövetségnek és Aján Tamás elnöknek.

Jöhetett volna persze rosszabbul is.

Ha a NOB három héttel korábban teszi meg ezt a figyelmeztetést, az döntően befolyásolhatta volna az IWF bangkoki elnökválasztását, amelyet Aján Tamás 86-61-re nyert meg az olasz Antonio Ursóval szemben.

Doppingellenőrzés az Ázsia Játékok súlyemelő versenyein Forrás: AFP/Romeo Gacad

Aján Tamást tehát a küldöttek ötödszörre is megválasztották a sportág vezetőjének, de

messze vagyunk már azoktól a választásoktól, amikor az IWF tagjai közfelkiáltással döntöttek

arról, hogy a magyar sportdiplomata vezesse a világszövetséget. A magyar sportvezető többsége megvan, de egyes országok küldöttei már váltást szerettek volna.

Tizennégy évesen tömik magukba a szteroidot

A súlyemelés és a doppingolás közé szinte automatikusan tesznek az emberek egyenlőségjelet. Bár az IWF valóban rengeteg doppingellenőrzést végez (2012-ben 120-nál is több országban közel 2000 mintát vettek le), kérdés, mennyire lehet hatékony ez az ellenőrzés. A jelek szerint nem annyira az, miközben belegondolni is félelmetes abba, hogy ez a rengeteg vizsgálat mennyi pénzébe kerül az IWF-nek.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, Thomas Bach komoly figyelmeztetésben részesítette a súlyemelést Forrás: AFP/Fabrice Coffrini

A legfrissebb botrány alig egy hete robbant ki, amikor kiderült, hogy

egyiptomi tinédzserek buktak le tiltott szerekkel.

A 2016-os kairói ifjúsági és junior világbajnokságon négy lány és egy fiú versenyző élt meg nem engedett eszközökkel. Az egészben az az igazán döbbenetes és ijesztő, hogy

a lebukottak között ketten is 14 éven aluliak voltak,

akik ugyanúgy az ősrégi, szteroidos módszerekkel akadtak fent a szűrőn, mint évtizedek óta szinte minden szegény eklézsiával rendelkező csaló súlyemelő. Ebben igazán az a szörnyű, hogy a még fejlődésben lévő gyerekek (mert egy 14 éves sportolót hiba lenne kész versenyzőnek nevezni) eszik marékszámra azokat a szereket, amelyek évtizedekkel később komoly egészségkárosító hatást fejthetnek ki.

Bár az egyiptomi szövetség nemzetközi összeesküvést emlegetett,

az ilyen hírek hallatán legfeljebb mosolyogva nyugtázhatjuk, hogy ennél azért valamivel elfogadhatóbb magyarázattal is előállhattak volna az afrikai ország sportvezetői.

A magyar súlyemelés belehalt a doppingba

A 2008-as pekingi és a 2012-es londoni olimpián levett minták újbóli vizsgálata után sorozatban pattantak ki a botrányok. A magyar sportközvélemény ingerküszöbét csak azért nem érik el ezek a hírek, mert a nyolcadik (és még mindig nyolcadik!) legeredményesebb olimpiai sportágunk régóta tetszhalott állapotban leledzik.

A legutóbbi három nyári olimpiára összesen egy magyar férfi súlyemelő jutott ki –

Pekingbe a 69 kilós Baranyai János, Londonba és Rióba az ólomsúlyban induló Nagy Péter -, így nyugodtan mondhatjuk, hogy a 2004-es athéni doppingcunami az egész magyar súlyemelést elsöpörte.

A legutóbbi két nyári olimpián csak az ólomsúlyú Nagy Péter indulhatott súlyemelésben Forrás: MTI/Illyés Tibor

Tizenhárom évvel ezelőtt az összetettben ezüstérmes Gyurkovics Ferenc mellett Kecskés Zoltán és Kovács Zoltán is megbukott.

Ezt a világon egyetlen sportág sem vészelte volna át megrázkódtatás nélkül, nálunk azonban lassan másfél évtizede tart az agonizálás.

A sporthírekben, tudósításokban csak elvétve jelenik meg a súlyemelés, ha pedig mégis, akkor annak általában valamiféle negatív felhangja van. Idén februárban a magyar férfi súlyemelés legnagyobb reménységének tartott Soóky Gergely 23 évesen jelentette be visszavonulását. Soóky, aki az U23-as korosztályban aranyérmet nyert, azt mondta, hogy a magyar súlyemelés helyzete reménytelen, ő pedig inkább elmegy villanyszerelőnek.

A 2015-ös houstoni vébé óta azt láttam, hogy nemcsak az ázsiaiak és a kelet-európaiak, hanem a nyugat-európaiak is elhúztak tőlünk, csak úgy pattogtak a súllyal. Azóta minden edzésre menet a befejezésen morfondíroztam, a tavalyi U23-as Eb-re is kínszenvedés volt készülni, csak mások biztatására tudtam végigcsinálni.

Soóky Gergely 23 évesen hagyta abba a súlyemelést Forrás: 24.hu

Nem is sikerült jól, és arra jutottam, reménytelen ez a sportág itthon, mást kell csinálni" – mondta a Nemzeti Sportnak adott nyilatkozatában Soóky Gergely. Mit mondana erre a 2015 őszén, közvetlenül az olimpiai kvalifikációs világbajnokság kezdete előtt

stanozolollal lebukó Pócza Vajk Károly?

Módszere – hasonlóan a többi, komoly pénzekkel nem rendelkező csalóhoz – kőkorszaki volt.

Magyar súlyemelők korai halála

Magyarországon mind a mai napig senki nem mondta ki, hogy a hatvanas, hetvenes, vagy éppen a nyolcvanas években központilag szervezett, állami irányítással és ellenőrzéssel zajló doppingolás folyt. Holczreiter Sándor az 1972-es müncheni olimpia bronzérmese, egyben háromszoros világbajnok súlyemelő 54 évesen hunyt el. Szűcs Lajos, aki a müncheni olimpián szintén lepkesúlyban állhatott a dobogó második fokára, emellett négyszer volt Európa-bajnok, 54 évet élt. Kőszegi György, Montreal 52 kilogrammos ezüstérmes súlyemelője 2001-ben, 51 évesen, hosszan tartó súlyos betegség után vesztette életét. Moszkva olimpiai bajnoka, Baczakó Péter 56 évet élt. 2008 tavaszán hunyt el.

Olimpiai kilencedikből hirtelen bronzérmes lett

Evezzünk most vissza a nemzetközi vizekre, már csak azért is, mert a Thomas Bach vezette Nemzetközi Olimpiai Bizottság vélhetően egyáltalán nem a magyar súlyemelés reménytelensége miatt jutott oda, hogy figyelmeztetésben részesíti a Nemzetközi Szövetséget. Az IWF-nek módfelett kínos lehet azt megélni, hogy hónapokkal, esetleg évekkel egy-egy verseny után sem lehet kijelenteni, hogy az adott viadal érmesei, helyezettjei azok, akik a verseny végén a győzelmi dobogóra álltak. Erre a legjobb példa a lengyel Tomasz Zielinski esete.

A lengyel Tomasz Zielinski eredetileg a kilencedik lett a londoni olimpa 94 kg-os versenyében, de ma már ő a bronzérmes, mert hat indulót is eltiltottak Forrás: AFP/Yuri Cortez

Tomasz Zielinski a 2016-os riói olimpián doppingolás miatt el sem indulhatott. Négy évvel korábban, Londonban a 94 kilós férfiversenyben a kilencedik helyen végzett. Hitte ezt akkor.

Aztán mára a helyzet odáig jutott, hogy a londoni kilencedik helyezés harmadikká, azaz bronzéremmé változott.

Miért? Mert az akkori indulók közül hat versenyzőt doppingolás miatt utólag kizártak. Többek között az eredeti arany-, az ezüst- és a bronzérmest is, jelen állás szerint az ötödik helyet megszerző, iráni Szeid Mohhamadpur az olimpiai bajnok. Az eredetileg nyolcadik helyezett Kim Min Dzse kapja meg az ezüstérmet, a kilencedik Zielinski a bronzot.

Az első négy mind szedett valamit

A 2012-es londoni olimpia férfi 94 kilós súlycsoportjának végeredménye a verseny után:

1. Ilja Ilin (kazak) 418 kg
2. Alexandr Ivanov (orosz) 409 kg
3. Anatolie Circiu (moldáv) 407 kg
4. Andrej Demanov (orosz) 407 kg
5. Szaid Mohammadpour (iráni) 402 kg
6. Intigam Zairov (azeri) 397 kg
7. Almas Utyesov (kazak) 395 kg
8. Kim Min Jae (koreai) 395 kg
9. Tomasz Zielinski (lengyel) 385 kg

Ötödik volt - olimpiai bajnok lett belőle. Az iráni Szaid Mohammadpour a 2012-es londoni olimpia 94 kilós bajnoka Forrás: AFP/Bertrand Guay

A doppingminták újbóli megvizsgálása utáni hivatalos, 2016-os végeredmény:

1. Szaid Mohammadpour (iráni) 402 kg
2. Kim Min Jae (koreai) 395 kg
3. Tomasz Zielinski (lengyel) 385 kg
4. Alekszandr Makaranka (fehérorosz) 384 kg
5. Konsztantyin Pilijev (ukrán) 372 kg
6. David Kavelasvili (görög) 370 kg

Ikon volt a kazakok piti csalója

A 2012-es londoni olimpián induló súlyemelők közül összesen tíz versenyző, köztük négy (!) kazak olimpiai bajnok bukott le a minták újravizsgálása után.

A már említett kazak Ilja Ilin a 2008-as pekingi olimpián is bajnok volt, sokan a súlyemelés ikonjaként beszéltek róla.

Óriási hiba volt, mert Ilin szisztematikusan és tudatosan csaló, doppingoló súlyemelő volt, aki aztán mindent elvesztett. Olimpiai aranyérmeit, világcsúcsait és az összes dicsőséget, amit pályafutása során elért.

Kazahsztán egyetlen kétszeres egyéni olimpiai bajnoka, a súlyemelő Ilja Ilin doppingolás miatt két aranyérmét is elveszítette Forrás: AFP/Yuri Cortez

Legalábbis az olimpiákon.

Mert a világbajnoki aranyérmeit (2005, 2006, 2011, 2014) nem vette el tőle senki.

Akkor még „tiszta" volt. Kazahsztán egyetlen kétszeres egyéni olimpiai bajnoka, aki hazájában elképzelhetetlen népszerűségnek örvendett egyszerű, piti csaló volt, aki tetteivel nemcsak hazájának, de a súlyemelésnek is nagyon sokat ártott.

Hatalmas pofon az ezer sebből vérző román sportnak

A 2016-os riói olimpia férfi 85 kilós súlycsoportjában induló román Gabriel Sincraiannak is vissza kellett adnia a bronzérmét, mert megbukott.

Ez az amúgy is igencsak megtépázott román sportnak egy újabb arculcsapása volt.

Nem elég, hogy Románia az elmúlt fél évszázad leggyengébb olimpiai szereplését produkálta, az egyik érmes versenyzőjének vissza kellett szolgáltatnia a medált.

A román Gabriel Sincraian hiába nyert Rióban bronzérmet, lebukott, így elvették tőle a medált Forrás: AFP/Pool

Így a románoknak összesen egy arany-, egy ezüst- és két bronzérmük maradt meg a riói olimpiáról.

Amelyen a bolgár válogatott már el sem indulhatott.

A bolgár emelők a 2012-2016 közötti olimpiai ciklusban 11 doppingesetet produkáltak, így a nemzetközi szövetségnek nem volt más választása, mint kizárni Bulgáriát a riói játékokról. Olyan bolgár versenyzők buktak meg, mint az Európa-bajnok Demir Demirev, vagy Ivan Markov.

A bolgároknak nem ez volt az első olimpiai doppingkalandjuk.

2000-ben, Sydney-ben példátlan döntés született, amikor a versenyek közben hívták haza a teljes bolgár csapatot, miközben az addig szerzett érmeiket vissza kellett adniuk.

A kínaiak sem érinthetetlenek

A súlyemelésben igazi nagyhatalomnak számító kínai sportolók sem úszták meg a minták újbóli vizsgálatát.

Három kínai olimpiai bajnoknő mondhatott búcsút az aranyérmének.

A levett mintákban az volt a közös, hogy valamennyien a GHRP2 növekedési hormon segítségével akartak kiemelkedő eredményt elérni. A 48 kilós pekingi bajnok, Xiexia Chen, a 69 kilós, szintén Pekingben győztes Chunhong Liu és a 75 kilós Cei Lao hiába nyert olimpiai bajnokságot, elbúcsúzhattak az aranyérmeiktől. (Ugyanakkor Chunhong Liu a 2004-es athéni olimpián nyert aranyérmét megtarthatta.)

A 48 kilós pekingi bajnok, Xiexia Chen, a 69 kilós, szintén Pekingben győztes Chunhong Liu és a 75 kilós Cei Lao hiába nyert olimpiai bajnokságot, elbúcsúzhattak az aranyérmeiktől Forrás: Imaginechina/dnkb - Imaginechina/Dnkb

Ha mindezeket a példákat összeadjuk, valamint hozzátesszük azokat az eseteket, amelyek nem közvetlenül egy-egy olimpiai érmes vagy bajnok versenyzőhöz köthetőek, akkor nem tudunk nem igazat adni Thomas Bachnak, aki azt mondta, hogy

a súlyemelés masszív doppingproblémákkal küzd.

Márpedig az amúgy is ezer seb vére által áztatott nemzetközi olimpiai mozgalomnak egyáltalán nincsen szüksége olyan sportágakra, amelyek körül állandóak a botrányok. A súlyemelés – erre talán az ebben a cikkben közölt példák is rámutattak – jelenleg ilyen sportág.

A versenyek után egy évtizeddel is változhat a végeredmény

A Magyar Antidopping Csoport vezetője, dr. Tiszeker Ágnes nagyon találóan fogalmazott, amikor azt mondta, hogy a versenyek után lejátszott himnuszokat meghallgatva sem lehetünk biztosak abban, hogy az akkor kihirdetett eredmény egy évtizeddel később is megállja a helyét. A 2008-as és 2012-es olimpiákon levett minták ismételt vizsgálata után kimondható, hogy a súlyemelés volt a legfertőzöttebb olimpiai sportág, hiszen

az esetek csaknem 50 százaléka, azaz 41 minta bizonyult pozitívnak.

A második helyen az atlétika állt, de arról komolytalan lenne cikket írni, hogy a NOB vajon miért nem részesíti a súlyemeléshez hasonló figyelmeztetésben a sportok királynőjét.

A Magyar Antidopping Csoport vezetője, Tiszeker Ágnes szerint egy-egy verseny után tíz évvel is változhat a végeredmény Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

A súlyemelés egészen más kategória. Olyan sportág, amelynek élversenyzői hónapokig nincsenek „szem előtt". A súlyemelésben ugyanis egy adott évben a világbajnokság a legfontosabb versenyszám (ezt általában késő ősszel rendezik meg), ezen felül pedig a kontinentális versenyek számítanak még kiemelt viadaloknak – nekünk az Európa-bajnokság ilyen, amit szintén minden évben megrendeznek. Az Aján Tamás vezette IWF hosszú ideje próbák életet lehelni egy több állomásból álló pénzdíjas Világkupa-sorozatba, de ennek létrejötte még várat magára. Talán majd most, az elnök ötödik ciklusában sikerülhet.

Aján Tamás legnagyobb kihívása előtt áll

Az IWF elnökének ötödszörre megválasztott Aján Tamás nincs könnyű helyzetben. Bár nagyon valószínű, hogy a jelenleg 78 éves sportvezető 2024-ben már nem lesz a Nemzetközi Szövetség elnöke (mostani elnöksége 2021-ig szól), az

számára is komoly arculcsapással érne fel, ha a Nemzetközi Olimpiai Bizottság valóban levenné az olimpia műsoráról azt a súlyemelést,

amely 1920 óta folyamatosan ott van az ötkarikás játékok programján. (1896-ban Athénban és 1904-ben St. Louisban is szerepelt, de ekkor még nem külön sportágként, hanem atlétikai versenyszámként, súlycsoportok nélküli egykaros és kétkaros súlyemelő versenyeken hirdettek győzteseket.) A 2020-as tokiói olimpián lesz tehát 100 éve annak, hogy a súlyemelés önálló sportágként szerepelhet.

Aján Tamás, az IWF elnöke élete legnagyobb kihívása előtt áll Forrás: Anadolu Agency/2014 Anadolu Agency/Ibrahim Yozoglu

A kérdés most már csak az, hogy alig több mint fél év alatt hogyan tud olyan átfogó programmal az IWF vezetése előrukkolni, hogy az megnyugtassa a NOB végrehajtó bizottságát és Thomas Bach elnököt.

Azt ugyanis felesleges hangsúlyozni, hogy az olimpiai programból történő kizárás a sportág halálához vezethet.

A súlyemelés így sem tartozik a világ legnépszerűbb sportágai közé. Kis túlzással az olimpia tartja életben. Aján Tamás sok nehézséget élt már meg az IWF élén, de számára ez a kihívás most mindennél nehezebbnek, igazi ólomsúlyú gyakorlatnak tetszik.