Az egyetlen magyar Grand Slam-bajnok hite sosem tört meg

Száz éve született, hetven éve nyert Roland Garrost Asbóth József, a magyar sport egyik elfelejtett nagysága, az egyetlen teniszezőnk, aki férfi egyesben Grand Slam-tornát nyert. Bem apónak becézték, jellegzetes hosszú nadrágot viselt, a pályafutása legszebb éveiben nem játszhatott a második világháború miatt.

Asbóth József 1917. szeptember 18-án született Szombathelyen, vasutas munkáscsalád sarjaként. Viszonylag későn, 22 éves korában lett profi teniszező, és már a harmincadik évét taposta, amikor ötödik kiemeltként megnyerte a Roland Garrost. Ezzel a mai napig ő az egyetlen magyar teniszező, aki férfi egyesben Grand Slam-tornát nyert.

Asbóth József már párizsi bajnokként Forrás: Fortepan/Bauer Sándor

Sokak szemében minden idők legjobb magyar játékosa volt, nem csoda, hogy az idén 110 éves hazai teniszszövetség az ő emlékének szenteli az idei évet.

Eötvös Loránd klubjában

Asbóth a szülővárosában labdaszedőként ismerkedett meg a tenisszel, majd játszani is kezdett. Később Budapestre költözött, ahol előbb a Budai Torna Egyletben, aztán az Eötvös Loránd által alapított BEAC-ban játszott.

Húszéves korára kézzelfogható bizonyíték lett a szombathelyi játékos kiugró tehetségére. Don Budge, aki 1937 és 1938 között zsinórban hat Grand Slam-tornán győzött, és első férfi teniszezőként nyerte meg egy naptári évben az összes GS-t, a nagy menetelés közben, 1938 júliusában Budapesten játszott bemutató meccset.

Budge Asbóth 6:1, 8:6, 3:0-s vezetésénél feladta a találkozót.

Abban az évben az amerikai játékos nem veszített három nyert szettig tartó meccset, így amikor a jobbkezes magyar ellen brékhátrányba került a harmadik játszmában, inkább úgy döntött, eléri a legközelebbi prágai vonatot.

Egy Belgium elleni Davis-kupa-meccsen Forrás: Fortepan/KOVÁCS MÁRTON ERNŐ

Pedig ekkor Asbóth még magyar bajnok sem volt – az első címét 1939-ben nyerte meg –, Budapesten dolgozott egy hivatalban. A tehetségére felfigyelt a legendás francia játékos, Henri Cochet, aki támogatni kezdte.

Az 1939-es wimbledoni tornán már a nyitó fordulóban megkapta az első kiemeltet, az előző évben döntős Bunny Austint. Az angol egyre élesedő csatában győzött (6:1, 6:4, 12:10), de a lapok méltatták

a fiatal magyar zsenit, aki vidéken nőtt fel, és házilag gyártott ütővel játszott".

Szepesi György sportriporter és Asbóth József Forrás: Fortepan/KOVÁCS MÁRTON ERNŐ

Egy évre rá tizenegy tornából kilencet megnyert, és szerepelt a Közép-európai Kupát nyert magyar csapatban. Csakhogy ekkor már zajlott a második világháború, ami miatt 1941 nyara és 1947 februárja között Asbóth egyáltalán nem indulhatott nemzetközi tornákon –

a pályafutása legjobb évei mentek így veszendőbe, a második és harmadik GS-tornája között nyolc év telt el.

Ebben az időszakban egyetlen nemzetközi meccsen játszott: Stockholmban szerepelt a Kungliga Tennishallen avatóünnepségén. Nem akármilyen társaságban, II. Ferenc József liechtensteini herceg párospartnereként játszott V. Gusztáv svéd király és a német Gottfried von Cramm ellen.

Nem tört meg a hite

Hazai pályán eközben esélye sem volt ellene senkinek, ő pedig keményen dolgozott a technikáján és a kondija megőrzésén. Végig hitt abban, hogy eljön majd az ő pillanata is.

Így érkeztünk el 1947-hez, amikor 12 versenyből nyolcon döntőzött, ötöt meg is nyert. Köztük volt pályafutása negyedik GS-tornája, a Roland Garros Párizsban.

Hat meccsen összesen egy játszmát veszített, miközben kiejtette az első, a negyedik és a hetedik kiemeltet (Tom Brown, Yvon Petra, Eric Sturgess). Ráadásul ekkor játszották a Garros történetének legforróbb döntőjét, 42 Celsius-fokban.

Vegyes párosban Körmöczy Zsuzsával elődöntőig jutott, majd a dobogó harmadik fokára állhattak. Asbóth ekkor jutott a legmagasabbra, a nyolcadik helyre a világranglistán, miközben Európa legjobbja volt.

Egy Belgium elleni Dk-meccsen Forrás: Fortepan/KOVÁCS MÁRTON ERNŐ

Egy évre rá ismét öt tornát nyert meg, kétszer döntőig jutott. A salakszezon első négy versenyét megnyerte, címvédőként favoritnak számított a Roland Garroson is, de a párt nem engedte el a francia fővárosba. Pedig a szervezők mindvégig bíztak a kedvező fordulatban, második kiemeltként számoltak vele – magyar férfi játékos azóta sem szerepelt ilyen előkelő helyen GS-tornán.

Az eset komoly nemzetközi visszhangot keltett, olyannyira, hogy Wimbledon előtt

V. Gusztáv svéd király személyes garanciát vállalt a magyar kormány felé, hogy Asbóth a verseny után visszatér a hazájába.

Ilyen körülmények közt indult a londoni füvesen, ahol végül elődöntőt játszott. A negyeddöntőben ötszettes csatában verte Tom Brownt, majd három szettben, de óriási küzdelemben kapott ki az ausztrál John Bromwichtól. Így is Asbóth volt az egyetlen európai játékos a négy között.

Ádám András és Asbóth József középen, hosszú nadrágban egy Dk-meccs előtt Forrás: Fortepan/KOVÁCS MÁRTON ERNŐ

Magyar férfi teniszező egyesben azóta sem múlta felül ezt az eredményt, amelynek negyeddöntőjéről a Népsport így számolt be: "A közönség lélegzet-visszafojtva figyelte az ötjátszmás, heroikus küzdelmet, a magyar bajnok halálosan pontos ütéseit. Leheletfinom keresztlabdákkal ütött el a hálóhoz befutó amerikai mellett. Felvonultatta a klasszikus tenisz minden szépségét. Küzdőképességére az volt jellemző, hogy nem ismert elveszett labdát. Ilyen lábmunkát még nem láttak Wimbledonban!

A közönség bámulatkitörései egymást követték,

s a meccs végén a publikum a helyéről felugorva tapsolt, tombolt Asbóthnak. Hopman, az ausztrál, Asbóth vállát veregette. Ide figyelj, pajtás – mondta -, neked a fű az elemed!"

Bem apóból edző lett

Egy évvel Wimbledon után a Davis-kupa európai zónájában harmadik lett a magyar csapattal, majd futószalagon következtek az újabb bajnoki címek.

Végül 1939-től 56-ig mindent egybevetve 55 magyar bajnoki címet szerzett,

ezt később csak egyetlen játékos múlta felül, Gulyás István, aki 1954–1981 között 66 elsőségig jutott.

Magyarország–Svájc (5:0) a Gázművek pályáján, jobbról Asbóth József és Ádám András Forrás: Fortepan/KOVÁCS MÁRTON ERNŐ

Asbóth játékát ész és erő egyaránt jellemezte: jól olvasta az ellenfél gondolatait, ráadásul a pipaszárlábaival – amelyeket hosszú, világos nadrággal takart el – szinte minden labdát elérhetett. Technikás játékosnak számított, a fő erőssége a tenyerese volt, ám tudott küzdeni is, Bem apónak becézték, de akadt ellenfele, aki a szívósságára utalva "Miszter Monotonnak" hívta.

Don Budge mellett hibátlan maradt a mérlege a 12-szeres GS-bajnok Roy Emerson, valamint a kor több más klasszisa ellen is.

1958-ban a belga szövetség ifjúsági szakfelügyelője lett, majd Németországban, Münchenben edzősködött. Itt is élt haláláig, 1986 szeptemberéig. Szombathelyen utcát neveztek el róla 1993-ban, kilenc évvel később pedig emléktáblát kapott a Bartók Béla úti házon, amelyben 15 éven át lakott. Budapesten, a Római Teniszakadémián szintén az ő nevét viseli a teniszstadion.

Az összeállítás az Asbothjozsef.hu oldal és az Rta.hu segítségével készült.